Ha az ön életútját tekintjük, mikor kilépett az MSZP-ből, alapított egy új pártot, most viszont úgy tűnik, közelít a Fideszhez.

Ezt így visszautasítom! Az a baj, hogy ebben a társadalomban mindenki vagy baloldalt, vagy jobboldalt lát, de a társadalmat, mint közösség nem tekinti. Azt a gyűlöletstruktúrát, ami kialakult az elmúlt húsz évben, oldani kell. Például párbeszéddel, konszenzuskereséssel is. Kell, hogy legyenek közös értékeink, közös elképzeléseink, nemcsak arról, amit a társadalom jelent, hanem a jövőnkről is.

Egy képviselőnek, ha például az alkotmányozásról van szó, eleget kell tennie a feladatának, és részt kell vennie benne. Az ápolónőt sem kérdezik meg arról, akar-e a betegen segíteni.

Kiderül mi lesz a végtermék, és akkor döntünk, hogy az részünkről támogatható lesz-e.

A tanácsadó testületet, amihez csatlakozott, Orbán Viktorhoz kötik.

Sajnálom, ha csak ebben tudunk gondolkodni. Össze kell fognunk, mert ma szükség van rá. Ez egyáltalán nem pártpolitikai hovatartozás kérdése.

Nekem és minden politikusnak, ha elindul egy alkotmányozási folyamat, kötelessége részt venni benne, és hozzátenni azt, amit tud.

És nem csak ebben a kérdésben kell összefogni. Tudjuk, azt, hogy a belvíz mit jelent, az árvíz mit jelent, milyen helyzetben vannak a devizahitelesek: ebben is meg lehet találni a közös hangot. Ha az alkotmányozásban sem tudunk megegyezni, akkor hogy várhatná a társadalom, hogy a saját, közvetlen bajait is orvosolni tudjuk?

Említette a társadalmi fiókokat: a Szociális Unió új fiókot nyit?

Az Unió egy nyitott párt, egy társadalompolitikai alternatívát kívánunk megteremteni, a társadalmi pólust, a szociális pólust.

A Szociális Uniót nem fogják beskatulyázni?

Még nagyon az út elején járunk. Nem holnap lesznek a választások, majd a jövő eldönti, hogy mekkora igény van az általunk képviselt politikára és közösségekre. A politikai paletta ma nem olyan, mint amilyet a társadalom igényelne.