A legnagyobb probléma, hogy teljesen hiányzik a szolgálatok feletti független kontroll: aki úgy érzi, hogy jogellenesen figyelik meg, éppen annál a miniszternél tehet panaszt, akinek az utasítására a megfigyelés történt. Ha itt nem jár sikerrel, az Országgyűlés Nemzetbiztonsági bizottsága elé viheti az ügyét, de ennek tagjai közt többségben vannak a kormánypárti delegáltak, akik bármilyen vizsgálatot szabotálhatnak.
Szóba jöhet még az adatvédelmi hatóság és az ombudsman vizsgálata, de ezeket a szolgálatok könnyen elutasíthatják azzal, hogy az ügy olyan adatokat érint (például ügynökök neveit), amelyeket ezek a szervek sem ismerhetnek meg. Ezeken túl hosszas pereskedésbe lehet kezdeni azért, hogy a titkosszolgálatok nyilatkozzanak, egyáltalán kezelnek-e adatot az érintettről, de sokéves, több ügyet átfogó tapasztalatunk alapján a tájékoztatáskérés, a minősített adatok megismerésének kérelmezése és az ezek nyomán indult perek közt könnyű évekre elveszni, a szabályok pedig tapasztalt jogászok számára is bonyolultak.
Ez a probléma régóta ismert előttünk, de a rendelkezésünkre álló minden eszközzel igyekszünk segítséget nyújtani a – vélelmezetten – megfigyelt civil aktivistáknak. Több perünk is folyamatban van annak érdekében, hogy fényt derítsünk ügyfeleink jogellenes megfigyelésére. Ha ezek a perek nem járnak közvetlen eredménnyel, az is árulkodó: az ilyen esetek épp azt igazolják – és ezt nemzetközi fórumok elé is terjesztjük –, hogy Magyarországon az illegális megfigyeléssel szemben hiányzik a hatékony jogorvoslat, még azon ritka esetekben is, amikor az érintettek értesülnek a megfigyelésről.
Amíg nincs független felügyelet, a titkosszolgálatok jogsértéseiről akkor értesülhetnek az érintettek és a közvélemény, ha valakiben felébred a lelkiismeret és szivárogtat – ahogyan az feltehetően most is történt.
