Manute Bol

Érdemes megemlékeznünk az NBA eddigi legmagasabb játékosáról - nem, nem Yao Mingről van szó - a 231 centi magas, ám mindössze 90 kilós blokkológépről, a szudáni születésű Manute Bolról. Bol tíz szezont húzott le a ligában 1985 és 1994 között, ám a sikereit a nyolcvanas években érte el, a kilencvenes évek a sérülésekről szóltak a karrierében. Újonc szezonjában a Washington Bullets színeiben meccsenkénti 5 (!) blokkjával hívta fel magára a figyelmet: három egység híján nem kevesebb, mint négyszáz dobást térített el.

A közmondás azonban már megint igaz: nem minden arany, ami fénylik. A „csontkollekció” támadásban felettébb impotensnek számított, pontszerzésben a legsikeresebb éve az 1988-89-es szezon volt: alig négy pontot sikerült az ellenfél gyűrűjébe továbbítania, huszonkét perc alatt.

A védelemnek ellenben az alapja volt. A szintén kiváló játékosnak, Doug Christienek az első NBA-ben eleresztett dobását Bol blokkolta, Christie később így emlékezett vissza a történtekre: „nem fogtam fel, hogy milyen magas!”

A legenda sajnos már nem lehet köztünk. 2010 Június 19-én egy Egyesült Államokbeli kórházban érte a halál, 48 évesen. Az őt kezelő kórház nem adott ki információt az okokról, de sajtóértesülések szerint Bol vese- és bőrbetegségben szenvedett.

Nyugodj békében Manute!

A legjobb meccs (1987. február 26 - Indiana Pacers: Washington Bullets)
10 pont 19 lepattanó 1 gólpassz 15 (!) blokk

Muggsy Bogues



Mit tehet az a játékos az óriások ligájában, aki mindössze százhatvan centi „magasságban” szívja az éltető oxigént? A válasz - majdnem - egyértelmű: az NBA egyik legnépszerűbb játékosává válhat. Az pedig még egy pluszt jelent, ha nem csak az első hallásra komikusnak tűnő testmagassága az egyetlen fegyvere, hanem a játéktudása is. Tyrone Curtis Boguesra, vagyis ismertebb nevén Muggsyra a fenti megállapítások teljes mértékben igazak.

Az 1993-94-es szezonban átlag tíz pontja mellé kiosztott ugyanennyi gólpasszt (második volt a ligában) leszedett több mint négy lepattanót - ami termetéhez képest kimagasló eredmény -, ráadásul meccsenként közel két labdát is megszerzett.

A Karrierjét a Washington Bullets csapatában, az 1987-88-as szezonban kezdte, így az „Amcsi” fővárosban megtörténhetett a filmvígjátékokba illő összeborulás: az NBA történelem legmagasabb (Manute Bol) és legalacsonyabb játékosa egy csapatban játszhatott! Nem sokáig.
A következő szezon már az újonc Charlotte Hornets csapatában talált hősünkre, ahol karriere legnagyobb sikereit könyvelhette el. 1997 november ötödikén játszotta utolsó meccsét a csapatnál, ahol tíz szezon után a klub legtöbb gólpasszt adó és labdát szerző játékosává vált.

Karrierjét a Toronto Raptorsnál - Dávid Kornél csapattársaként - fejezte be a 2000-2001-es szezonban, azonban sokszor hallottam a kérdést, az NBA világában némileg jártas emberektől: „hogy is hívták azt a kicsit? Tudod, aki a Hornetsben játszott?” Személye ezért kerülhetett bele az összeállításunkba.

Legjobb meccs (1993. november 24 - Charlotte Hornets: Los Angeles Lakers)
14 pont 7 lepattanó 19 gólpassz 1 labdaszerzés

Lafayette Lever

A következő játékos a teljesen elfelejtett szupersztárok mintaképe. A kérdést kifejezetten a kosárlabda, azon belül az NBA szerelmeseinek tesszük fel: hallottak már Lafayette Leverről? Másképpen Fat Leverről? Nem? Nem csodálkozunk ezen. A válasz egy „igen”? Őszintén elképedt orcát vágunk.

A százkilencven centi magas, hetvenhét kilós „izomkolosszus” centereket megszégyenítő elánnal tépte a lepattanókat, emellett nem felejtette el az irányítóposzthoz szabott kötelességeit sem. Izmos gólpassz-átlag, kiváló labdaszerzés jellemezte hősünk karrierét, emellett ne feledkezzünk meg pontdobó szerepéről sem. Sikercsapatában, a Denver Nuggets színeiben a legendás Alex English mellett második volt pontszerzés kategóriában.

A legsikeresebb szezonja az 1988-89-es évad volt: közel húszpontos pontátlag, több mint kilenc lepattanó, csaknem nyolc gólpassz, valamint szenzációs, 2,7 labdaszerzés fűződik „szent”, ám méltánytalanul elfeledett nevéhez.

De mi lehet a háttérben? Miért nem foglaljuk aranyba ennek a zseninek a nevét? A válasz a kor irányító-felhozatalában keresendő. Ugye ismerjük Magic Johnson, Isiah Thomas, John Stockton, Kevin Johnson, valamint az - akkor még - ifjú, Tim Hardaway nevét? A kérdés költői volt.

Sajnos „Fat” az 1990-91-es szezonban a Dallas Mavericks csapatába került Willie Burton (?) és egy jövőbeli elsőkörös draftjogért cserébe. Sérülése miatt ebben a szezonban csak négy meccsen léphetett pályára. Karrierét az 1993-94-es szezonban fejezte be, ám ekkorra már csak árnyéka volt régi önmagának.

Legjobb meccs (1988. március 2 - Denver Nuggets: Cleveland Cavaliers)
20 pont 20 (!) lepattanó 12 gólpassz 6 labdaszerzés

Brad Daugherty



El lehet felejteni egy ötszörös all-star, centerikont? Igen. Brad ennek a megállapításnak a mintaképe. Nyolc szezont húzott le a ligában, palánk alatti erőteljes játék jellemezte, ami a lepattanó statisztikáiban is megmutatkozott, ám a kor legendás centereihez hasonlóan ő is biztos kézzel dobott közép távolról de akár távolról is. Pontszerzésben csapata legjobbja volt, ha kellett akár blokkolt is, de igazán a gólpassz mutatói szembetűnőek, legalábbis centerposztjához képest. Két szezonban is meccsenként négy egység felett teljesített, ami kiemelkedőnek számít a „nagyemberek” között.

Amiért eltűnhetett a süllyesztőben, annak Hakeem Olajuwon, David Robinson, Patrick Ewing, Shaquille O’ Neal az oka…

Legjobb meccs: (1992. március 24 - Cleveland Cavaliers: Indiana Pacers)
32 pont 11 lepattanó 11 gólpassz 2 labdaszerzés 1 blokk