Importfüggőség ellen

Magyarország 400 ezer tonna cukorkvótával lépett be az EU-ba, ebből 300 ezer tonnát adtak vissza a cukoripart privatizáló cégek. A megmaradt 100 ezer tonnát a kaposvári gyár kihasználja, de az ország éves szükséglete 300 ezer tonna cukor - mondta a jelentés összefoglalójában Font Sándor, a vizsgálóbizottság társelnöke.

Az importfüggőség csökkentésére létrehozható újabb 100 ezer tonnás feldolgozókapacitás, de egy ekkora cukorgyár megépítése 100 milliárd forintba kerülne - tette hozzá a társelnök.

Font Sándor a privatizáció kezdetét 1998-ra tette, amikortól a cukorgyárak vezetői - a spontán privatizáció keretében - elkezdtek vevőt keresni a gyáraikra.

Csak Antall alatt

Az eladás azonban csak az Antall-kormány alatt jött létre, amikor - a jelentés szerint - a kaposvári és a petőházi gyárat az Agrana International AG, a kabait a Tate&Lyle, míg a szerencsit, a szolnokit és a mátravidékit (hatvani és selypi) a Beghin-Say vásárolta meg.

A megmaradt cukorgyárakat (az ácsi, ercsi, mezőhegyesi, sarkadi, és sárvári üzemeket - az állam a Magyar Cukor Rt.-be vonta össze. A tőkehiányos állami holdingot végül az első körben bejött külföldi cégek vásárolták meg.

Annak ellenére, hogy gyárakat zártak be, a feldolgozókapacitás fennmaradt. Az első Orbán kormány - az uniós tagságra készülve, történeti alapon - 400 ezer tonnás kvótát tudott megszerezni, amely fedte az akkori valóságot. A következő lépés a kétezres évek közepén kezdődött, amikor az unió mezőgazdasági biztosa - az olcsó brazil cukor miatt - kvótaleépítést javasolt.

Az utolsó bástya

Amikor ebből tény lett, a magyar gyárak külföldi tulajdonosai - akik jogosultak voltak a kvóta visszaadására - 300 ezer tonnát értékesítettek az EU-nak 65 milliárd forintért, amelyből 15 milliárd jutott a termelőknek. Ennek eredményeként ma már egyedül a kaposvári cukorgyár termel.

A lehetőségeket három változatban ismertette Font Sándor: a 2014-ig élő kvóták felszabadíthatók, változatlanok maradhatnak, és visszaállhat a korlátozás előtti állapot. A mai helyzethez tudni kell, hogy a brazil cukor megdrágult, mivel ott etanolt állítanak elő a cukornádból.
A vitában Gőgös Zoltán, a mezőgazdasági bizottság alelnöke a problémát marginálisnak nevezte, mivel a csúcson is csak a termőterület 1 százalékán (80-100 ezer hektáron) termett cukorrépa.

Világszinten jelenleg 9 millió tonna a cukorfelesleg, ennek fényében nem bír jelentőséggel az, hogy Magyarországon 100 vagy 200 ezer tonna cukor készül évente.

A kormánypárti képviselők, valamint az LMP és a Jobbik képviselői az önellátást hangsúlyozták, míg a kormánypártiak a cukorgyárak privatizálása feltárásáért dicsérték a jelentést, és a felelősök megnevezését szorgalmazták.

IMF-től

Varga Géza (Jobbik) a problémát az IMF-be való belépéstől indította, amely után a Valutalap gazdasági szerkezeti átalakítást írt elő Magyarországnak, így véleménye szerint nem spontán privatizáció volt, hanem a nyugati cégek felkészülve csaptak le a magyar cukoriparra (is).

A vita odáig fajult, hogy Gőgös Zoltán megkérdezte Varga Gézát: ha a pártja javaslata szerint kilépne Magyarország az EU-ból, milyen adókkal kompenzálnák a mezőgazdasági támogatást. Az agrárium nyeresége ugyanis - jó évben - 100 milliárd forint, 600 milliárdos uniós támogatás mellett.