A felfedezésről a Journal of Archaeological Science következő számában számolnak be.
A középkorú asszony földi maradványait 1962-ben tárták fel Szaloniki keleti nekropoliszában, ahová a hellenisztikus és a bizánci korban temetkeztek.

A leletet két éve kezdték el vizsgálni a Zürichi Egyetem kutatói Frank Rühlivel az élen a svájci múmiaprojekt keretében. A Svájci Nemzeti Tudományos Alap által finanszírozott program célja a balzsamozási eljárásokról, a múmiák életéről és elhunytáról, valamint a halál után bekövetkezett változásokról való adatgyűjtés - olvasható a The Archaeology News Network régészeti hírportálon (http://archaeologynewsnetwork.blogspot.com/).

Az ólomkoporsót "méretre szabták" az asszony számára, aki Kr.u. 300 táján, 50-60 éves korában hunyt el. A körülbelül 160 centiméter magas nőt aranyhímzéses bíborszínű selyemruhában helyezték végső nyugalomra, öltözéke magas társadalmi státusáról vall. A koporsót márványszarkofágba helyezték.

Az ólomkoporsónak köszönhetően nem csupán a nő csontozata maradt fenn, hanem törékeny lágyszövetmaradványok is. Így a nő földi maradványait az antropológiai vizsgálatokon túl elektronmikroszkóppal, valamint az anyagkimutatásra szolgáló gázkromatográfia-tömegspektrometria módszerével elemezték. A vizsgálatok kimutatták, hogy a testet különböző gyantákkal, olajokkal és fűszerekkel kezelték.

"Eddig még sohasem sikerült kimutatni ezeket anyagokat az adott időszakból származó görögországi elhunytakon" - hangsúlyozta Christina Papageorgopoulou, a Zürichi Egyetem kutatója, aki két éve kezdeményezte a múmia vizsgálatát és az elemzések oroszlánrészét végezte el.

Mint hozzátette: eddig csupán történelmi forrásokból lehetett tudni, hogy bizonyos kiválasztott személyeket bebalzsamoztak a római kori Görögországban. Egyes beszámolók szerint a világhódító Nagy Sándor földi maradványait például méhviasszal tartósították.