A moszkvai és a pekingi külügyminisztérium által egyidejűleg közzétett tízpontos dokumentum a nemzetközi jog, elsősorban az ENSZ Alapokmányában, Az államok közötti baráti kapcsolatokról és az együttműködés nemzetközi jogi alapelveiről szóló 1970. évi nyilatkozatban foglaltak, és A békés egymás mellett élés öt elvének érvényre juttatásában jelöli meg jelen és jövő követendő gyakorlatát.

     „Alapvető fontosságú az államok szuverenitása és egyenjogúsága a nemzetközi kapcsolatok stabilitása szempontjából. Az államok jogokat élveznek a függetlenség és az egyenjogúság alapján, és kötelezettségeket, felelősséget vállalhatnak a kölcsönös tisztelet szellemében. Az államok egyenlő jogot élveznek a nemzetközi jogalkotásban való részvételben, a nemzetközi jog értelmezésében és alkalmazásában, és kötelességük jóhiszeműen, következetesen és érdemben teljesíteni a nemzetközi jogot” – írják.

     Kína és Oroszország megerősíti annak elvét, hogy az államoknak tartózkodniuk kell az erővel való fenyegetéstől és az ENSZ Alapokmányát sértő erő alkalmazásától, ezért elítéli az egyoldalú katonai beavatkozásokat.

     A kínai-orosz közös nyilatkozat az ENSZ nemzetközi normáiban jelöli meg napjaink konfliktusainak, köztük az ukrajnai válság politikai megoldását azzal, hogy állást foglal a be nem avatkozás mellett, elítéli az olyan államot, amely azzal a céllal avatkozik be más államok belügyeibe, hogy törvényes kormányokat távolítson el a hatalomból, és - a nemzetközi jog megszegésével – saját törvényeit kényszerítse másokra – állapítja meg a Békekör.

     Kína és Oroszország szerint a nemzetközi jog tiszteletben tartásával mérsékelhető a feszültség és utat lehet törni a szemben álló felek közötti békés együttműködés felé. A békés rendezés eszközeinek és mechanizmusainak a jóhiszeműség és az együttműködési készség szellemében kell foganniuk, visszaéléstől mentesen. Kizárják a kettősmérce-gyakorlatot, azt, hogy egyes államok másokra kényszerítsék akaratukat, az egyoldalú szankciókat és más olyan egyoldalú kényszerítő lépéseket, amelyek meghaladják az ENSZ Biztonsági Tanácsa által hozott intézkedéseket, mert alááshatják a közös nemzetközi erőfeszítéseket.

    Az Oroszországi Föderáció és a Kínai Népköztársaság „a nemzetközi jogra épülő világrend aláaknázására irányuló globális fenyegetésként ítéli el a terrorizmus minden formáját és megnyilvánulását”, és a nemzetközi joggal összhangban álló kollektív fellépést sürget ellene.

   Külön pontban foglalkoznak az államokat, az államok javait és tisztviselőit illető mentesség tiszteletben tartásának követelményével, tekintettel arra, hogy a mentelmi jogok megsértése összeegyeztethetetlen a szuverén egyenjogúság elvével, és a feszültség eszkalációjához vezethet.

   Közvetett utalással a Dél-kínai-tengeren fekvő Spratley-szigeteknél épülő kínai mesterséges szigetre, és az Egyesült Államok ezzel kapcsolatos fellépésére, a két fél aláhúzta az ENSZ 1982. évi tengerjogi konvenciójának fontosságát, különös tekintettel annak azon részére, amely az óceánokon kifejtett tevékenységgel foglalkozik. „Alapvetően fontos, hogy az univerzális szerződésben foglaltakat következetesen végrehajtsák úgy, hogy azzal ne sértsék az érintett felek jogait és érdekeit, és ne vitassák el a konvencióban felvázolt törvényes rendszer egészét” – írják, indirekt célzással a szigetépítés miatt Kína és az USA között kialakult feszültségre.

    Végül Kína és Oroszország közös nyilatkozata emlékeztet a két ország közötti stratégiai partnerségre, és megerősíti elszántságukat a fokozott együttműködésre egy olyan igazságos és méltányos nemzetközi rend megteremtéséért, amely a nemzetközi jogon nyugszik – foglalta össze a Magyar Békekör az orosz-kínai dokumentum tartalmát.