Tisztánérzők, tisztánlátók, tisztánhallók, sámánok, boszorkányok – rendkívül széles a fogyasztók számára „megfoghatatlan” szolgáltatásokat kínáló, betelefonálós műsorok palettája a televízióban. A közel ötszáz forintos percdíjakat a fogyasztók pénztárcája, telefonszámlája bánja, miközben a bekapcsolás nem garantált és olyan általános szerződési feltételeket fogadnak el, amiről nem is tudnak a beletelefonálók.

Az Európai Unió a XXI. századi fogyasztóvédelemben – legyen szó akár a fogyasztói jogok érvényesítéséről, avagy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalmáról szóló előírásokról – az „ésszerűen tájékozott” fogyasztó fogalmából indul ki, aki az adott helyzetben általában elvárható figyelmességgel és körültekintéssel jár el.

Hisz valaki még a jóslásban?

Ennek ellenére még mindig működnek - és kapnak telefonhívásokat - olyan televíziós műsorok, amelyek adás közben, szóban a jövő meglátását, jóslást vagy egyéb hasonló, az ésszerűség határait feszegető információk szolgáltatását ígérik a fogyasztóknak, ha betelefonálnak a közel ötszáz forintos percdíjért cserébe.

Azt nagyon kevesen tudják, hogy ezzel elfogadják a „jósda” interneten megtalálható általános szerződési feltételeit, amely a televízióban sokszor hangzatos ígéretek ellenére írásban mindennemű felelősséget kizár a jóslás során adott tájékoztatásokkal kapcsolatban.

Arról ugyanis nem szólnak e műsorok, hogy az üzemeltető vállalkozások semmilyen felelősséget nem vállalnak a fogyasztókkal közölt kijelentések, tényállítások, tanácsok vagy egyéb információk tartalmáért, megfelelőségéért, jogszerűségéért. Egyúttal rögzítik, hogy azt a betelefonáló saját felelősségére használja fel. Azt sem garantálják persze, hogy a kiválasztott jós valóban képes a kért információ megadására. Ezért cserébe fizeti a fogyasztó a méregdrága hívásdíjat. Mindezt úgy, hogy egyáltalán nem garantált a műsorba jutás, vagy hogy a kiválasztott „jós” épp elérhető és a várakozó hívásdíj is kiszámlázásra kerül. Tíz fogyasztóból pedig valószínűleg egy sem tudja azt, hogy ha betelefonálnak, akkor azzal az általános szerződési feltételek tartalma szerint hozzájárulnak az elkészült felvételek korlátlan felhasználásához és hogy azt kereskedelmi céllal a vállalkozás hasznosítsa, terjessze, nyilvánosságra hozza. Adataikat pedig marketingcélra szintén felhasználják.

E műsorokat ráadásul épp azok hívják nagyobb számban, akik valamilyen betegségben szenvednek vagy épp előrehaladt koruknál fogva hiszékenyebbek az átlagosnál, holott az ilyen és ehhez hasonló „szolgáltatások” nem helyettesíthetik a kórházi vagy orvosi segítségnyújtást. Az általános szerződési feltételek általában ezt a figyelemfelhívást is tartalmazzák, és hogy csak általános jelleggel hangoznak el egészséggel kapcsolatos információk, azonban kérdéses, hogy ezzel a betelefonálók mennyire vannak tisztában akkor, amikor konkrét állapotukra, betegségükre nézve kérnek segítséget és iránymutatást (netalán pedig vizsgálatot a telefonon keresztül).

A fentiek alapján jól látható, hogy a meglehetősen magas díjért cserébe semmilyen „kézzelfogható” és érdemi információt nem kapnak a fogyasztók. Ellenben ha magas telefonszámlát halmoznak fel, könnyen fel is mondhatja a hírközlési szolgáltató az előfizetői szerződésüket.

Mindezekkel együtt esetlegesen felmerülhet a sugárzó televízió csatornák felelőssége, amelyek megjelenési felületet biztosítanak a jós-műsornak, mivel még ha az meg is felel a fogyasztóvédelmi előírásoknak, ezen túlmenően további aggályokat vethetnek fel a nyújtott szolgáltatást illetően.

A Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége felhívja a fogyasztók figyelmét, hogy fokozott körültekintéssel járjanak el, ha jóslásra irányuló szolgáltatást szeretnének igénybe venni és szerződéskötés előtt ismerjék meg a vállalkozás szerződéses feltételeit. A vállalkozások pedig járjanak el felelősségteljesen és megfelelően tájékoztassák a műsorokban is a fogyasztókat az őket terhelő kötelezettségeikről.