A zene szeretetét egészen kisgyermekkorodból, Tetétlenből hozod magaddal, de kevesen tudják, hogy kántornak is tanultál egy darabig. Mesélnél erről egy kicsit?

Amikor Debrecenben, tizenkilenc évesen abbahagytam a teológiát, valahogy visszakeveredett a zongora az életembe, mint gyerekkorból abbamaradt hangszer. Nagyon izgalmasnak tűnt számomra maga az orgona és az orgonálás. Kántorképző lett a dologból, ott tanultam három és fél évig, aztán annak is végeszakadt, valahogy nem hoztam tovább az évekbe, de annyi baj legyen. Nem vagyok én zongorista, se orgonista, de arra jó volt, hogy kipróbáljam magam és persze sokat hozzátett a zenei műveltségemhez.

Bábszínészként indultál, akkoriban a zenélés működött hobbiként. Mára ez megfordulni látszik: ez tudatos döntés volt nálad? A színházi lét nem hiányzik?

Ez mindig is hullámzott, akkor is, amikor állandó társulati tag voltam. Már évek óta terveztem, hogy kipróbálom, milyen is a szabadúszás. Most a zene a legfontosabb, de a színházat is nagyon szeretem. Ez a fajta hullámzás zene és színház között szerintem életem végéig meg fog maradni. Hogy hiányzik-e? Nagyon hiányzik a színház, viszont amikor színházaztam, akkor a zene hiányzott nagyon, tehát igazándiból egy örök éhes gyomor ez, amit próbálok etetni. Abban bízom, hogy egy pár évig tud működni ez az úszás, a zene, aztán valószínűleg jön majd egy újabb hullám, hogy de jó lenne rendezni vagy játszani, akkor megint a színház kerül majd kicsit jobban előtérbe. Persze az is lehet, hogy a zene - pozitív értelemben - mindent megesz majd; ez majd kiderül...

Miért épp Radnóti és Pilinszky? És hogyan illik a képbe Faludy?

Nem annyira tudatos, hogy miből válogatok. Rengeteget olvasok, és ha valami nagyon megtetszik, akkor az elkezd ihletni, és ha ihlet, abból születik valami.

Nem véletlenül merült fel Radnóti és Pilinszky és Faludy sem. Aki nagyon megihlet, abból több dal születik, aki kevésbé, abból kevesebb. Ez nem egy költőt, hanem az én ízlésemet minősíti. Nagyon közel áll hozzám Radnóti és Pilinszky világa.

Mindketten hadifoglyok voltak, persze rengetegen voltak még hadifoglyok, mégis ez a fajta keserűségből való fölemelkedés és napba tekintés, ami az ő sajátjuk, az nagyon érdekel.

Rengeteg hangszeren játszol. Ha csak egyet választhatnál, melyik lenne az?

A hangom.

A zenekar időközben túlesett egy tagcserén is. Erre miért volt szükség?

Szükségszerű volt. Úgy hozta az élet, hogy megrekedtünk. Mindenki mást akart, én is. Mindig is féltem ettől, de ennyi idősen még korai lenne azért nem merni változtatni, hogy nehogy ne működjön. Nem tettem meggondolatlanul sem, de közben annyira át sem gondoltam, hogy ennek pontosan mi lesz a következménye. Annyit tudtam, hogy szeretnék változtatni, szeretnék kipróbálni egy teljesen más dolgot. Most éppen ezt próbálom. Ez az új felállás hozta magával, hogy a régi dalok is új köntöst kaptak.

Miben más az új felállás, az új hangzás?

Egy olyan témát, amit az egyik régi zenész írt vagy csinált meg nem akartam felhasználni, hiszen az az ő szellemi terméke, úgyhogy úgy indult az újrakezdés, hogy lecsupaszítottam az egészet és azt tartottam meg a dalokból, ami teljes egészében az enyém. Ehhez rakta hozzá a önmagát az új zenekar és ehhez képest alakult át a hangszerelés is. Részben amiatt is átalakult, hogy mások a hangszerek, mások a stílusok, máshonnan jönnek a zenészek. Ha mindenki ugyanazt játszaná, akkor sem ugyanúgy szólna.

