A világpiaci energiaár emelkedése
A világpiaci energiaárak (elsősorban gáz, áram és olaj) száguldása Magyarországon is megdrágítja a termelést, a cégek profitját apasztja, a beruházási lehetőségeket szűkíti. Az energiát jellemzően hosszú távú szerződéseken keresztül vásárolják azok a gazdasági szereplők, akik piaci áron jutnak hozzá, ezért a drágulás szakaszosan érvényesül a vállalati gazdálkodásban. Ugyanakkor az energia tartós drágulása, a határidős árak emelkedése miatt már sem hosszú távú szerződésekkel, sem fedezeti ügyletekkel nem lehet a korábbi szintekre csökkenteni az egyre vaskosabb energiaszámlát.
A lakossági rezsiárak elszakadása a piaci ártól
A rezsicsökkentés (kis egyszerűsítéssel) csak a lakosságot mentesíti a magasabb ár megfizetésétől, az ország egészét nem, hiszen valakinek ezért is piaci árat kell kifizetnie. Amíg a piaci gázár szintje a rezsicsökkentett ár körül mozgott (az elmúlt években volt olyan időszak, amikor valójában még érdemben alacsonyabb is volt), addig az állami energiacég az árbefagyasztáson nem bukott (sokat).
Ám amikor az árak a többszörösükre emelkedtek, az MVM nyitott pozícióján óriási veszteség keletkezett. Ezt a veszteséget az államnak kell folyamatosan kipótolnia (ez már tavaly év végén elkezdődött), ami hiányt generál. Az persze nincs kőbe vésve, hogy a veszteséget pontosan mikor kell pótolnia a tulajdonosnak, de a jelenlegi nagyon magas energiaárak mellett éves szinten akár 1000 milliárd forintba is kerülhet az államnak (tehát az adófizetőknek) a rezsicsökkentés jelenlegi formája.
Elszálló infláció
A koronavírus-válság keresleti és kínálati zavarai váratlanul makacsnak bizonyultak, és már tavaly az infláció gyorsulásához vezettek. Az infláció hónapról hónapra kellemetlen meglepetéseket okozott, amit Magyarországon a választási kiköltekezés is hajtott. Az energiaárak újabb elszállása erre rakódott rá, így az áremelkedési pálya ma már sokkal magasabban húzódik, mint akár csak két hónapja bárki gondolta volna.
Fél év alatt a 2022-es éves átlagos inflációra vonatkozó várakozás 3,5%-ról 8-9%-ra emelkedett, de ma már ismerünk a 10%-os prognózist is. A meglepetés infláció elviszi az idei évre várt reálbérnövekedés jelentős részét. Emiatt a lakossági vásárlóerő csökken. A drágulással nagyrészt a termékekbe és szolgáltatásba beépülő magasabb energiaárakat fizetjük meg, de az inflációs várakozások is magasara emelkedtek, ami felveti annak a kockázatát, hogy a költségsokkok elvonulása után is a kereslet szűkítésével lehet csak megtörni az áremelkedést.
Költségvetés
A magasabb infláció alapján azt gondolhatnánk, hogy legalább a költségvetéssel nincs probléma, hiszen ez termeli a többletadót az államháztartás számára. Azonban az MVM már említett vesztesége mellett a következő években a Magyar Nemzeti Bank feltőkéítési igénye is több százmilliárd forintra rúghat, amelyek a büdzsé alappályáját drasztikusan rontják. Talán ez sem okozna nagy gondot, ha az állam egyensúlyközeli gazdálkodással tervezett volna az idénre. A koronavírus azonban jelentős (és megkérdőjelezhető hatékonyságú) kiköltekezést hozott, amire az idén még választási megfontolásokból rátett egy lapáttal a kormány.
Bár a költségvetési politika szóban már elköteleződött egy a tervezettnél kisebb deficit mellett, de egy energiasokkokra sérülékeny, a háború földrajzi közelségében található ország esetében az 5% körüli GDP-arányos hiány sem nevezhető alacsonynak. Emiatt komoly kiigazítási igényt láthatunk a költségvetésben, a szakértők pedig már találgatják, hogy (a jövőbeli kormány színétől függetlenül) a választások után milyen korrekció várható.
