Viszonylag új vagy még a regényírás területén, mégis nagyon népszerűek a könyveid. Mivel tudtál újat adni az olvasóidnak?

2010-ben jelent meg az első könyvem, de 2009 óta írok. Amikor elkezdődött a gazdasági válság, nekem is megcsappantak az újságírói munkáim és emiatt úgy éreztem, hogy találnom kell valami elfoglaltságot, ami leköti a felszabadult energiáimat. Akkor kezdtem el  megírni a médiában felhalmozódott tapasztalataimból és élményeimből az első könyvemet, a „Smink nélkül-t”. Erről a regényemről kevesebben hallottak, ugyanis nem sok publicitást kapott.

A „Gyémántfiú” szerintem azért tudott ekkora érdeklődést kiváltani, mert elképesztően sok lány rajong Robert Pattinsonért, és emiatt kiemelt figyelmet fordítottak a könyvemre, hiszen sok helyen elmondtam már, hogy a színész ihlette. Ez volt az egyes számú titok. De ha ez a könyv nem olvastatná magát (a visszajelzések alapján nem lehetett letenni- a szerk.) akkor a Robert körüli őrület önmagában kevés lett volna a sikerhez. Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen széles körben elterjedt a könyvem, főleg hogy kezdetben azt sem reméltem, hogy kiadják valaha.



Első könyved a „Smink nélkül”, a média világáról és a kulisszatitkokról szól. Szerinted minek köszönhető, hogy ennyire megszerették az olvasók?

A „Smink nélkül” csak egy regény, nem egy leleplező könyv. Nem kifejezetten a kulisszatitkokra hegyeztem ki, hanem egy fiatal műsorvezető életéről és problémáiról szól. Tény, hogy sztár-közegben játszódik, azonban nagyon sok szálon futnak az események. Amellett, hogy ez egy romantikus regény, bepillantást enged a média világába is. Lényegében arról van szó, hogy a saját szememen keresztül szerettem volna megmutatni az olvasóknak, milyen is belülről ez a szakma. A könyvben egyetlen valós szereplő sincs, bár vannak karakterek, amiket létező személyekből gyúrtam össze.

A könyv férfi főhőse (Selmeczi Ede) sokak szerint igazi "álompasi". Milyen személyiségi jegyeket adtál neki, amivel ennyire népszerű lett?

Ő egy nagyon intelligens, borúsan romantikus és jóképű férfi, aki pártfogásába veszi a gyenge nőt. (nevet) Talán ez lehet a sikerének a titka.

Filmvászonra kerül a történet?

Amikor megjelent ez a könyv, az egyik sajtós barátnőm vitt egy példányt Sas Tamás rendezőnek, akinek nagyon tetszett a történetem. Össze is ültünk beszélni a forgatókönyvről, de itt el is akadt a dolog. Sajnos most nincs arra anyagi fedezet, hogy megfizessünk egy dramaturgot és elkezdjük a konkrét munkát. Tamás azt szerette volna, hogy én írjam át, de mivel én nem vagyok forgatókönyvíró, a munkához hozzákezdve be kellett látnom, most még nem vagyok alkalmas erre a feladatra. A másik ok, amiért ez megrekedt, hogy időközben rám talált a Könyvmolyképző Kiadó, aminek köszönhetően sürgősen be kellett fejeznem a „Gyémántfiút”, és így nem is maradt időm másra.

Ha film nem is lesz belőle, azért a könyvbéli folytatás tervben van?

Körülbelül a felével már kész vagyok, a másik fele pedig már összeállt a fejemben. Már csak idő kell, hogy befejezzem. (nevet) Mivel egyébként újságíróként dolgozom, ráadásul van egy négyéves kisfiam is, nem könnyű mindenre időt szakítani. Az én életemben a regényírás inkább csak hobbi, hiszen a mindennapokban a többi elfoglaltságomon van a hangsúly.

A második könyved, a „Gyémántfiú” internetes regénynek indult. Honnan jött az ötlet, hogy egy ingyenesen hozzáférhető online regényt írj?

A párom, Gergő készítette a személyes honlapomat, de nem látogatták túl sokan – annak ellenére, hogy akkor már megjelent az első könyvem –, mert nem sokan ismerték a nevem. Ott állt kihasználatlanul és üresen a gyönyörűen elkészített honlap. Gergőm felvetette, hogy írnom kéne egy internetes regényt.

