Parlamenti migráció

Nem sok látványos változás történt az országgyűlésben, amióta megalakult. Talán a legjelentősebb Szili Katalin kiválása volt a szociktól. Bár elemzők azt mondják, hogy a jelenlegi helyzet kedvezne egy új párt megjelenésének, kevés esély van arra, hogy ez a hiánypótló párt a Szili által létrehozott Szociális Unió lesz.

A következő kivándorló Ivádi Gábor volt, akinek kiválásával az LMP gyakorlatilag egyetlenegy polgármesterétől vált meg. Ivádinak nem tetszett ugyanis, hogy az LMP egyre inkább liberális eszméket képvisel ahelyett, hogy megmaradt volna ökopártnak. Ivád polgármestere fájlalta, hogy az önkormányzati választások után egyértelműen kijelenthetően fővárosi bázissal rendelkező párt keveset törődik a vidékkel.

A Jobbik pedig Pősze Lajosnak intett búcsút, akinek nem tetszett, hogy a Jobbik egyre inkább egy fröcsögő, rasszista irányvonalat vesz fel. Bár cáfolta azokat az értesüléseket, miszerint tagokat próbált kiszervezni a pártból, kérdéses, hogy miért a Jobbik kezdeményezte a politikus eltávolítását.

Belháborúk

Nem volt olyan párt az elmúlt időszakban, amelyikkel kapcsolatban ne merült volna fel, ha nem is a szakadás, de a belső konfliktusok híre.

A Fidesznél először Matolcsyval kapcsolatban jött szóba, hogy leváltják a Nemzetgazdasági Minisztérium éléről. Bár Orbán próbálta gyorsan megnyugtatni a kedélyeket, és hangsúlyozta, hogy Matolcsy a jobbkeze, hatalmát egyre inkább átcsoportosítják a Fellegi-vezette Nemzeti Fejlesztési Minisztériumhoz. Emellett az időközben főpolgármesterré választott Tarlós is folyamatos kirohanásokat intéz Matolcsy ellen.

Az elmúlt hetekben Navracsics is szembe fordult az egyébként frakciófegyelemre okosan játszó pártakarattal. Legalábbis egy Rogán által beterjesztett médiatörvénnyel kapcsolatban. Orbán láthatóan Rogán mellé állt, ugyanis a törvényjavaslat azóta megszavazásra került.

A nyugdíjrendszer átalakításával már többen nem értettek egyet a kormánypártból, hiszen sokan nem jelentek meg a szavazáson, és olyanok is voltak, mint például Navracsics, aki nem szavazott.

Fletófíling

Az MSZP-n belül egy személyen és körén megy a belső civakodás, ez nem túl meglepő módon szeretett Gyurcsány Ferencünk, aki pár hónapja létrehozta a Demokratikus Platformot. A párton belül sokan úgy látják, talán jobb lenne, ha a platform a párton kívülre helyeződne át. Valószínűleg mindenkinek jót tenne, hogyha ami késik, az nem is múlna.

A Jobbikkal kapcsolatban is elkezdődtek a híresztelések, hogy több oldalról is rágják belülről a pártot. Állítólag egyre inkább érezhetően különválik egy mérsékeltebb és egy radikális vonal. A pártban többen is vannak, akik nem annyira szívesen vállalnak szolidaritást például Budaházy György vagy a Magyar Gárda ügyével. Pősze kiebrudalása is ezt támasztja alá.

Az LMP-nél felmerült, hogy két irányba húzódó vonulat súrlódik egymással. Az egyik a Schiffer-féle csoport, mely a hírek szerint hajlandó lett volna a Fideszhez közeledni, a másik pedig Karácsony Gergő nevével fémjelezhető, aki állítólag inkább a szocialistákkal szövetkezett volna.

Mit hozhat 2011?

Ha a Fidesz továbbra is ilyen szellemben folytatja a kormányzást, ami egyébként elég valószínűnek tűnik, egyre erősebb lesz az ellenállás mind az ellenzéki pártok, mint a civil szervezetek, mind az állampolgárok részéről.

Kétharmaddal ugyan mindent meg lehet tenni, és a közvélemény-kutatások továbbra is azt mutatják, hogy – bár csökkenő mértékben – a kormány támogatottsága igen nagy a lakosság körében, a kérdés az, hogy meddig lehet a lufit fújni. Vagy talán helyesebben: érezni fogja-e a kormány, hogy meddig lehet fújni a lufit?