Miért lesz egy nőből luxusprostituált? Miért van szüksége egy férfinak a pénzért vett gyönyörre? Milyen veszélyeket rejt egy fizetett kaland? Mit tudhatunk Dubairól? Kik alkotják ezt a zárt világot? Ismert modellek és közkedvelt férfiak is érintettek? És hasonló kínos kérdések…

Ki lehet szállni ebből a szakmából, úgymond sikeresen? Lehet, hogy a kliensek közül kikerül egy állandó „szponzor” vagy netán a jövőbeli férj?

Vivien: Hiszem, azok alapján amennyire megismertem őt – Szofit – , hogy neki sikerülni fog. De ez nem általános. Az viszont egy másik kérdés, hogy mennyire marad magányos: szerintem borzalmasan.

Péter: Ezzel egy baj van és általában emiatt szoktak visszaesni a lányok, hogy kevés olyan foglalkozás van a kábítószer kereskedelmen és a prostitúción kívül ma Magyarországon, amivel ennyi pénzt lehetne keresni. Ha megnézzük, hogy mit kell ahhoz tenni, hogy valaki éves szinten háromszázmillió forintot keressen, akkor rájövünk, hogy máshogy nem nagyon sikerülhet. Én legalábbis kevés olyan vállalkozást tudnék mondani, ami tisztán ennyi pénzt hozna.

Előfordul, hogy ki akarnak szállni a lányok, belefognak egy vállalkozásba és mikor elfogy a pénzük, úgy döntenek:  „najó, még egyszer kimegyek Dubaiba, de most utoljára”. De ha továbbra sem megy úgy a cége, hogy meg tudja vele alapozni a jövőjét, vagy esetleg egy nagyobb lakást szeretne, újra vissza fog menni kurvának. Volt olyan lány, aki két év után épp hasonló okok miatt esett vissza. Nagyon nehéz kiszállni.



Vivien: Az állandó szponzornál, vagy férjnél maradva: ebben nem feltétlenül hiszek. Nem valószínű, hogy ezeknek a lányoknak sikerülni fog olyan társat, vagy férjet találni, aki életük végéig eltartja őket. Azt gondolom, hogy a Pretty Woman csak Hollywoodban létezik. A Szépvölgyi úton nem szaladgálnak Richard Gere-ek.

Azok a férfiak, akik óránként ezer eurót ki tudnak fizetni, nem fognak lecövekelni egy prostituált mellett. Ezek a férfiak nem fogják felvállalni egy társaságban, hogy egy prostituáltat vettek feleségül. És azoknak a lányoknak, akik ennyit kerestek, egy tesco árufeltöltői munka nem lesz pálya. Vagyis marad a prostitúció.

Gábor: Ez így van, a lányoknak maximum az öt százaléka szál ki ebből „sikeresen”. Én is úgy gondolom, hogy nem a klientúrából kerül ki a férj. Szerintem fognak egy olyan „balekot” aki valamivel megszedte magát. Mivel ezek a lányok olyat tudnak nyújtani, amit soha senki előtte, egyszerűen megragad a férfiak szíve… Nincs mese. Ha a kliensek közül kerülnének ki a jövőbeli társak, az egy olyan konfliktust eredményezne, amit nem bír el egy párkapcsolat. Akik nem ebben a körben mozognak, nem fogják tudni az adott lányról, hogy az korábban luxusprosti volt. Tehát akár működhet.

Vivien beszólt a könyvben a sportolóknak is – akik kis teljesítménnyel, nagy lábon élnek –. Megkérdezték az írónőt, hogy ez ügyben nem kapott-e még támadásokat.



Vivien: Egyelőre még nem.

