Sokféle információ kering a múltjáról, először tisztázzuk ezeket. Hogyan került szembe a törvénnyel?

Abban a korban voltam 1989-ben, amikor ambiciózus fiatalemberként azt gondoltam: ide nekem az oroszlánt is, nem fogok beolvadni ki fogok lógni. Ekkor éltük a rendszerváltozás szabályozatlan gazdasági helyzetet, mikor minden képlékeny volt, változott.

Somogyországba kerültem, ahol akkor egy jól leosztott gazdasági-pénzügyi rendszer működött, ma már hívhatnánk maffiának is. Én persze ezt akkor nem láttam, nem tudtam felmérni az erejét, nem vettem észre a figyelmeztető jeleket.

Egy sok cégből álló holdingot építettem fel. Sajnos túl magas ló került alám, ez az én hibám. És kétségtelen, hogy ebben a környezetben ért megvesztegetési kísérlet, fenyegetés...

Közben az Egyesült Államokba ment.

Ott angolt tanultam és közgazdaságtant hallgattam, majd visszatértem Európába. Egy távol-keleti bank felkérésére Ausztriában kezdtem dolgozni. Ekkor megkerestek Magyarországról, hogy segítsek lebonyolítani egy Lombard-típusú hitellel kapcsolatos, több nyelven folyó ügyletet. Elvállaltam, de tolmácsolás közben letartóztattak. Mivel itthon kőröztek, ezért elindult a kiadatási eljárás, majd börtönbe kerültem. Persze vannak, akik azóta is zaklatnak, de…

Amikor a történet a végére ért, a tárgyalás első napján az ügyvéd megmondta, hány évet fogok kapni, ha védekezek. Én mindenképpen bizonyítani akartam az igazamat, védekeztem, mégis az a szám jött ki, amit előre bemondtak.

Úgy érzi direkt szúrtak ki magával, egyfajta koncepciós per volt?

Mondjuk úgy, hogy nem voltak meg a megfelelő szocialista kapcsolataim. Nem vonom kétségbe a bíró jogi ismereteit, de a gazdasági képzettsége nem volt megfelelő. És emiatt, illetve a kapott direktíva alapján végül elítéltek. Egyébként azóta ezek a cselekedetek zöme már nem törvénytelen, sőt bevezetett piaci formula.

De ha jól értem nem volt ártatlan...

Nem mondom, hogy hibátlan lettem volna. Senki nem az. Ahogy mindenki, „aki mást akar, mint mi most van,” kockázatot vállal. Utólag mindent könnyebb el- s megítélni. Szándékosan soha nem ártottam még senkinek.



Sajnos, azt nem emlegeti senki, hogy a Kaposvári Kórház hozzám jött pénzt kérni, hogy ki tudja fizetni a béreket, vagy hogy ebben az időben újították fel a kaposvári Csiky Gergely Színházat, renováltak öregek otthonát, stb... Ezek az eljótékonykodott összegek bőven meghaladták azt, amiért engem elítéltek.

Jellemző az ügyek ellenem való beállítására, hogy a helyettesemet és a főkönyvelőmet felmentették, én pedig nagyon erős ítéletet kaptam.

Ez önmagáért beszél.

Nem is kommentálnám, csak annyit, hogy az akkori helyettesem, ha akar, felszólal ma a parlamentben.

Elárulja ki ő?

Nem. Ez már huszonhat éve történ, egy generáció felnőtt azóta. Mindenki változhatott, javulhatott, ahogy én is. Már szinte senkit nem is érdekel, de előbb-utóbb szóbahozzák. Persze, ez a kényszeridőszak sokmindenre megtanított, sok kényszerközösségben való ember viselkedési mintáját láttam bőrszíntől, vallástól függően és függetlenül. Ha véleményt mondok, annak mindig tapasztalati alapja van, s nem a polkorrektség, hanem a valóságtartalom a lényeg, jobbító szándékkal.

Ezután egyszer csak a politikában látjuk önt.

Nem „egyszer csak”. Nem kopogtam be pártirodákba, hogy nekem ez tetszik, vegyetek be.

