Ez egyfelől persze könnyebbség a diákoknak, hisz egy tanulnivalóval kevesebb, ám ha távolabbról vizsgáljuk a kérdést, akkor hamar rádöbbenhetünk, hogy a következmények komoly hatással lehetnek a munka világába kilépő friss diplomásokra nézve.
Így is sereghajtók vagyunk
Hazánkban az idegen nyelvet beszélők aránya tragikusan alacsony, az Eurostat statisztikája alapján a népesség több mint a fele csak az anyanyelvén tud megszólalni. Annak, hogy ilyen kevesen beszélnek idegen nyelveket, több oka is van, sajnos azonban ahhoz, hogy ez érdemben megváltozzon, változtatásokra és időre van szük ség. A munkaerőpiac azonban nincs erre tekintettel, és még ha kényelmetlen is szembenézni a tényekkel, attól még a realitás az marad, hogy aki nyelvismeret nélkül kezd bele a munkakeresésbe, az jókora hátránnyal indul.
A gyakorlati tudás a lényeg
Ahogy egy fejlesztő esetében sem a végzettséget igazoló papír a lényeg, úgy az idegen nyelv ismereténél sem a nyelvvizsga bizonyítvány megléte a kardinális kérdés. Ennél sokkal fontosabb, hogy a munkakörre pályázó képes-e az adott munkakörhöz szükséges társalgási szintet megütni, avagy nem. Így nem is azért okozhat súlyos problémákat a kötelező nyelvvizsga eltörlése, mert jóval kevesebben rendelkeznek majd papírral a nyelvtudásukról. A baj az, hogy a gyakorlati, való életben is használható tudásuk veszik el, mire megszerzik a diplomát. Ha ugyanis a felsőoktatási évek alatt semmi nem indokolja a nyelvtanulást – azaz megszűnik a kötelező je llege -, akkor rengetegen fogják elsőként pont azt mellőzni, amikor a tananyag nehezebbé válik és valahonnan plusz időt kell nyerni a vizsgákra való felkészülésre. Sajnos azonban az a 3-5 év szünet pontosan elég arra, hogy a már megszerzett nyelvtudás is megkopjon, a hiányosságokat pedig munka mellett pótolni már egyáltalán nem lesz olyan egyszerű.
A forráscikk ezen a linken olvasható.
idősebb "Belső Jenő"
Csömödér -> Lovászi -> Tatabánya
Idősebb Belső Jenő 1956 őszén, abban az október végi, november elejei néhány napban beállt forradalmàr szerepbe. Elmondása alapján, megegyeztek a Hóbor nevű ávós nyomozóval, hogy egymást majd úgymond bevédik. Márhogy, ha a forradalom győz, akkor B.J. védi meg a komcsi nyomozó tisztet majd, ha meg bukta lesz, akkor a Hóbor elvti B.J.-t.
Ezt még idős fejjel, 2006 tàjàn is büszkén elregélte a Lovásziban élő, azonos nevű, legidősebb fiának.
Volt ugyan fegyvere azon napokban, de el nem kellett sütnie soha. Ahogy a többi olajüzemi dolgozóból lett néhány nemzetőr, ő sem harcolt, mert itt nem volt semmi harc.
Aztán nem igazán védte meg senki november 4. után a verésektől. Más, komolyabb büntetést megúszott viszont. Elmondása alapján, a zalai magasrangú rokonai miatt nem lett neki baja. Varga Gyula megyei első titkár neje Belső Erzsébet volt, tán csömödéri származással szintén. De még a pákai származású Németh Károlyt, országos pártvezért is emlegette ezzel kapcsolatban.
Azzal sem törődött, hogy ezeket elmondva kompromittálja a "forradalmár" személye hitelességét. (Úgy ment bele az eseményekbe az elején, mint a kétesélyes totóba! Hisz' el is mondta, többször így ezt.)
Aztán 1962 után elhagyta Lovászit, elvàlt, a kis családjàt is itt hagyta.
Zalaegerszegen élt, egy Rózsa nevű ápolónővel.
Később Tatabányára került és még a Rózsa nevű volt szeretője lakását is ügyes trükkel megszerezte magának. (Ott mondták el, 1966 tàján ezt is, az első feleségének.)
Később egy maszek zöldséges asszonysággal állt össze, a nála idősebb Erzsike nénivel. Na, az a matróna végül kirúgta, mehetett haza, a Réti u. 56. tömbházba.
Onnantól lett újra egy másik eü. dolgozó hölgy a "szíve választottja". Be is nősült, egy volt pufajkás, akkor màr munkásőr, zenészroma elvàlt lányát nőül véve. Onnan összejártak a városba települt szovjet "mérnökökkel" (akiket az uránium miatt helyezett oda a "nagy testvér"). Volt is minden "szovjet" csere-bere, szamovàrtól a háztartási gépekig... De, vagy 40 éven át használt autókkal is seftelt, ügyesen. Panaszkodott, hogy abból fizette ő az összes rezsit, mert a hàzasságuk anyagi része el volt különítve, a neje àltal. Ő mondta ezeket!
Leszázalékolása után a Komárom megyei IBUSZ "futára" munkába állt be és egy "háromperkettes" ügynök, valaki Tál(?) nevű igazgató főnökkel is autózott a valutával(?). Meg "csajoztak", idősebb fejjel, ő pl. kardio-rokkantként... Ő mesélte, ezeket is!
Csak 1989/90 tàján jutott újra eszébe neki, hogy ismét a forradalmár múltat kellene kidomborítani.
Lovásziban évtizedeken át nélkülöztek és szívtak, az ottani volt első felesége és a két gyermeke! Az ő 1956-os "szerepe" miatt ugye. Ő úgy kétévente egyszer-egyszer megjelent Zalàban, hogy megvillantsa, "virítsa" az aktuális kocsijával, ékszereivel, drága-trendi ruhàival a jóléti-fölényét. (!)
Tényleg, mint az "úri romák", ahogy "virítanak" kérkedve...
A zalai kis család meg ette a halat, gombát, vadhúst, az első fia "vademberré szocialódása" àltal, ott a kis ártéri erdei "szúnyogkempi" hàzikóban. (Ő nem lehetett vadőr sem, na miért ugyan, ahogy határőr sorkatona sem.)
A t.bányai pufajkás unokája pedig manapság már "szabadságharcost" emleget, meg emléktáblát állíttat. Hja, az idő múlása elfedi az emlékezetet, mint a föld fokozatosan, az akkori lovászi események hiteles tanúit. Messzire ment ember pedig azt mesélhet, amit csak akar.
Amikor ezeket leírtam, még él 93 évesen a volt lovászi első neje. Akiből még bolondot is csinált 1966 tàjàn! Elcsalta Tatabányára, hogy "összebékül" a volt kis családjával és lakjanak ott, vele.
Pár hét után meg kiderült, hogy még akkor is járt a Rózsa nevű, Zalából vele oda ment ápolónőcihez! Amikor a megalàzott kis család vissza cuccolt Lovásziba, a nagy hős "szabadságharcos" elbújdosott a segíteni jött, zalai teherautón érkező, felháborodott rokon férfiak elől...
A "hős"!
"Szebb múltat!" 😉
Tatabányán színház volt az az élet, láttam néhányszor, sajnos. De színhàz azóta is, tovább írják és alakítják a teátrális mi a jó éppen darabot...
☝️😝