A Political Capital regionális partnereivel együttműködésben vizsgálta az uniós intézmények sérülékenységét az autoriter rezsimek befolyásával szemben. A kétéves kutatást a National Endowment for Democracy támogatta. Összegyűjtöttük és elemeztük az EP-ben 2019. július 2. óta megtartott több mint 90 szavazás adatait, hogy felmérjük, mennyire nyitottak az európai parlamenti képviselők az autoriter befolyásolási kísérletekre.
A kutatás néhány kiemelt megállapítása:
- Szavazási mintázataik alapján az EP-képviselők öt csoportba oszthatók, ezek közül a legnagyobb az integrációpárti héják csoportja, akik nem csak az autoriter rezsimek elleni fellépést, de közös uniós külpolitikai stratégiák kialakítását is támogatják.
A második legnagyobb csoportot a rendszerkritikus héják alkotják, akik elítélik az autokrata kormányok lépéseit, de kritikusak például az EP többségének dezinformációval, illetve közös uniós külpolitikával kapcsolatos javaslataival szemben. Utóbbi csoportba tartozik a Fidesz is, akik a Parlamentben továbbra is az EP főáramával együtt szavaznak egyes, számukra vörös vonalat jelentő esetet leszámítva (pl. Északi Áramlat 2., minősített többségi döntéshozás a külpolitikában, EU-Kína befektetési szerződés).
- Kína „puha”, illetve „éles” befolyásolási kísérletei is viszonylag sikertelennek mondhatók az Európai Parlamentben, ahol vakon szinte csak a szélsőbaloldal egy része támogatja, akiknek a Peking tetteit elítélő EP-nyilatkozatok jó alkalmat biztosítanak Amerika-ellenes álláspontjuk hangoztatására.
- A Kreml már szélesebb körben vonzó, Oroszországot a politikai skála mindkét véglete (a Baloldal és az ID) támogatja szavazataival. Míg az orosz állami politika ideológiailag a szélsőjobboldalhoz áll közelebb, a Putyin-rezsim gazdaságilag, katonailag, politikailag is sikeresen ábrázolja magát szuperhatalomként, ez pedig vonzó lehet mind a szélsőbaloldalnak, mind a szélsőjobboldalnak, akik így az országot az általuk elutasított EU- és Amerika-vezette nyugati világ ellenképének tudják ábrázolni.
- Szinte egyöntetű támogatást élvez az Oroszországon vagy Kínán kívüli autoriter rezsimek elleni fellépés. Az ideológiailag „barátibb” rezsimekkel szemben ugyanakkor még a főáramú pártcsaládok sem mindig támogatták a fellépést: a balközép nem ítélte el a szélsőbaloldali beállítottságú rendszereket, például Kubát, míg a jobbközép inkább kerüli a jobboldali beállítottságú rendszerek és a saját preferenciájuknak megfelelő politikai döntések kritikáját (például a migrációval szembeni szigorúbb álláspont). Az ilyen döntések azonban csak esetlegesen fordulnak elő.
- A dezinformáció elleni küzdelem már vitatottabb terület. Az ECR és a Zöldek kevésbé támogatták az ezzel kapcsolatos tervezeteket, mint a másik három főáramú frakció. Az ECR ugyan egyértelműen kijelentette, hogy a dezinformáció súlyos kockázat, aggódik a jelenség elleni fellépés „átpolitizáltsága” miatt, ami egyes a főáramtól eltérő vélemények cenzúrázáshoz vezethet, így inkább a médiatudatosság oktatását helyeznék előtérbe.
- A közös uniós külpolitikai stratégiák kialakítása lesz a legnagyobb kihívás, ezek mögött van ugyanis sokszor a legszerényebb parlamenti többség, különösen az olyan jelentések esetében, melyek bizonyos külpolitikai területeken szorgalmazzák, hogy egyhangúság helyett minősített többséggel döntsön a Tanács.
- Bizonyos, hogy az EU jövőjéről szóló konferencia egyik témája lesz a külpolitika területén a minősített többségi döntéshozatal korlátozott használata, és amennyiben ez konkrét javaslattá válik a konferencia alapján, akkor a nemzetállamoknak is nehezebb lesz teljes mértékben ellenezni a lépést. Mindaddig pedig az Európai Parlament továbbra is az Unió értékeit a globális ügyekben legerősebben képviselő intézmény marad majd, és igyekszik egyre erősebb szerepet kiépíteni magának a külpolitika területén.