Egy feltörekvő gazdasági ember, aki megjárta Európa valamennyi országát, majd valamennyi kontinenst; piacokat keres, kapcsolatokat talál. Ezáltal tényezővé válik. A politikusok is látták hogy valamit tudhat ez az ember, és én sem hiszem, hogy az üzletembereknek távol kellene maradnia a politikától. A társasági és társadalmi összejövetelek mindig alkalmasak voltak a kapcsolatok kialakítására, tapasztalatcserére, a jobbításra.

A gazdaság valódi befizetői a vállalkozások, és az ott dolgozó emberek. A költségvetés során ezt a befizetést osztják el. Nagy hiba lenne, ha bármelyik politikus elzárkózna a gazdasági szereplőkkel való kapcsolattól.

Az nem volt kérdés hogy a "nemzeti oldal" felé indul?

A Kossuth Lajos Katonai Főiskolán végeztem. A hadseregben még a szocializmusban sem volt soha kérdés, hogy a magyar nemzet katonái vagyunk. Tény az is, hogy soha nem a pártirány volt a fő nálam. Embereket kell választani, nem pártokat.

A politika hogyan lett aztán meghatározó?

Nyakasságomra jellemző, hogy újra Somogy megyében kezdtem dolgozni, egy haldokló koporsó üzem tulajdonjogát vettem át. Három év alatt, üzlettársaimmal együttműködve, felfuttattam a céget.

Később megalapítottuk a Money Line, angol-magyar nyelvű gazdasági magazint, amiben nagykövetek, miniszterek interjúi is megjelentek. Az újság elegendő felületet adott, hogy a politikához is közelebb kerüljek.

Persze ez egy véletlen is lehetett, de talán a Jóisten sodort a nagypolitika felé. A Budaházy-féle hídlezáráskor, mondjuk úgy, hogy véletlenül enyém volt az ötödik autó, ami ott állt a blokádban. Ez talán megint a sorból való kilógásomat bizonyítja. Dokumentumokkal igazolták a jobbikosok később, hogy 2002-ben a kopogtató cédulámat a MIÉP-re adtam…de persze, a jó embereket minden pártban megtaláltam. Mert jó ember mindenhol van. Mert a magyar, jó.

Miért nem Fidesz, miért Jobbik?

A hídlezárás a szavazatok újraszámolásáért ment. Igencsak meglepett, hogy a Fidesz nem akarta ezt. Ma már látszik, a hazafiak elárulása történt. Egy ideig elhittem, a Fidesz a harcos, nemzeti irány. De 2006 környékén ez megváltozott. Az öcsém bemutatta a Kárpátia zenekart, akiknek nagyon nagy szerepük volt abban, hogy én is a valódi nemzeti oldalra álljak, ahogy egyébként abban is elévülhetetlen érdemeik vannak a nemzeti zenekaroknak, énekeseknek, pld. FankaDelinek, a Romantikus Erőszaknak, hogy a Jobbik úgy meg tudott erősödni, ahogy ma látjuk, illetve hogy 2010 óta a nemzeti oldal, ideértve a Fideszt is, 70-80 százalékos arányban ül a Parlamentben.

És kijött a Gyurcsány-beszéd...

Az elhangzása utáni megmozdulások kezdetekor öcsém hívott a TV-székházhoz. Mai napig megvan egy rendőr pajzsának darabja, aki engem ütött. Biztos vagyok benne, hogy egy szándékosan gyenge állományt vezényeltek ki, akik nem tudták mit tegyenek. És az is biztos, nem Orbán Viktor szervezte a háttérből az ostromot. Mert nem ostrom volt. A székház rombolásának zömét a bent barrikádot építő biztonsagi cég alkalmazottai csinálták. Aztán hazudtak újra erről is, reggel, délben, meg este, hiszen hol is az ítélet bárki ellen, hogy rabolt, lopott akkor?! Sehol.

Senki ne mondja, hogy Gyurcsány Ferenc akkor bátor volt, mert ki merte mondani, hogy hazudtak. Ő nem bátor volt, hanem barom. Elhitte, hogy a szocialista képviselőtársai mind a barátai. Az az ember, aki nem akarja Magyarországot látni a térképen, mert Európai Uniót akar, az nemcsak egy nemzetellenes figura, az egy hazaáruló.

Ezért volt az utcán?

