A Budapesti Corvinus Egyetem tudományos kutatója szerint Kína már évek óta megelőzi az Egyesült Államokat a bruttó hazai termék (GDP) előállításában, viszont messze lemarad mögötte az egy főre jutó GDP tekintetében. Míg a világ GDP-jéből való részesedése 2017-ben 18,21 százalékos volt az amerikaiak 15,16 százalékos részesedésével szemben, egy főre jutó GDP-je még 2020-ban is kevesebb, mint egyharmada lesz az amerikaiakénak, sőt 2050-re is csak 61 százalékának ígérkezik amannak. Oroszország esetében viszont az egy főre jutó GDP csökkenő tendenciát mutat az amerikaihoz képest: míg 1990-ben az amerikai 55 százalékára rúgott, 2020-ra az amerikai 43, 2050-re pedig csak 33 százalékának ígérkezik.

Az erőviszonyokban végbemenő leglátványosabb változás a felhalmozásra, a beruházásra, a fejlesztésre szánt összegek tekintetében tapasztalható. Kelet és Nyugat feltörekvő országai (E7), Kína, Oroszország, Brazília, Mexikó, Törökország, India, és Indonézia tőkefelhalmozása és beruházása messze felülmúlja a világ jelenleg legfejlettebbnek számító Hetek csoportjának (G7) beruházásait. Kína 2017-ben GDP-jének 43,6 százalékát, Indonézia 33,45, India 30,63, Törökország 30,97, Oroszország 23,86 százalékát fordította fejlesztésre az Egyesült Államok 19,67 százalékával szemben.

Halványuló Európa

Az Európai Unió is pozíciót veszít, és belátható időn belül másodrendű térséggé válik. Ecsetelte Olaszország látványosan gyors leszakadását. Az E7 komoly exportexpanzióra törekszik. A kivitel volumene többszörösen meg fogja haladni az EU exportját.

„Kérdés, vajon az EU jobbra tolódik-e, vagy a megoldás felé vesz irányt” – célzott a közelgő Európai Parlamenti választásokra.

Pitti Zoltán a fejlődés fő mozgató rugójának a tudást és az információt, valamint az olcsó munkaerőt nevezte. Ezzel kapcsolatban elmondta, hogy a világ szoftver-fejlesztésének fele Indiából, a legkorszerűbb informatikai technológia, az 5G pedig Kínából származik.

Kína óriás-beruházásokat eszközöl az afrikai ritkafém-bányászatba, különösen a lítium kitermelésbe. „Lényegében rátette kezét az afrikai bányákra. Kína beszállt a szibériai olajmezők kiaknázásába is” – mondta az előadó.

Az E7 tagjait ugyanakkor sokkal lazább szálak fűzik egymáshoz, mint a G7 tagjait. Míg az előbbiek között hiányzik a „belső összekötő erő, ami összekovácsolná őket”, a G7 intézményesítettebb, tagoltabb – mondta. Kínát kivéve mindkét csoportra jellemző a társadalmi egyenlőtlenségek elmélyülése, amit elmélyít a gyors tőkefelhalmozás és a beruházások magas szintje.

Az egyenlőtlenség gyakran a népesség robbanásszerű növekedése közepette fokozódik. A 7,5 milliárd lelket számláló emberiségből 2,1 milliárdan szegénységben és társadalmi kirekesztettségben élnek, közülük 750 millióan napi 1,9 dollárból (500-550 Ft). Az egyik legsúlyosabb jelenségnek az átöröklődő vagyoni egyenlőtlenséget nevezte. „Kína élharcosnak számít az egyenlőtlenség mérséklésében” – mondta. „Kínai csodának” minősítette az évi 6-7 százalékos növekedést, a GDP-ből kutatásra szánt 7 százalékot, és a beruházásra fordított 43,6 százalékot.

Nagy kérdés, hogyan lehet ellátni a 10 milliárdra duzzadó világnépességet és kezelni az egyenlőtlenségből fakadó feszültségeket. Pitti annak a személyes véleményének adott hangot, hogy nem kell számolni kiterjedt háborús konfliktussal, sem pedig a 2008. évihez hasonló pénzügyi válsággal.

Az előadó rendkívül fontosnak tartotta a fejlődés szempontjából a szolidaritást a világ nagy kérdéseinek megoldásáért. „Nem találjuk a közös felelősséget a szegénység leküzdésében, az újkori népvándorlás okainak kiküszöbölésében, az egyenlőtlenség mérséklésében, a klímaváltozás következményeinek elhárításában, pedig a világ dolgai megkövetelnék az összefogást” – hangsúlyozta.

Kérdésre válaszolva annak a véleményének adott hangot, hogy a békés együttműködésen alapuló világrend felé vezető úton tett első lépésnek a gyűlölethullám felszámolásának kell lennie.