Épp Magyarországon forgatott Robert Pattinson, nekem pedig újságíróként az volt a feladatom, hogy minél közelebb férkőzzek hozzá. Hamar elvarázsolt a személyisége és a közeg is, amiben ő él. Tehát minden összejött: témaötletem is volt, és a felület is adott volt az első online regényem megírásához. Kezdetben az ismerőseimből állt az olvasótáborom, majd kiterjedt az ő ismerőseikre is, és így tovább.



Végül annyira népszerű lett, hogy könyv formájába is megjelent nemrég. Amikor ugrásszerűen megnőtt az oldal látogatottsága, sejtetted, hogy így fog alakulni?

Először az olvasóim vetették fel, hogy szeretnék. Ezek a csodálatos lányok és fiúk kezdték el bombázni a kiadókat, hogy legyen belőle könyv, de én abszolút nem hittem benne, hogy összejön. Hiszen, miért lenne üzlet egy kiadó számára megjelentetni egy olyan könyvet, amit bárki ingyenesen olvashat a neten? Végül a Könyvmolyképző Kiadó kapott tőlem egy olyan könyvet, aminek a hetven százaléka már fent volt a neten, de a befejezés csak a polcra tehető változatban szerepelt. Ez pedig az olvasóim számára is elfogadható volt.

Ennek is lesz folytatása?

Kétfelé ágazik most a folytatás. Az egyik a „Fényemberek”, ami egy történet a történetben: a „Gyémánfiúban” forgatnak ezzel a címmel egy fantasyt. Akkoriban, amikor az elsőt írtam, sokan kérték, hogy írjam meg külön azt a történetet is. Ez egyébként egy ördögös, angyalos, fénylényes történet, ami még jelenleg is fut a neten. Tehát ez a kapcsolt sztori fog leghamarabb könyv formájában megjelenni, terveink szerint októberben. A második könyv, pedig a „Borostyánkönny”, ami a „Gyémántfiú” egyenes folytatása. Ennek a megjelenése –reményeim szerint – karácsony környékén várható.

A regényeidből arra lehet következtetni, hogy nagyon kedveled a Twilight sorozatot. Korábban is érdekelt a fantasyk világa, vagy a Twilight szerettette meg veled ezt?

Mindig szerettem a fantasykat, de nem ennyire. A Harry Potter szerettette meg velem igazán, és a Twilight folytatta. Pedig korábban egyáltalán nem szerettem a vámpírokat, ugyanis a horrorral azonosítottam őket. Aztán csak rávett a testvérem, hogy nézzem meg az Alkonyatot, mert biztos volt benne, hogy tetszeni fog. Így is lett. (nevet) Később elolvastam az összes részt. A legviccesebb az egészben, hogy mikor megnéztem a filmet, alaposan Robert Pattinson hatása alá kerültem, rá egy hétre pedig Magyarországra utazott forgatni, és én megkaptam feladatnak, hogy vele foglalkozzam. Visszagondolva, kicsit sorsszerűnek érzem ezt az egészet.

Összefoglalva tehát: Írod a „Smink nélkül” és a „Gyémántfiú” folytatását, a „Fényembereket” az interneten, miközben főállású újságíró és anya vagy.

Így van. A „Fényemberek” még körülbelül hat hétig megy a személyes honlapomon, de ha megszakad az online közlés, akkor sem maradnak olvasnivaló nélkül az oldalam látogatói. Ahogy beszüntetem, helyette fokozatosan kikerül a „Borostyánkönny” is.

Hogy marad időd ezek mellett a családodra és másra?

Éjszaka szoktam írni, hogy a családra is maradjon idő. Ez így kicsit fárasztó, de nem igazán van más megoldás. Ám ennek is megvan a maga varázsa. Ráadásul, amikor a kiborulás szélén állok a fáradtság miatt, akkor vagyok a legtermékenyebb. Félt is a családom. Lehet, ha így folytatom, harminc év múlva egy nagyfenekű, idegroncs írónő leszek, (nevet) De egyelőre úgy érzem, a regényeim még több szeretetet, új barátságokat és végtelen álmokat hoznak az életembe.