Kivettem a részemet az utcai összecsapásokból. És ha bárki is csőcseléknek hív, hát hívjon. A hazáért való önfeláldozás nem diplomaszám és végzettség kérdése, hanem lelkiismereté.

És ebben az időszakban tűntek fel először a jobbikos zászlók.

Tény, hogy a Jobbik és Vona Gábor jókor volt jó helyen.

Mikor lett tanácsadója Vona Gábornak?

2009-ben Gábor Balatonalmádiban tartott egy sajtótájékoztatót, ott ismerkedtünk meg. Abban az időben Vona Gábor tiszta gondolkodású, igazi nemzetvezető képét mutatta. Többszöri beszélgetés után kért fel az elnöki tanácsadói pozícióra. Egyetlen kézfogás történt, ami az én családomban „vérszerződés”. Természetesen, ő ismerte az előéletemet.



A Fidesz ekkor el volt a maga fülkeforradalmával, közben mi megerősítettük a Jobbikot. A többesszám első személy az összes olyan embernek és vállalkozónak a közössége, akik akkor szívvel-lélekkel, a hazáért áldoztak mindent. Ezek zömét már lecserélték a technokrata alkalmazottakra, akik anyagi függőségben „mondanak kritikát”. De hát, ez az ő pályájuk.

Biztos vagyok abban, hogy minden embernek, közösségnek, pártnak megvan a helye a magyar nemzet történelmében. Aztán jönnek újabbak, magasabb szakrális és morális szinten, és még feljebb emelik azt.

A történet megszakadt 2012-ben.

Egy radikális párt radikális megoldásokat szül. Gábor kérte, hogy építsek fel egy újfajta rendszert, én ezt megtettem. Három éven keresztül működött is. Majd Gábor egyszer csak azt mondta, ő nem ilyenre gondolt. Hát milyenre gondoltál?- kérdeztem, mire ő: nem tudom, de nem ilyenre.

Tény, hogy a rendszer, amit kialakítottam alkalmas volt az emberekkel való kapcsolattartásra, de nem volt alkalmas a közpénzek, nem közpénzként való kezelésére.

Egyébként logikusnak tűnik, hogy az elnök ekkor egy másfajta rendszerre kapott ajánlatot, hiszen senki sem szúrja le a lovát mielőtt nincs még meg a másik.

Ki lépett a helyére?

Forrai Richárd vette át a terület egy részét, aki Vona Gáborral sokkal inkább egyívású, együtt fociznak, magánéletükben is jobban megértették egymást. És persze, sokkal kevésbé lógott ki a sorból.

Ön tagja lett közben az Ordo Hungariea lovagrendnek is.

A lovag eredetileg "krisztus katonája", az Ordo Hungariae azonban nem egyházi lovagrendként indult. A monda szerint Mária Terézia ellen, a magyarok érdekében jött létre.

Mikor engem lovaggá avattak ez az alapvetően hazafias rend egy kozmopolita rendi szövetség tagja volt. Engem kértek fel, hogy ez az ellentmondást tegyem a helyére. Hála istennek, a rendtagok között nagyon sok rendes, jó gondolkodású magyar ember is volt, így értették a változás szelét. Segítségükkel létrehoztunk egy karakteres rendet.

A függőségi viszonyokat kellett megszüntetni. Volt olyan, hogy a rendi szövetség meg sem hívta a mi nagymesterünket döntéshozatalra. Addig ő ezt tudomásul vette. Én pedig mondtam, hogy ne tegye. Végül kiléptünk a szövetségből. Később annyira jól alakult a rend helyzete, hogy az akkor államilag nem támogatott lovagrendek közül talán a legszervezettebb karitatív munkát mi végeztük.

Majd nemrégen elváltak útjaink, másfelé hív a jövőm. Persze, a lovag mindig lovag marad s harcol, ha kell, a méltatlanság s árulás ellen, bárkivel, bármi áron.

Merrefelé?

Egy boldog Magyarország felé. Egy olyan országba, ami morálisan és gazdaságilag is olyan stabillá válik, hogy a trianoni békediktátum nyomán elcsatolt területek azért akarjanak csatlakozni belső Magyarországhoz, mert itt sokkal jobban érzik magukat. Egy ilyen Magyarországért fogok dolgozni.