Boruló külső egyensúly, kikényszerített alkalmazkodás
Az eddigiekből „fű alatt” már kiérezhető volt, de külön ki kell emelni: mivel Magyarország nettó energiaimportőr, ezért a megemelkedett energiaszámlát a külföldnek fizetjük. A nettó energiaimportunk egyfajta pénzszivattyúként működik, a történelmi csúcsokra ugró energiaárak miatt a korábbi években megszokotthoz képest a megtermelt jövedelmünk sokkal nagyobb részével kell fizetünk a gázért, áramért, olajért.
Ez a makrogazdasági statisztikában a folyó fizetési mérleg hiányának megugrását jelenti, de érdemes ezt sokkal kézzelfoghatóbb módon kifejezni: azzal, hogy az energiaszámla durva megugrása miatt többet akarunk költeni, mint amennyink van, alkalmazkodásra kényszerülünk. Hitelt veszünk fel, vagyont, profitot, elkölthető jövedelmet apasztunk, egyszóval megpróbáljuk valahogy kigazdálkodni az ország többletterhét. Ennek az eredménye pedig az, hogy vagy eladósodunk vagy kevesebb jut másra. Így kisebb lesz a fogyasztás és a beruházás.
Gyengélkedő forint
Bár a hazai fizetőeszközünk leértékelődésének vannak pozitív hatásai is, de egy ennyire bizonytalan üzleti környezetben az árfolyam látványos volatilitása biztosan többet árt, mint használ. A forint árupiacon és pénzpiacon egyszerre tapasztalt értékvesztése jegybanki kamatemelési kényszert eredményez, ami a gazdasági aktivitáson sem segít.
Leülő gazdaság
Az év elején 6%-os GDP-növekedésben reménykedett a kormány. Volt is alapja, hiszen az óriási kiköltekezés, az expanzív jövedelempolitika a lakossági fogyasztási kilátásokat nagyon megemelte, és erős volt a remény, hogy az év második felében a koronavírus-válságból fakadó piaci zavarok is enyhülnek, további lendületet adva a gazdaságnak.
Az orosz agresszió közvetlen és közvetett gazdasági következményei az óvatosabb előrejelzések szerint 1 százalékponttal mérséklik a lendületet. Ám egyre több olyan elemzés lát napvilágot, ami ennél jóval nagyobbra teszi a fékező hatást. A 3% alatti növekedés (ami például a Fitch Solutions előrejelzése) már gyakorlatilag azt jelenti, hogy a második negyedévtől a magyar gazdaság már nem növekszik tovább, az éves átlagos GDP-indexünk kizárólag az áthúzódó hatás eredménye. Az MNB friss inflációs jelentésének előrejelzése szerint az idén a 2,5-4,5%-os sávban lehet a GDP-növekedésünk, vagyis ennek a sávnak az alsó éppen a növekedés lefulladását jelentené az év hátralévő részében.
Termelési kockázatok
A fentiekben elsősorban extrém ármozgásokra koncentráltunk. Meg kell azonban jegyezni, hogy a kínálati problémákat több más tényező okozhatja, aminek a mértékét még nehezebb előrejelezni. Alapvetően három fő okot érdemes megemlíteni:
- a közvetlen orosz és ukrán külkereskedelmi kapcsolatok háború miatti megszakadása,
- a szankciók miatt bekövetkező piacvesztések,
- az ellátási láncok megszakadása, alapanyaghiány (szélsőséges esetben energiahiány) miatti termelésakadozás.
Mivel ezek a tényezők szélsőségesen (0-1 alapon) működnek, ezért teljesen homályos, hogy éppen súlyos problémákat okoznak a gazdaságban vagy láthatatlanok maradnak.
Az EU-források akadozása
Az uniós támogatások lehetővé tennék az állam beruházási aktivitásának (eladósodás nélküli) fennmaradását és devizaforrást biztosítanának a jegybank számára. A támogatások azonban már jó ideje lassabb ütemben érkeznek, hiszen a helyreállítási proramot és a 2021-2027-es kohéziós programokat még el sem fogadta az Európai Bizottság, így pénzt sem kaptunk belőlük.
Nagy kérdés, hogy ha a most teljes egészében lehívni tervezett hitelkerettel együtt a helyreállítási programot elfogadná a Bizottság, a jogállamisági viták mellett azokat tényleg meg is kapnánk-e már rövid távon. Az uniós források felpörgése érdemben mérsékelhetné az ország külső finanszírozási igényét, ezért a jelenlegi helyzetben különösen fájdalmas az elapadásuk.
