Egyre inkább dagad a dioxin-botrány, melyet Németország szabadított Európára. A napokban kiderült, hogy dioxinnal szennyezett tojásokkal voltak tele a német üzletek, mely szer nagy veszélyt jelenthet az emberi szervezetre. Az ügy legnagyobb áldozatai eddig mindenesetre nem a fogyasztók, hanem a tyúkok és gazdáik.
 

 

Eddig több mint nyolcezer tyúk lelte halálát a bezárt farmokon, csupán azért, mert jóhiszeműen elfogyasztották a tápot, melyet a gazdáig tálaltak fel nekik. És itt jön elő az elsőszámú felelősség kérdése, hiszen az egyik legfőbb kérdés, ki által került ilyen takarmány terítékre.

A takarmány előállítója, a német Petrotec cég, közölte, hogy a termékei nem élelmezési célokra használatosak, kizárólag kenőanyagként adják el azt. A kenőanyagban pedig lehet dioxin, hiszen a csirkében ugyebár nem lehet kenőanyag.
 

A legzavarbaejtőbb kérdés, hogy milyen világ az, ahol kenőanyagot gondolkodás nélkül etetnek ipari mennyiségben állatokkal, amelyeket aztán az ember fogyaszt el. Milyen lehet napjainkban a takarmány, ha az feltehetőleg hasonlít bármilyen kenőanyagra?
 

Először is illik tudni, hogy mi is az a dioxin és tényleg akkora veszélyt hordoz-e bárminemű fogyasztása, mint amekkorát a sajtó hízlalt belőle. A nem kívánt szerről Zacher Gábor toxikológussal beszéltünk.
 

„Helytelenül beszélünk a dioxinról egyes számban, hiszen itt dioxinokról kellene beszélni. Olyan klórtartalmú vegyületekről van szó, amelyek alapvetően a természetben nem fordulnak elő. A húszas években került előtérbe ez a vegyület, amikor számtalan módon használtak fel az ipar rengeteg területén."

"A hetvenes években jöttek rá a dioxinok káros hatásaira. Három vegyületet hívunk összesítve dioxinoknak, ezeknek nem mindegyike okoz problémát, de alapvetően van egy vegyülettípus, a PTCB, amely toxikus hatással bír. Jelenleg is erről a szerről van szó.”
 

 

 

Kérdés, hogy mennyire is veszélyes ez a szer. Hiszen mérgeket minden nap fogyasztunk. Csak a legbátrabb emberek mernek szembenézni azzal a valóssággal, amelyet a bolti árukon található összetételek és „ebből készült” leírásokon olvashatunk.

Éppen ezért kap a vásárló és fogyasztó a szívéhez, ha valamiben már annyi méreg van, hogy azt kivonják a forgalomból. De mennyire is jogos ebben az esetben a méreg szó használata? Vajon tényleg olyan, mintha Hófehérke almájába harapnánk bele?
 

„Ez a szer a szervezetbe bekerülve legalább hét év alatt ürül ki. Tartósan felszaporodik, a zsírszövetekben gyülemlik fel és már kis adagokban is okozhat toxikus károsodást. Ezekből a vegyületekből a heti megengedett mennyiség borzasztó kicsi, de mivel nagyon hosszú lebomlású szerről van szó, évek alatt van esély a vegyület kumulálódására." 

"Viszont egy fertőzött csirkemell elfogyasztásától még nem várható, hogy mérgezés alakul ki, csupán az történhet meg, hogy a szokásosnál több dioxin-vegyület kerül a szervezetünkbe."