A „Vagyoni és jövedelmi különbségek Magyarországon” című jelentésében eddig nem ismert meglepő adatokkal mutatják be az emberek jövedelmi és vagyoni helyzete közötti aránytalanságokat, és világítanak rá az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának legelső jogára: az egyenlőség és az egyenjogúság nyilvánvaló sérelmére.

Az MSZF a Nemzetközi Valutaalap (IMF) április végén kiadott adataiból indult ki: a magyar össztermék (GDP) értéke, vásárlóerő paritáson számolva, és a várható növekedést figyelembe véve, 284 milliárd 266 millió dollár lesz 2017-ben, az egy főre jutó GDP pedig 28.965 dollár. Az MSZF az EU, a KSH, a Bankmonitor adataira, továbbá más gazdasági és társadalmi rétegkutatások eredményeire támaszkodva elemezte a tényleges hazai jövedelmi különbségeket, és az alábbi tényeket tárta fel:

- Magyarország 600 leggazdagabb lakosának jövedelme 16.025-ször (tizenhatezerhuszonötször) nagyobb, mint a szegénységi küszöb alatt, napi 2 dollárból (520 Ft-ból), havi 15.600 Ft-ból élő 1,2 millió honfitársunké.

- Magyarországon 600 gazdag akkora vagyonnal rendelkezik, amekkora az ország egy évi bruttó nemzeti termékének (GDP) egynegyede: legszerényebb számítás szerint 70 milliárd 231 millió dollárnyi vagyonnal. Ugyanakkor a népesség fele, 4 millió 899 ezer ember vagyontalannak számít.

- A lakosság 5 százalékát kitevő 490.700 főt felölelő jómódú réteg átlagosan 129-szer többet keres, mint amennyit a szegénységi küszöb alatt élő 12 százalék. Míg a jómódúak egy főre jutó GDP-je évi 92.690 dollár, a szegénységi küszöb alatt élő 1 millió 200 ezer emberé 720 dollár.

- Átlagbéren számolva a dolgozó 4 millió 312 ezer ember több mint hétszer (7,13) alacsonyabb jövedelemhez jut, mint a felső 5 százalék.

- Az átlagos nyugdíj (121 ezer Ft, évi 1.452.000 Ft) 16,6-szer alacsonyabb, mint a jómódú 5 százalék jövedelme, az öregségi nyugdíjminimum (28.500 Ft, évi 342.000 Ft) pedig 70,5-szer marad el amazok jövedelmétől. A létminimum alatt, ill. a létminimum küszöbén élő 3,5-4 millió ember átlagos évi jövedelme (53.172 Ft, évi 638.064 Ft) és a jómódúaké között 37,75-szörös a különbség.

- A 3.140.480 főből álló, a lakosság 32 százalékát kitevő középréteg a GDP 29 százalékán osztozik, átlagosan 26.250 dollárhoz (6.825.000 Ft-hoz) jut fejenként évente. A középréteg átlagos jövedelme kb. 2,5-szerese a munkából származó átlagos keresetnek (200.000 FT, évi 2.400.000 Ft). (A középrétegen belül igen jelentős szóródás tapasztalható.)

- A tőkéből származó jövedelmek súlya a GDP-ben 38 százalékos, a munkából és a nyugdíjból származó jövedelmeké 27,34 százalékos. Ez együttesen a GDP 65,34 százalékát képviseli.

Felmerül a kérdés, hová kerül a GDP maradék 34,66 százaléka, összegszerűen 98 milliárd 534 millió 703 ezer 385 dollár. Az MSZF kutatása szerint a tekintélyes összeget tőkés érdekeltségek nyereségként és más címeken kivonják az országból. (További kutatásra vár annak pontos megállapítása, hogy milyen érdekcsoportokhoz és országokhoz kerül, és milyen jogcímen.)

Tehát:

A Magyar Szociális Fórum a következő következtetéseket vonta le elemzésének eredményéből:

- Hazánkban ekkora jövedelmi és vagyoni különbségek utoljára a II. világháborút megelőző Horthy-korszakban voltak.

- Torz elosztási viszonyaink pontosan tükrözik tulajdonviszonyainkat: a mély szakadékot tulajdonosok és a tulajdonlásból kiszorított többség között.

- Elosztási viszonyainkra mély vagyoni és jövedelmi különbség jellemző, mely az uralkodó tőkés társadalmi rendszerből fakad.

- Míg a lakosság 5 százaléka dúskál a javakban, 40 százaléka a létminimum alatt tengődik, 12 százaléka pedig embertelen nyomorban él napi 2 dollárból.

- A társadalmi egyenlőtlenség legszélsőségesebb megnyilvánulásaként egy hatszáz fős réteg 16 ezer 25-ször magasabb jövedelemmel rendelkezik, mint a szegénységi küszöb alatt élő egymillió 200 ezer ember.

- A társadalmi egyenlőtlenséget szentesíti a jogrend, mely elsőbbséget biztosít a magántulajdonnak a közösségi, társadalmi érdekekkel szemben azzal, hogy a megtermelt nyereséget a termelőeszközöket birtokló réteghez összpontosítja, elvonva azoktól, akik megtermelik.

- Mivel a társadalom többsége nem rendelkezik olyan tulajdonnal, amelyből meggazdagodhatna, munkaerejét, alkotó képességét kénytelen a termelőeszközök tulajdonosainak szolgálatába állítani, fizetésért és bérért cserében.

- A bővített újratermelésből tovább nő a gazdagság az egyik oldalon, és elmélyül az egyenlőtlenség a tőkéből és a bérből élők között. Ezen a tényen a jelenleg uralkodó rendszer keretei között nincs mód változtatni, de mérsékelni lehet a negatív folyamatot.

- A létező rendszer alkalmatlan arra is, hogy megakadályozza óriási összegek kivonását az országból. A forráskivonással akadályozzák a honi gazdasági növekedést, a magyar nép jólétét, és társadalmi felemelkedését.

- Rendszerkorrekciós politikával, a megtermelt értéknek a dolgozó, alkotó rétegek javára történő átcsoportosításával mérsékelhető a szociális olló további tágulása. Rendszerkorrekcióra azonban csak olyan politika képes, amely felismeri, hogy a nemzeti tőke erősítése az idegennel szemben önmagában nem változtat a kizsákmányolás tényén, s a dolgozó rétegek életkörülményeit csak azzal javíthatják, ha a megtermelt értéktöbbletből nagyobb részt engednek át azoknak, akik megtermelik.

- A rendszerkorrekcióhoz nélkülözhetetlen a dolgozók kiállása saját érdekükben, és egymásért.

- A Magyar Szociális Fórum azzal a céllal hozta nyilvánosságra „Vagyoni és jövedelmi különbségek Magyarországon” című jelentését, hogy rávilágítson a létező társadalmi rendszer mélységes igazságtalanságára, és elősegítse olyan politika előtérbe állítását, amely korrigálja az elosztást az értéket megtermelő többség javára, és utat nyit egy társadalombarát, közösségi logika érvényre jutása felé demokráciában és szabadságban.

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának (New-York, 1948) első cikke szerint

Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell hogy viseltessenek.