A kilencedik kerület talán a főváros legdinamikusabban fejlődő része. Nemzeti Színház, Művészetek Palotája (MÜPA) valamint a 31 ezer négyzetméterre tervezett, a boldog békeidőkben épült közraktárépületeket is magába foglaló - egyenlőre csak épülő - üvegbálna „lelőhelye”. Kialakulóban van Budapest új kulturális központja.

A három felsorolt épület mindegyike megérne egy „misét”, cikkünk tárgya azonban a MÜPA. Nem a sokat bírált külsőségéről lesz szó, hanem a kimagasló kulturális szerepvállalásáról, valamint paradox módon a kultúrát ellehetetlenítő, már-már monopol helyzetéről.

Vissza a múltba

A TriGránit cégcsoport neve egyértelműen a hazai építőipar sikerének szimbóluma lehetne. A csoport érdeme többek közt a Duna-Pest Rezidenciáknak (A Boráros tértől a Nemzeti Színházig tartó, Dunára néző épületeknek), és a Művészetek Palotájának felhúzása.

A megrendelő Magyar Állam első körben - 2002-ben - 52 milliárd forinttért vállalt kezességet a tervezett épületért, ám mindezt Hiller István minisztersége alatt 97,9 milliárd forintos kezességre és 30 éves futamidőre változtatták a 2005-ös költségvetésben, hogy mérsékeljék az egy évre jutó állami kiadásokat.



A cégcsoport elnöke, Demján Sándor 2005 március 14-én átadta az igen „költségkímélő” MÜPÁT: az épület pusztán 31 milliárd forintba került, szemben a korábban sajtónyilvánosságot kapó, közel 100 milliárdos összeggel.

A MÜPA tulajdonjoga mégsem a Magyar Államé, mert csak „lízingeli” az épületet, nem kevesebb, mint harminc évig. Demján Sándor az átadó ünnepségen elmondta, hogy „a teljes körű üzemeltetést a magánszféra végzi, annak minden kockázatával együtt .” A lízingelés pontos összegét nem sikerült kiderítenünk, bár forrásaink szerint az éves díja elérheti a másfélmilliárd forintot.

A MÜPA végre elkezdte működését, ám az Állami Számvevőszék 2007-ben megállapította, hogy előzetesen nem készült hatástanulmány, piacfelmérés, de még költség-összehasonlító számítás sem. Ellenben a gazdaságossági számítás elmaradt.



Azért teszi a dolgát

A rejtélyek ellenére a MÜPA joggal nevezhető a hazai kulturális élet fellegvárának. A Komolyzenei koncertekre, operára, dzsesszmuzsikára, táncelőadásra, képzőművészeti kiállításokra vágyó közönség minden szellemi igényét kielégíti a létesítmény, ráadásul nem holmi mondvacsinált előadókat láthatnak-hallhatnak a színpadokon. Talán mondhatni, hogy a MÜPA megéri a pénzét.

Ami nem éri meg a pénzét

A Kolosi Tamásné Zimányi Zsófia neve által fémjelzett Budapest Fesztivál kulturális küldetése azonos a MÜPA szándékával: az évszakonként változó programsorozat szintén igényes szórakozást kínál(na) az érdeklődőknek, ám a MÜPA anyagi lehetőségeivel nem képes felvenni a versenyt. A látogatók kevésbé látogatják a programsorozatot, így a bevételek is elmaradnak.

Az igazgatónő december 31-i hatállyal lemond a tisztségéről, ám a hírek szerint 2011-es Budapesti Tavaszi Fesztivált még lebonyolítja és együtt dolgozik utódjával, hogy az átadás zökkenőmentes legyen.

Az MTI tájékoztatása szerint a fesztiválközpont vezetésére Tartós István főpolgármester Márta Istvánt - az Új Színház igazgatóját - kérte fel, aki elsőre megerősítette a felkérés tényét; mint fogalmazott, "a munka érdekli".



Mégsem érdekli

A Budapesti Fesztiválsorozatot legnagyobb részt a Magyar Turizmus Zrt. támogatja, valamint forrást jelent továbbá a jegybevétel. Információk szerint a dolgozók bérét valamint az iroda működési költségeit szponzori pénzekből kell kitermelni, ám az érdeklődés csökkenése miatt mindez egyre nehezebb. Az MTI szerint ez a tény riasztotta el Márta Istvánt az igazgatói teendők elvállalásától.

Minden áron a Művészetek Palotájáé a jövő?