A science-fiction írók álma valósulhat meg, és kézzelfoghatóvá válhat a Csillagok háborújának megcsodált fantáziatérképe is. Az Európai Űrügynökség Gaia nevű műholdja 2013-ban kezdi meg működését, és az azt követő öt évben soha nem látott pontossággal méri meg a csillagok pozícióját.

A kutatáshoz az MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézet három munkatársa is csatlakozott. „Tiszta, zavaró fényektől mentes éjszakán szabad szemmel mindössze néhány ezer csillag látható, pedig a Tejútrendszerben mintegy kétszáz milliárd csillag van. A Gaia űrszonda a korábbiaknál nagyságrendekkel pontosabban méri meg nagyjából egymilliárd csillag távolságát, mozgását és fényességét. Az így kapott adatokat felhasználva az évtized végére a csillagászok összeállítják galaxisunk pontos háromdimenziós térképét - foglalta össze a program lényegét Szabados László csillagász, az MTA doktora.

A galaxisban elhelyezkedő csillagok helyzetét és távolságát illetően a kutatóknak a térkép összeállításához rendkívül pontos ismeretekkel kell rendelkezniük, annak ellenére, hogy a távolságmérés a csillagászatban az egyik legnehezebben megoldható technikai probléma. Az asztronómiában az olyan hagyományos távolságmérési módszerek, mint a háromszögelés, csak nagyon kis távolságokon belül adnak pontos eredményt. A Gaia erre a problémára kínál megoldást, hiszen az asztrometriai űrszondát arra tervezték, hogy nagyon precízen határozza meg a tejútrendszerbeli csillagok pozícióját. - Milliomod ívmásodperc pontosságú szögmérésre lesz képes, és ezzel minden bizonnyal átírja majd a csillagvárosunk szerkezetére vonatkozó jelenlegi ismereteinket, hangsúlyozta Szabados László, hozzátéve, hogy az eredményekre még egy évtizedet várnunk kell.

A Gaia méréseinek köszönhetően a csillagászok az eddigieknél sokkal megalapozottabb ismeretekkel rendelkeznek majd a Tejútrendszer spirálkarjainak helyzetéről, a galaxis finomszerkezetéről, egyben azokat a dinamikus folyamatokat is megérthetik, amelyek a galaxis alakját évmilliárdok alatt formálták és sorsát a jövőben is meghatározzák. - A Tejútrendszer centrumát átszelő, sok milliárd csillagból álló küllő szerkezete, illetve kialakulásnak oka ma még szintén a tisztázásra váró kérdések közé tartozik. A szonda mérései erre is választ adhatnak - mutatott rá Szabados László. Az összetett hatások eredményeként a Tejútrendszer alakja folyamatosan formálódik, mivel bonyolult kapcsolatban áll a közelében lévő törpe galaxisokkal. A csillagászok azt remélik, hogy a Gaia által szolgáltatott adatok segítségével alaposabban megértik ezeknek a gravitációs kölcsönhatásoknak a természetét, és így biztosabban jósolják meg azokat a folyamatokat, amelyek az elkövetkezendő évmilliókban galaxisunk jövőjét alakítják. - Ha a Földi életet hosszabb időskálán szemléljük, akkor nagyon is meghatározó, hogy a Tejútrendszerben milyen események történnek - mondta a csillagász, rámutatva, hogy a földi bioszféra folyamatosan kitett az űrből érkező elektromágneses sugárzások és a szupernóva-robbanások hatásainak. - Az űrszondának köszönhetően meg tudjuk mondani, hogy a Naprendszertől milyen távolságban vannak azok a csillagok, amelyek akár néhány tízezer vagy néhány millió éven belül szupernóvává válhatnak, és gyökeresen megváltoztatják az élet feltételeit a Földön - hangsúlyozta a kutató professzor.

A csillagász úgy vélekedett, a Gaia mérési eredményeiből nem csak az égitestek helyzetének meghatározásával foglalkozó asztrometria, de a csillagok belsejében végbemenő folyamatokat tanulmányozó asztrofizika is sokat hasznosíthat. Szabados László irányításával az MTA KTM Csillagászati Kutatóintézet háromfős csoportja részt vesz a Gaia változó fényességű objektumok viselkedését elemző munkacsoportjának a tevékenységében. - Mivel az intézet fő kutatási profilja a csillagok fényváltozásainak vizsgálata, a lehetőséggel élve csatlakozunk a Gaia program hasonló kutatásokat végző munkacsoportjához - mondta a csillagász. A szonda az ötéves mérési időszak alatt mintegy száz alkalommal vizsgálja majd ugyanazt az égitestet, és a pozíciómérés mellett mindannyiszor megméri az objektum fényességét is. A magyar kutatók a fényesség időbeli változását kísérik majd figyelemmel, és igyekeznek megállapítani a fényességváltozás mögötti fizikai okokat. - Ezek az adatok a csillag életéről, fejlődéséről szolgáltatnak értékes asztrofizikai információt - magyarázta Szabados László, aki szerint az ötéves mérési időtartam alatt az egymilliárd csillagról felvett 100-100 fényességadat valódi kincsesbánya lesz az asztrofizikusok számára.

Az Európai Űrügynökség (ESA) Gaia programjának a változó fényességű objektumok viselkedését elemző, genfi székhelyű munkacsoportja május 11-13. között ülésezett Budapesten. Az MTA KTM Csillagászati Kutatóintézet által szervezett konferencián harmincöt európai kutatóintézetekben dolgozó csillagász vett részt. Az évente kétszer ülésező munkacsoport tagjai áttekintették az előző félév eredményeit, illetve meghatározták a következő hat hónap során teljesítendő feladatokat.