A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) a kormányhoz fordult annak érdekében, hogy az emberi jogi szempontok tiszteletben tartásával folytatódjon az ellátórendszer átalakítása. Az ENSZ bizottságának friss jelentése is megerősíti, hogy a magyar állam a kiváltási folyamat mostani gyakorlatával súlyosan megsérti a fogyatékossággal élő emberek jogait.
Hiába ratifikálta hazánk közel 13 éve az ENSZ fogyatékosságügyi egyezményét, azóta sem történtek olyan intézkedések, amelyek hatékonyan segítenék a fogyatékossággal élő emberek társadalmi befogadását. A rendszerszintű jogfosztást megtestesítő gondnoksági rendszer nemhogy megszűnne, hanem erősödik, a nagy létszámú szociális otthonokat pedig kisebbek váltják fel ugyan, de még mindig sérülnek az ott élők emberi jogai.
A jogvédő szervezetek évek óta aggódva figyelik a problémák megoldásának halogatását. A fogyatékossággal élő emberek jogainak védelmével foglalkozó Validity Alapítvány 2017-ben az ENSZ Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottságától kért vizsgálatot az egyezmény súlyos megsértésének gyanúja miatt. Az eljáráshoz a TASZ is csatlakozott az Önálló Életvitel Európai Hálózat (European Network on Independent Living) nevű ernyőszervezettel. Tavaly január végén a bizottság tagjai Magyarországra látogattak. Elmentek az ország különböző pontjain található nagy- és kis létszámú intézetekbe, találkoztak fogyatékossággal élő emberekkel, az érdekeiket képviselő szervezetekkel és az illetékes állami szervekkel is.
Most nyilvánosságra került jelentésében a bizottság elmarasztalta a kormányt, mert a hazai jogszabályok még mindig lehetővé teszik, hogy emberek döntési jogát a fogyatékosságuk miatt korlátozzák. A gondnoksági rendszer végleges felszámolását és a támogatott döntéshozatal jogintézményének kiterjesztését javasolják, hogy minden fogyatékossággal élő ember hatékony támogatást kapjon cselekvőképessége gyakorlásához.
Bírálta továbbá a bizottság a nagy létszámú fogyatékos otthonok eddig több mint 25 milliárd forintból megvalósuló kiváltását is, megjegyezve, hogy a kitagolt kis intézetek kis falvak szélén helyezkednek el, rossz közlekedési infrastruktúrával, nehezen hozzáférhető szolgáltatásokkal. Azt kérik a kormánytól, hogy tartsa tiszteletben a fogyatékossággal élő emberek választási szabadságát, hogy maguk dönthessék el, hol és kivel szeretnének élni, ne kényszerüljenek megszabott körülmények közé. Ennek érdekében a hazai és uniós forrásokat az intézményi ellátás fenntartása helyett olyan rendszerek kialakítására kellene fordítani, amelyek az érintettek természetes lakókörnyezetében, a személyes választáson alapuló önálló életvitelét segítik elő.
Külön kitért a bizottság a fogyatékkal élő gyermekek helyzetére. Károsnak és diszkriminatívnak tartják, hogy a szabályozások olyan intézményi ellátást engednek meg számukra, amely közvetlenül tartja fenn a fogyatékossággal élő gyermekek társadalmi kirekesztését már kiskoruktól kezdve. Rájuk vonatkozóan önálló, számonkérhető kiváltási tervre van szükség, mivel jóval kisebb arányban kerülnek nevelőszülőhöz a nem fogyatékos gyermekekhez képest.
A kormány 2020. március 5-én új pályázati kiírást tett közzé: közel 52 milliárd forintos keretből folytatódhat az intézetek lebontása, az egyénre szabott, személyközpontú, közösségi alapú szolgáltatások kialakítása. A felsorolt problémákra ugyanakkor ez sem ad választ. „Az új pályázati felhívás nem felel meg a nemzetközi emberi jogi normáknak, ezért a felhívás módosítását kértük a kormánytól. Bízunk benne, hogy lesz foganatja az észrevételeinknek” – mondta Környei Kristóf, a TASZ Egyenlőség projektjének munkatársa.