Most úgy érzed, megérte a kockázatot?

Nagyon kellett az előző időszak is,és ez a mostani időszak is nagyon kellett. Nem bántam meg a döntésemet, és azt hiszem nem is fogom. Úgy gondolom, hogy nagyon sok jó dolgot hozott ez a változtatás, persze rossz dolgokat is. Ez alatt azt értem, hogy nehéz volt az elválás a régi csapattól, de születtek új barátságok, új zenei színek és új kalandok. Ezek nem történtek volna meg, ha nem hoztam volna meg azt a döntést, hogy változtatok...

Nemsokára megjelenik egy nagylemezetek. Ebből egy kis morzsát már közkinccsé tettetek. ( Közelebb c. EP) Ez egyfajta meglelőlegezése a hamarosan megjelenő lemeznek, ami az új felállás első közös produktuma lesz. Hogyan készültök?

Produktum nélkül nem lehet együtt dolgozni, és ezek a számok előjelei annak, hogy körülbelül mire lehet majd számítani a lemezen. Ezt mindenki nagyon várta, mert ez az első vízjele és lenyomata a mostani felállásnak, miközben lassan eltelt egy év és nagyon sok mindenen túl vagyunk már.
Nem gondolom, hogy ugyanilyen lesz az egész nagylemez, de tény, hogy nem lesz merőben más sem. Itt felvetünk olyan kérdéseket (gondolok itt egyebek közt a hangszerelésre), amik biztos, hogy tovább fognak gyűrűzni a nagylemezen. Remélem, hogy ez a készülő lemeznek egy olyan ajtaja, amin ha benyitnak, egy jó nagylemezt találnak majd mögötte. Ebben nagyon bízom. Ez a vágy, ez a terv.

Jók voltak a hangulatok fölvételkor, remélem, hogy ez a jó munkafolyamat átszűrődik a zenei anyagon is. Igyekszem nem alább adni, sőt fejlődni, ahogy csak lehet.

A nagyszínpados fesztivál koncertek vagy a kisebb lélekszámú klubestek állnak hozzád közelebb?

A klubkoncerteket jobban szeretem. Persze nagy élmény, amikor az ember egy nagyszínpadon áll sok ember előtt, tehát nem lenne őszinte, ha azt mondanám, hogy én azokat nem élvezem. De nagyon szeretem a közelséget. Azt a fajta megérinthetőséget, amikor lehet érezni egy közönségen, hogy mennyire utazik a zenekarral vagy mennyire nem, míg egy nagyszínpadon ez sokkal átláthatatlanabb.

Mesélnél egy olyan történetet, ami zenészként esett meg veled és említésre méltónak találod?

Tegnapelőtt történt Budaörsön. Színpadon én a mai napig izgulok és kihagytam véletlenül egy Pilinszky verset a sorrendből. Ilyen kis akusztikus, ülős koncert volt, nagyon meghitt körülmények között, rengeteg verset játszottunk. Olyankor valahogy még jobban izgul az ember. Teljes megrökönyödésünkre, a koncert végén nem akartak bennünket elengedni. Szóval mondhatjuk úgy, hogy nem kicsi visszataps volt, miközben ez egy irodalmi esthez szerintem annyira nem illik. Azt az emberek általában megtapsolják és véget ér. Itt viszont nagyon érezhető volt, hogy ennek itt most nem lehet vége és úgy mentünk vissza a színpadra, hogy még nem tudtuk, hogy mit fogunk játszani.

Éppen kinyitottam a számat, amikor megelőzött a gitáros, Harangozó Sebestyén, hogy nem nagyon kell gondolkodni, hogy mit játsszunk, mert kimaradt egy dal. Így gyakorlatilag megoldódott a ráadás dal problémája.

Persze rengeteg történet van még, sokra közülük nosztalgiával gondolok vissza, és lehet, hogy nem is úgy történtek, ahogyan én gondolom.