Kovács Gergely, az MKKP társelnöke 53,6 százalékot szerezve abszolút többséggel lett polgármester, és a 12 egyéni körzetből 12-t megnyert a közösen induló ellenzék, ez kilenc kutyapártos, két momentumos és egy civil jelöltet jelent.
A Fidesz ezzel szemben megalázó vereséget szenvedett a magasnak számító, 18:30-kor már 64 százalék felett álló részvétellel megtartott szavazáson. Az egy dolog, hogy polgármesterjelöltjük, Fonti Krisztina, aki korábban Pokorni mellett dolgozott helyettesként, hajszálnyival 40 százalék alatt maradt, de képviselőjük is csak kompenzációs listáról lesz.
És ugyanilyen csúfosan végzett a kerületi DK is, amely az előválasztás után kialakult konfliktus miatt minden egyéni körzetben indított valakit a Fidesz és a közös ellenzéki jelölt mellett. Ez a stratégia akár veszélybe is sodorhatta volna Kovács közgyűlési többségét, de végül nem okozott érdemi zavart, a DK pedig eredményként mindössze annyit tud felmutatni, hogy kompenzációs listáról egy fő, Élő Norbert, a kerület régi MSZP-s, majd DK-s arca beülhet a testületbe a következő öt évre, ha már a Fővárosi Közgyűlésből kipottyant.
De hogy történt ez az első blikkre óriásinak és hirtelennek látszó fordulat a budai kerületben?
Aki csak felületesen követte az eseményeket, annak valóban meglepő lehet, hogy a 2019-ben még teljesen narancssárga kerület, amit egy mindig magabiztosan nyerő, fideszes polgármester irányított 18 éven át, hirtelen a Kutyapárt országos fellegvárává vált. Aki azonban régebb óta figyeli a hegyvidéki trendeket, az kevésbé lepődhetett meg az eredményeken.
Ha visszamegyünk egészen a rendszerváltásig, akkor azt látjuk, hogy az első ciklusban még az SZDSZ (Sebes Gábor) szerzett polgármesteri széket, ami nem meglepő. Ekkoriban a liberális párt volt a legnépszerűbb a kerületben többségében lakó, zömében az átlagnál jobban élő polgári réteg körében. 1994-ben viszont már az MDF-es Udvardy-Nagy István győzött, és innentől mostanáig, vagyis harminc éven át megkérdőjelezhetetlen volt a jobboldali uralom a Hegyvidéken. A 2006-tól regnáló polgármester, Pokorni Zoltán gyakorlatilag az „emberarcú fideszes politikus” archetípusa volt (Navracsics Tibor mellett). Elég nehéz volt elképzelni, hogy amíg ő indul, addig bárkinek esélye legyen leváltani az ellenzékből.
Ez az imázs kapott egy jókora pofont, amikor 2019-ben kiderült: a második világháború áldozatainak állított kerületi emlékműre Pokorni nagyapjának neve is felkerült, miközben a nagypapa bizonyítottan nyilas volt. Ezt az információt a polgármester is utólag tudta meg, a nevet leszedték, Pokorni pedig utána megtörten nyilatkozott a témáról.
Ha csak ennyi lett volna, azt talán könnyebben átvészeli a nyilvánosságban a gyászos hiba miatt meggyőző megbánást mutató polgármester, de 2019 után egyre több olyan ügy is előkerült, ami kellemetlen volt a fideszes kerületvezetésnek. Ezek forrása többnyire a XII. kerületi Kutyapárt, vagyis a képviselő-testületbe az előző választáskor bekerült Kovács Gergely volt, aki nagyon aktívan szellőztette meg az önkormányzat számára kellemetlen ügyeket. A fő témáik a zöldterületek beépítése különféle lakóparkokkal és NER-es klubbokkal, a helyi ingatlanvagyon megkérdőjelezhető értékesítése, a passzív, munkakerülő képviselők és a gyanús közbeszerzések voltak.
2019 után tehát elkezdett muníciót kapni a kerületben a választópolgárok Fidesszel szemben már eleve kritikus része.
Ők az élénk kutyapártos kommunikációt követve és az általuk kitúrt ügyekből írt cikkeket olvasva azt érezhették, hogy hiába nem a XII. kerületben a legnehezebb az élet, azért lehetne ezt jobban is csinálni, és talán ideje lenne a változásnak.
Hogy volt célközönségük ezeknek az üzeneteknek, az abból is látszik, ha megnézzük a 2019-es önkormányzati adatokat, de nem arra fókuszálunk, hogy ki nyerte végül az egyéni körzeteket, hanem arra, hogy mekkora előnnyel és milyen felállásban.
Az történt ugyanis, hogy egyetlen körzeten kívül az összeset elhozó fideszes egyéni jelöltek egyike sem tudott abszolút többséget szerezni. A közös ellenzéki és a külön induló kutyapártos jelöltek együttesen még úgy is magasan a fideszesek felett teljesítettek (volna), ha feltételezzük, hogy az MKKP szavazóinak csak egy kisebb része adható hozzá az összeborult ellenzéki táborhoz. Ráadásul olyan körzetekről beszélünk, amelyeket a 2010-es határújrahúzáskor nagy műgonddal úgy határoztak meg, hogy azok a Fidesznek kedvezzenek, és még így is ez jött ki. Az úgynevezett gerrymandering-gyakorlat érvényesülésére elég magabiztosan lehet következtetni, ha megnézzük, milyen különös alakú egyéni körzetek jöttek létre itt-ott.
