Valószínűleg Allah, Siva és Odin együttes fellépése sem lett volna elég ahhoz, hogy a „bölcs” cáratyuskák és a kommunista szörnyszülöttek „demokratikus” utódját, a KGB volt tartalékos alezredesét, Vlagyimir Vlagyimirovics Putyint, eltávolítsák Oroszország éléről. Elvégre ki ne - ő biztosan - élvezné azt a tényt, hogy egy olyan országnak lehet az államfője, aminek a maffiája a fél sárgolyóbist a kezében tartja?

Az illegális fegyverkereskedelem „nemes” műfajában listavezető. Ha elzárja a gázt, bármikor zsarolási helyzetbe kerülhet Európával szemben. Végezetül, ha felcsapná a cirill betűs telefonkönyvet, a világ leggazdagabb és legbefolyásosabb milliárdosai közül válogathatna kényére-kedvére, már ha a köz számára, publikusak lennének a telefonszámok. ( Azt persze nem érdemes benyalni, hogy Medvegyev államfő 2010-ben kijelentette, fel kell számolniuk a maffiát. Ő politikus, vagyis magát túlságosan fontosnak gondoló bohócbáb. Ezt kellett akkor mondania.)

A célja ennek a groteszk államnak - mondom ezt Magyarországról, 2012-ben, hiszen ez se semmi - minden bizonnyal az, hogy a lehető leghatásosabb és legpiszkosabb eszközöket bevetve - nem elítélhetően -, továbbra is erős legyen, így komoly ráhatása legyen a világtörténelem és világgazdaság alakulására. Megszokták már, apelláta pedig ugyebár, tradicionálisan nincsen.

A tárgynál maradva, mégis térjünk át a művészetre, bármi is legyen az a XXI. században. Korábban a festő célja a szakrális ihletés mellett illetve után, a valósághű ábrázolás volt. Pech, feltalálták a fényképezőt, így teret nyerhettek az „izmusok”. Végül eljutottunk az üres vászonig. ( Mindez nagyjából igaz a szobrászatra is.) A zene már kissé komplikáltabb, de az biztos, hogy már nem menő a Palestrinai többszólamúság, inkább a végtelenül egyszerű, elektronikus dallamok, eltorzított, brekegő hangú, többnyire semmitmondó „énekesek” jelentik a fő irányvonalat.

Egyetlen dologgal tudnak „operálni”, ami nem más, mint a vizualitás. Klipekben és színpadon egyaránt. Úgy vélem, már ebben is kezd kimerülni az emberiség, hiszen eljutottunk addig a szintig, amikor csak alpári és erősen szexuális tartalommal lehet valami újat alkotni: próbálkozók pedig bőven vannak. Marad az internet korszakában a társadalmi, politikai, gazdasági problémákra történő figyelemfelhívás, a legkülönfélébb eszközökkel.

És akkor elérkeztünk a Pussy Riothoz, azaz a Lázadó Puncik nevezetű orosz, nőkből álló punkbandához, akik nagyon komolyan élnek a flash mob, vagyis a villámcsődület eszközével. Előre meghirdetett koncertet nem adnak, ellenben a legváratlanabb helyen és időben adnak rögtönzött koncertet furcsa - menő? - ruháikban.

Február 21-én egy templomban tették mindezt, a Szűzanyához „fohászkodva”, Putyin hegemóniájának végéért. Vallási gyűlöletből fakadó huliganizmus vádjával két év börtönbüntetést kapott három tag, kettőt jelenleg is keresnek. Vagyis politikai tiltakozás - is - lett a „művészet”.

Az ellenben remek és dicsérendő, hogy a hölgyek Oroszországban tették mindezt. Szükség is van rá, ám nyilván mind az öten gondolhatták, hogy előbb-utóbb ez lesz a vége. Bár ez nem is feltétlenül baj: egy világ ismerte meg az együttesüket, kérdés az, hogy szabadulásuk után igent mondanak-e a nagy pénzt hozó „balhéra”. Felkérés bizonyosan lesz.

Ha már politika és művészet. Rendben, a Gyurcsány már táncolt. De kíváncsi vagyok, hogy Orbán Viktor, mikor fogja egy gyorséttermi lánc papírkoronájában elmondani a frankót, Vona Gábor mikor gondolja úgy, hogy neki egy játszótéri hintalóról kell a honfiakhoz-honleányokhoz szólnia, Mesterházy Attila mikor fogja piros szegfűvel a szájában, vad tangóra csábítani a már előre sajnálható szavazópolgárokat, vagy az LMP frakció és szimpatizánsaik mikor csinálnak bármi jobbat, látványosabbat, ötletesebbet, mint a jelenlegi megmozdulásaik.

Vélhetően soha. Ahogyan Oroszország is Putyinról fog szólni, a Lázadó Puncik pedig legalább világhírnévre tettek szert. Az pedig a kutyát sem érdekli továbbra sem, hogy miért olyan rosszfiú ez a volt KGB alezredes, mi folyik Oroszországban és pláne, mi a konkrét célja mindezzel akár azon túl is, amit racionálisan el tudunk képzelni? ( Az összeesküvés-elméleteket mellőzve.)

De elvileg nem ez volt a cél? Nem ez volt az értelme az akciónak?

Ezért próbáljuk meg élvezni a - túlságosan tikkasztó - napsütést, gondoljunk a hétvégére esetleg a munka után jóleső hűvös seritalra. Vagy járassuk az agyunkat a Lázadó Puncik körül, de csak módjával, mert a végén agyf@szt kapunk.