Tarlós István főpolgármester november 3-án bejelentette, hogy a hajléktalanoknak december 15-éig el kell hagyniuk Budapest frekventáltabb aluljáróit, így a hajléktalanság szimbólumává vált Blaha Lujza teret is. Tarlós saját bevallása szerint mindezt azért tette, hogy "a városban a biztonság növekedjék".

Egy kis statisztika

December 14-én a főpolgármester számadatokkal szolgált az érintett hajléktalanokat illetően. Tájékoztatása szerint nyolcvan százalékuk elfogadta a számukra kívánt szociális segítséget. A szociális munkások száztizenhat közterületen élő személyt számoltak össze a főváros területén, akik közül harmincan semmilyen támogatást nem fogadtak el. Kilenc fő önként kereste fel valamelyik hajléktalan-ellátó szolgálatot, ötvenegy személyt sikerült elhelyezni, további huszonhat hajléktalan elhelyezése az ominózus időpontig folyamatban volt.

A Blaha Lujza teret december 15-én délután hat órakor mégis ellepték a hajléktalanok. Nem először és talán nem is utoljára, az intézkedés ellenére sem. A demonstrációjuk nem spontán jellegű volt, hanem a Város Mindenkié csoport újabb bejelentett akciójáról volt szó.

Bele a sűrűjébe

A villamos feljárók oldalán elhelyezett asztalsor mögött a lelkes szervezők, előtte pedig a talán még lelkesebb tömeg gyülekezett. Hat óra múlt pár perccel, a demonstráció céljáról tájékoztató szónoklatot követően megtörtént a bejelentés: „kis türelmet kérünk, az ételt szállító jármű elakadt a dugóban, de úton van!” A pár másodperces csendet egy vidám hang törte meg: „hozzatok inkább piát!”

Jó „ebédhez” szól a nóta?

Pár perc elteltével megérkezett a levesből és főételből álló táplálék, az összegyűlt mintegy száz-százötven személy boldogan evett - talán napok óta először - meleg ételt. Az összegyűlt demonstrálók egy idősebb hölgy felháborodott kiabálását hallgathatták étkezés közben. Megtudhatták, hogy a hölgy is szegény volt világ életében, ám közel negyven esztendőt dolgozott a fegyvergyárban és mindig össze tudott némi pénzt spórolni, pedig a fizetése sohasem volt magas. A matróna „leszemétmunkakerülőbagázsozta” az összegyűlteket, majd némi tanakodás után továbbállt.

Egy szélkabátos, szakállas férfi aprót kért egy járókelőtől, aki elutasította a kérését. A férfi lelkesen utána szólt: „és négyszázezer forintot tudsz adni?” A járókelő valószínűleg nem tudta a kért összeggel kisegíteni őt.

Az étel hamar elfogyott, így az addig is hangos zenét még hangosabban élvezhette a helyzetük megoldását - látszólag vajmi kevéssé - sürgető, ráérősen csevegő tömeg.

„Csurika”

„Csurika” Mária, vagyis a Város Mindenkié csoport sajtósa készségesen válaszolt a HírExtra újságírójának kérdéseire. A hölgy maga is tizenhárom éve a Fedél Nélkül újság terjesztéséből él, mint megtudtuk tőle, a mostani karácsonya sem lesz anyagiakban bővelkedő, fél hónap alatt csak ötezer forintot tudott összegyűjteni lapterjesztőként. Véleménye szerint a munkával, állandó lakhellyel rendelkező embereknek is egyre kevesebb pénzük van, így nem áll módjukban a hajléktalanokat segíteni.

Arra a kérdésünkre, hogy Demszky Gábor húsz éve, vagy Tarlós István néhány hónapja jelentett nagyobb érvágást a hajléktalan embereknek, közölte velünk, hogy Tarlós már eddig is több rosszat tett a fedél nélküli emberekkel, mint Demszky húsz év alatt. „ Demszky Legalább békén hagyott minket, Tarlós viszont ki akar söpörni minket a városból. De hova helyezne minket?” A hölgytől megtudtuk, hogy a csoport hetente próbálja elérni a jelenlegi főpolgármestert, ám egyszer sem sikerült vele beszélniük.

Csurika tárgyilagosan közölte velünk, hogy a hajléktalan emberek többsége rendszeres - munkaviszonyból vagy nyugdíjból származó - jövedelemmel rendelkezik, csak éppen laknia nincs hol. A terjesztésen kívül ő maga is szerény rokkantnyugdíjából él.

Arra a kérdésére, hogy mi lesz a csoport újabb akciója, Csurika megsúgta nekünk, hogy ezen akkor kezdenek gondolkodni, ha nem lesz eredménye a mostani, nagyszabású demonstrációjuknak.

Mielőtt a HírExtra újságírója hazament volna, még megkínálták egy darab szaloncukorral azok, akiknek maguknak sincsen semmijük.

A megmozdulás december 16-án, hajnali hat órakor ért véget, addig dobosok és önkéntes színészek szórakoztatták az érdeklődőket.