Nehéz kezdetek

„ Anyukám és apukám mostohatestvérek, úgy ismerkedtek meg, hogy a szüleik összeházasodtak. Szinte gyerekfejjel habarodtak egymásba, elsöprő szerelemvolt az övék. Összeházasodtak, s anyukám nemsokára kezdte rosszul érezni magát. Az orvosok először azt állították, hogy egy nagy ciszta van a méhében, meg kell műteni, készüljön fel a legrosszabbra. Ám egy másik orvos rájött, hogy nem ciszta, hanem egy kisbaba” – mesélte Gina.

„Egyik napról a másikra éltünk. Apukám alapvetően jó ember, de súlyos alkoholista volt, az ő fizetésére nem lehetett építeni. Amikor megkapta a bérét, gyakran a kocsmában kötött ki, s ilyenkor mindenki a vendége, ennek megfelelően a barátja volt. Az, hogy közben a családjának nem volt mit ennie, nem zavarta. Kifolyt a pénz a kezei közül. Nem bántott minket, inkább anyu volt az, aki gyakran megverte, ha nem hozta haza a pénzt, nem tudta eltartani a családját” – emlékezett vissza Georgína.

Jobb életet akart

„Segélyekből éltük, s édesanyám keresetéből, akinek helyzetét nagyban meghatározta, hogy csupán nyolc általánost végzett. Mindig az alja munkát bízták rá. Jó fejű, jó tanuló gyerek voltam, sokkal hamarabb megtanultam olvasni, mint a többiek, mindenki azt mondta, majd én megmutatom, hogy ilyen szegény családból is lehet sokra vinni... Már gyerekfejjel is zavart, hogy nekem nincsenek olyan ruháim, tárgyaim, mint a korombélieknek, hogy egyetlen babám van, hogy csak akkor kaptam egy akkoriban slágernek számító latexnadrágot, amikor már kiment a divatból, és senki sem viselte. Ki akartam törni innen, egyetemre menni, szerepelni, jobb életet élni” – tette hozzá az exvillalakó.

Az első trauma

„Volt az iskolában egy fiú, akinek tetszettem. Próbálkozott nálam, de én visszautasítottam. Aztán egyik nap mentem haza az iskolából, amikor elkapott és berángatott egy házba. Nem egyedül volt, hanem négy másik társával együtt. Mind az öten megerőszakoltak... Borzalmas volt, azt hittem, soha nem tudom feldolgozni. Undorodtam magamtól, a férfiaktól, a világtól. Pszichiáterhez jártam, ő segített helyretenni valamelyest a dolgokat. Apukám azonban soha nem bocsátott meg magának.”

„Aznap neki kellett volna értem jönnie, de részeg volt, és elfelejtette. Ha akkor jön, talán minden másképpen történik. Önkívületi állapotban, őrjöngve kereste az öt fiút, meg akarta ölni őket. Végül az egyik fiú apja jött el hozzánk elnézést kérni... Azt mondta, ő szégyelli magát a gyereke helyett. Mit értünk ezzel? Végül más bűncselekmények miatt az egyik fiú tíz évet kapott, a többi megúszta. Hát így kezdődött a férfiakkal való kapcsolatom...” – zárta gondolatait Gina.