Péter: Ezért nem szólhat be senki, hiszen ezek tények, a kurvázás pedig nem foglalkozás függő. Egy sportolónak ugyan úgy megvan az igénye erre. Aki nem hiszi el, hogy van ilyen, az menjen el bármelyik luxus hotelnek az éttermébe, mert ott gyakorlatilag csak magyarokat látni. Mondhatnék neveket is, de nem fogok… De lehet beszélni a hotelek londinereivel, vagy recepciósaival is: van olyan sportoló, akinek már nem mernek luxusprostit ajánlani, mert néha annyira eldurvultak a szadó-mazó játékok. Szépen indul Szofi élete, aki csak számolgatja az eurókat, de sok lány megütheti magát. Ha egy lány egyedül dolgozik, ez a szakma nem egy életbiztosítás.

Előkerül a könyvben az AIDS kérdése is: ha nem kéri a kuncsaft, akkor a nők nem húznak óvszert.

Péter: Ez sajnos így van. Azt gondolom, hogy elég kemény erő kell, ahhoz egy férfinak, hogy ha már kifizet ezer eurót, akkor ne a maximálisat hozza ki egy aktusból.

Gábor: Én ezt máshogy látom. Nekem az a „misszióm”, hogy megmutassam a nőknek, hogy hogyan is lehet velük bánni. Vérforraló az, amilyen a férfiaknak a vágya: ahogy ma elképzelik a szexet. A többség unintelligens és borzalmasan alacsonyan kvalifikált ebben a témában, miközben elképesztően nagy hímnek képzelik magukat. Nem csoda, hogy kialakult ez az iparág és ilyen jól megy… Hiszen ott nem kell teljesíteni.

De én hálás vagyok ezeknek a férfiaknak, mert számomra könnyebbé teszik a mezőnyt. Egy kicsi kedvességgel és odafigyeléssel, a végén még egy luxuslány is mondhatja azt, hogy „nekem nem kell, hogy fizess”. Velem már előfordult. Az, hogy ma a világ itt tart, akár szexuális kultúrában is, az egy hosszú folyamat eredménye. Ha az emberek a szívükkel szeretnének és nem hinnék el az összes maszlagot, amit a reklámok sulykolnak, akkor talán jó irányban változna az emberi természet.



Mi az üzenete a könyvnek?

Vivien: Én magam is látom a színes női magazinokban a lányokat, nagyon drága ruhákban, vagyonokat érő táskákkal. Alkalmasint tudjuk róluk, hogy milyen luxus életet élnek és szerintem mindenki elgondolkodik rajta, hogy milyen jó lenne a helyükben lenni. Ahogy a nekem írott levelekből is kiderült, sajnos sok lány gondolkodik így és a megvalósításhoz a prostitúciót választja.

Sok újságban lehet olvasni hirdetéseket, hogy el lehet menni Dubaiba vagy Olaszországba. Először csak egy hétre mennek el, hogy a tanulmányaikat vagy a vágyaikat fedezzék, de aztán nem tudnak kiszállni.

Sajnos rengeteg lányt visz el rossz irányba, hogy látja az újságokban a modelleket, akik látszólag semmit sem csinálnak mégis mindenük megvan… Én ezt a könyvet arra szánom, hogy megmutassam milyen elképesztő lelki szegénységet okoz ez a szakma.

Szeretném, hogy ha elolvassa egy fiatal lány, akkor egy életre vegye el a kedvét a prostitúciótól. Lehet, hogy ott van az a rengeteg pénz, de nem éri meg! Nem ér ennyit az Andrássy úton kínált Gucci vagy Loui Vuitton táska.

Péter: Ez egy olyan folyó, amit ha az ember egyszer átúszik, soha nem fog visszafordulni. Vannak olyan dolgok az életben, amiket nem lehet megtenni, mert utána már nem fordíthatjuk vissza. Van egy kilenc és fél éves lányom és szeretném, hogy az értékrend, amit mi képviselünk – Vivien, Gábor, én – elég legyen ahhoz, hogy a következő generációban tudatosuljon, ezt nem szabad megcsinálni. Nem azért, mert elítélendő, hanem mert nekik ennél jobb életet szánunk. Ez egy felületes, nagyon drága és nagyon csillogó élet nulla érzelemmel és nulla mélységgel. Szerintem nem lehet így élni.

Vivien: Szofit idézném a végére „ a pénz a legeslegrosszabb kábítószer”.