Negyvennégy százalékkal csökkentenék a József Attila Színház költségvetését, ami kimagaslóan magasabb, mint a főváros tulajdonában lévő összes kulturális intézmény támogatásának lefaragása. Mi áll a méltánytalannak is nevezhető támogatásmegvonás mögött?

Nem tudom. Mindenesetre az illetékes főpolgármester-helyettes nyilatkozott róla, hogy nem politikai döntésről van szó, és ez mindenképpen jó hír, hiszen akkor érdemes érvelnünk a színházunk érdekében. Miután a főváros vezetése bejelentette, hogy jelentős megszorításokra van szükség, és a színházakra is kevesebb pénz jut, tudomásul vettük, hogy megvonások lesznek

Arra azonban nem számítottunk, hogy míg a legtöbb színháznál 10 százalékos a csökkentés, tőlünk elvonják az idén a támogatásunk közel felét, jövőre pedig akár az egészet. Ha tehát ez nem politikai döntés, akkor csakis színházszakmai vagy gazdasági oka lehet.



A sajtóban az az érv jelent meg, hogy a színház előző vezetése rosszul gazdálkodott. Csakhogy a József Attila Színház élén ma ugyanúgy új vezetés áll, mint a főváros élén. Mi nyáron vállaltuk, hogy az öröklött adósságot önerőből visszafizetjük, és sikerült is stabil pályára állítanunk a színház pénzügyeit.

Olyan gazdasági ok, ami indokolná a megkülönböztetést, tehát nincs. Kulturális indokot sem tudok mondani: a nézőszámunk folyamatosan emelkedik, és az elmúlt 1-2 évben a POSZT-on is szép szakmai sikereket értünk el. Ezért most arról szeretnénk meggyőzni a tulajdonost, hogy a József Attila Színházra szüksége van Budapestnek.

A színház felhalmozódott adósságát 270 millió (amely tíz év adótartozása, beszállítási költsége) forintról 100 millió forintra sikerült levinnie. Miért halmozódhatott fel ez az összeg és hogy sikerült ilyen drasztikusan leszorítania?

Az elmúlt tíz évben a színház egyszerűen többet költött annál, mint amennyi bevétele volt, és emiatt adó-és rezsitartozásokat halmozott fel. Amikor júliusban átvettem a színház igazgatását, engem is megdöbbentett, hogy ekkora tartozással kell szembenéznem.

Azonnali válságtervre volt szükség, amivel ezt a bruttó 270 milliós adósságot a lehető leggyorsabban rendezni lehessen. Csökkentettük a ház kiadásait, megszüntettünk szerződéseket, megemeltük az előadásszámot, többen lemondtak a fizetésük 20 száalékáról és még sorolhatnám az intézkedéseinket. Hogy ez a 10 év alatt felhalmozott adósság pontosan hogyan keletkezett, arról nincs tudomásom.



Kérésemre több vizsgálat is indult, ezek fogják tisztázni, mi is történt. Az én feladatom elsősorban az volt, hogy azonnal megoldást keressek a tartozás rendezésére, megteremtsem a színház stabil anyagi helyzetét. Ez a folyamat sikeres volt, a tartozás felét visszafizettük, másik felére részletfizetési kedvezményt kaptunk, amelyet a következő két évben folyamatosan törlesztünk.

Ha bezárnák a színházat ezt azonnal és egy összegben kéne visszafizetnie az önkormányzatnak, már csak ezért sem éri meg felszámolni a teátrumot.

Információink szerint több színész a József Attila Színház elhagyásán gondolkodik, a jelenlegi, bizonytalan helyzet miatt. Megerősíti, vagy cáfolja az információt?

Egyelőre senki nem jelzett ilyesmit. Márciusban, a költségvetés elfogadása után derül ki minden, a színészek is akkor tudják eldönteni, mitévők legyenek. Ha a színházat nem lehetetlenítik el, nem számítok tömeges elszerződésekre. Amikor Csomós Miklós főpolgármester-helyettes szóban tájékoztatott a várható helyzetről, társulati ülést tartottunk, ahol megosztottam a társulattal az információkat.

Akkor én kértem őket arra, hogy gondolkodjanak, s ha van, aki úgy érzi, hogy a kialakult bizonytalan helyzetben nem kíván tovább maradni, azt megértem és menjen. A József Attila Színház társulata összetartó társulat, ahol nem egy színész évtizedek óta tag. Felelős döntést hozni akkor tudnak, ha már biztosan tudják, hogy mi lesz a színház sorsa. Éppen ezért szeretném minél hamarabb a fővárosi vezetés szándékait megtudni.

Esztergályos Cecíliával közösen felkeresnék Tarlós István főpolgármester urat, ahol arról győznék meg, hogy szükség van a József Attila Színházra.

Igen, valóban kértünk időpontot Tarlós István főpolgármester úrtól Esztergályos Cecíliával, és most csütörtökön fogad is minket. Egy személyes találkozón be tudunk neki számolni az elmúlt hónapok pénzügyi eredményeiről, a növekvő nézőszámról, a sikeres új darabokról.

Biztos vagyok benne, hogy meg fogjuk tudni győzni arról, hogy Budapestnek szüksége van a József Attila Színházra.