A mérkőzésenként följegyzett gólátlag (2,6) minden korábbi vb mutatójánál alacsonyabb; ez egyértelműen azt mutatja, hogy a világ élmezőnye (a vb-re kijutott 16 csapat tudása) egyre jobban kiegyenlítődik. A színvonal emelkedésére utal, hogy nemcsak a döntőben és a bronzmeccsen volt telt ház, hanem számos csoportmérkőzésen, majd a negyed- és az elődöntőkben is. Ez esetenként 40-50 ezres nézőszámot jelentett a (részben a vb alkalmából átépített) stadionokban; ráadásul a német közszolgálati tv-adók (ARD, ZDF) a torna összes mérkőzését egyenes adásban közvetítették. A hazai válogatott meccseit átlagosan 16 millióan követték a képernyők előtt!

Nem kellett csalódniuk, mert "hajtós" meccseket, látványos megoldásokat, helyenként pazar gólokat láthattak. Aki látta, nem felejti el a brazil Marta külsővel a kapu bal oldalába pörgetett lövését az amerikaiak ellen; a svéd Schelin jobb külsővel a kifutó francia kapus mellett a bal sarokba nyesett labdáját; az ausztrál Perrynek a svédek ellen 18 méterről a jobb felső sarokba lőtt bombagólját; a japán Kavaszumi 30 méterről a kifutó hálóőr fölött a svéd kapuba emelt kapáslövését; a svéd Hammarström "esernyős csele" után 15 méterről ballal a francia kapu jobb felső sarkába lőtt bombáját; az amerikai Wambach felhőfejessel szerzett góljait a brazilok és a franciák ellen.

Bár a világbajnokság nagy esélyese a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) ranglistájának élén álló Egyesült Államok volt, a végeredmény csak azok számára meglepetés, akik nem látták a japán válogatott mérkőzéseit. A távol-keleti ország "lányai" meccsről-meccsre javulva "darálták le" előbb a negyeddöntőben a jóval esélyesebb német, majd az elődöntőben a svéd, végül a döntőben az amerikai együttest. Szaszaki Norio edző játékosai nem ismertek elvesztett labdát. Szívósan védekezve, rövid passzos játékukkal ellensúlyozni tudták ellenfeleik fizikai és magasságbeli fölényét. Ráadásul mind az elődöntőben, mind a fináléban vesztett állásból voltak képesek fordítani, illetve kiharcolni a büntetőrúgásokat. Az utóbbi műfajban pedig egyértelműen jobbnak bizonyultak az idegeiken uralkodni képtelen, s így három tizenegyest is hibázó amerikaiaknál.

Japán a korábbi világbajnokságokon meglehetősen alárendelt szerepet játszott: legjobb helyezése a negyeddöntő volt 1995-ben. Bár az idei vb előtt a világranglistán a negyedik helyet foglalták el az ázsiaiak, senki nem számított nemhogy aranyéremre, de még az elődöntőbe jutásukra sem. Alátámasztja ezt az is, hogy a torna előtt föl sem merült prémium fizetése egy esetleges jó szereplés esetén. A csapat már a legjobb négy között volt, amikor utánuk jött a japán szövetség elnöke, és közölte: tokiói döntés alapján a játékosok fejenként 13.000 eurót kapnak, ha megnyerik a vb-t. Összehasonlításul: a német válogatott tagjai 15 ezer eurót vehettek át a csalódást keltő 5-8. helyért. Silvia Neid edző játékosait csak az vigasztalhatta, hogy a negyeddöntőben a későbbi világbajnok ütötte el őket a továbbjutástól.