Pedig egy civil szervezet tapasztalatai szerint az ilyen esetek egyre szaporodnak. Tényleg egy gyógyszerfüggő generációnak akarjuk majd átadni a világot?

Egy szülő arról számolt be: gyermeke, bár kitűnő képességű, az órákon szörnyen viselkedik, ezért a fejlesztő pedagógus megfenyegette, ha nem szedeti gyermekével a pszichiátriai szert, elveszik tőle nemcsak őt, de mindhárom gyermekét. Így a problémás gyermek be is került a debreceni pszichiátriára, ahonnan az anya egy nap múlva ki is hozta őt, mert a gyermeket leszedálták.

Nem kétséges, hogy a „zűrös” gyermek valóban felforgathatja az oktatás rendjét és zavarhatja a tanítást, de valóban az a megoldás, ha tudatmódosító pszichiátriai szereket szedetnek vele? Ez persze lecsendesítheti a gyermeket, ám ez nem több egy mesterséges kémiai kontrollnál; az eredeti nehézséget, ami a gyermek problémás viselkedését okozza, nem oldja meg. Ezek a szerek ráadásul nem összevethetőek a hagyományos, testi orvoslásban használt gyógyszerekkel: többségük kábítószer-kategóriába tartozó kemikália, amelyek idővel kemény függőséget okozhatnak a gyermekeknél. Nem csoda, ha a szülők jó része tiltakozik az ellen, hogy gyermekét ilyen szerekre szoktassák.

Ám nem csak a szülőket aggasztja a gyermekek tudatmódosító szerekkel történő gyógyszerezése. Egy család- és gyermekjóléti központ munkatársa azért kereste meg az alapítványt (amely a pszichiátriákon történő visszaélések feltárásával foglalkozik), mert a hozzájuk forduló szülők nehezményezik, ha gyermekeiket ilyen szerekkel akarják kezelni – ahogyan a családsegítő dolgozói sem nézték ezt jó szemmel –, de segítségre volt szükségük, mit ajánlhatnak a szülőknek megoldásként.

Érdekes módon a gyermekek viselkedési problémáit vagy tanulási nehézségeit néhány évtizeddel ezelőtt még senki nem tartotta „pszichiátriai zavarnak” – oktatási vagy nevelési kérdésként közelítették meg és kezelték ezeket. Úgy tűnik, a pszichiátria területén egyre inkább elburjánzó tendencia, amelynek köszönhetően manapság egyre több szokványos emberi problémát bélyegeznek „pszichiátriai betegségnek”, már az ifjabb generációt sem kíméli.

Pedig az ilyen problémákra számos egyszerű megoldási lehetőség is rendelkezésre áll – a kérdés, hogy ezeket elmondják-e a szülőknek, és hogy akár az orvos, akár a pedagógus vagy a szülő veszi-e a fáradságot, hogy ezeknek utánajárjon. Számos hétköznapi, könnyen kezelhető dolog okozhat a gyermeknél tanulási vagy viselkedési nehézségeket: helytelen táplálkozás, ételallergia, mérgezés, egy kezeletlen testi állapot, ami a gyermeket nyughatatlanná teszi, de ugyanígy szóba jöhetnek olyan oktatási vagy nevelési hiányosságok is, amelyek kezelése szükségtelenné teszi pszichiátriai szerek alkalmazását. A gyermek számára az jelent segítséget, ha a kellemetlen tünetek elnyomása helyett a probléma kiváltó okát keressük és szüntetjük meg.

A Földet nem örökségül kaptuk, hanem gyermekeinktől kölcsönözzük azt – tartja egy régi indián közmondás. Mindannyiunk felelőssége, hogy a világot ne egy pszichiátriai szerektől függő generációnak adjuk tovább, hanem olyan felnövekvő embereknek, akik felelősséggel folytatják annak építését.