Kísérleti parcellák tízezrein keresik a jövő ideális hibrid gabonafajtáit a HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont szakemberei Martonvásáron és környékén. A cél olyan fajták nemesítése, amelyek ellenállnak a növekvő szárazságnak és hőségnek - írta az Euronews.
„Az egyre szélsőségesebb klimatikus viszonyok miatt várhatóan egyre több terméskiesés lesz majd. A kukorica esetében kimondottan nagy a kockázat. Ugyanakkor pedig ott van a kutatási tevékenység, amelynek a segítségével ezt próbáljuk ellensúlyozni. És a nagy kérdés az, hogy ezt a jövőbeli versenyfutást mi fogja, vagy ki fogja megnyerni: a klímaváltozás, vagy pedig az emberek a maguk bölcsességével és szaktudásával" - vázolta fel a helyzetképet Fodor Nándor, a kutatóközpont Mezőgazdasági Intézetének igazgatója. Szerinte akkor, ha kizárólag a jelenleg használt fajtáknál maradnánk, az rövid időn belül ellehetetlenítené a magyarországi kukoricatermesztést.
„Akkor be kéne zárni a boltot, azt hiszem, mert olyan változásoknak vagyunk a tanúi, hogy a jelenkori kukoricahibridek 5-10 év múlva nem lesznek versenyképesek. Tehát ebből a folyamatból kihagyni a nemesítést, vagy még általánosabban fogalmazva az emberi szürkeállománynak a felhasználását, az balgaság lenne. Nem szabad" - magyarázta.
A kutatóközpont tevékenysége alapvetően kettéoszlik: az egyik ág az alapkutatás, mely során a genetikai, molekuláris szinttől kiindulva keresik azokat a génszakaszokat, amelyeknek köszönhetően a fajták jobban tűrik a környezeti stresszt. A másik ág pedig az alkalmazott kutatás, melyben szántóföldi nemesítési körülmények között elő is állítják azokat a fajtákat, amelyek várhatóan jobban tudnak majd alkalmazkodni a klímaváltozás okozta kihívásokhoz - írták.
Fontos, hogy a kutatóközpontban nem GMO-kukoricát vagy búzát csinálnak (azt Magyarországon tilos piacra dobni), hanem olyan folyamatokat valósítanak meg, amilyenek a természetben is megtörténhetnének, csak gyorsabban és hatékonyabban csinálják. Az egyik, Közép-Európában egyedülálló kísérletükben például a kutatók szén-dioxiddal dúsítják a levegőt néhány kukoricatábla körül.
A módszer arra épül, hogy a növények gyakorlatilag szén-dioxiddal táplálkoznak, így ha több van a gázból a környezetükben, akkor nagyobbra tudnak nőni. A kukoricák esetében a kísérlet eddig 10-15 százalékos méretnövekedést okozott. A tábla növényei a tavalyi, csapadékosabb évben négyméteresre nőttek meg, idén viszont jó, ha a két métert elérik - egy ideihez hasonló, nagyon aszályos időszakkal önmagában ez a módszer sem tud mit kezdeni.
A hasonló megoldások és más agrotechnikai módszerek együttes alkalmazásával viszont megvan az esély arra, hogy a klímaváltozás ellenére is megmaradjanak a jelenlegi szinten a hazai termésátlagok. Az ezért folyó küzdelem egyik kulcshelyszíne Közép-Európa legnagyobb fitotron, azaz növénynevelőkamra-telepe, ahol a Földön előforduló bármilyen klímát elő tudnak állítani a sarkvidékitől a sivatagi körülményekig - írták.
Egy világszinten is ritkaságszámba menő óriáskamrában (egy úgynevezett fenotipizáló rendszerben) pedig egyszerre 1800 növénnyel tudnak kísérletezni a kutatók, a környezeti feltételek folyamatos kontrollálásával. Ők állítják be, hogy milyen legyen a „napsugárzás", a hőmérséklet, a páratartalom, a csapadékmennyiség, és még egy sor körülmény, melyeket együttesen, vagy egyesével is tudnak irányítani, és változtatni, programozni is tudják a szintjüket különböző szimulációk elkészítéséhez. Hasonlóan összetett és nagy fenotipizáló rendszerből összesen 5 darab van a világon.
A kamrás kutatási módszer több okból is rendkívül hasznos. Egyrészt a szabadban szinte lehetetlen megtudni, hogy a növényeken megfigyelt hatást mekkora arányban okozták a különböző, egyszerre jelentkező tényezők, mint például a forróság és a szárazság. A kamrákban viszont ezek hatásait külön-külön is lehet mérni - írták.
A másik nagy előny az, hogy a kamrákban egész évben lehet növényeket termeszteni. Normális esetben a búzát ősszel elvetik, nyáron pedig learatják, ezért egy új búzafajta 7-10 évnyi munka után kerülhet ki a piacra. A technológiának köszönhetően viszont ez a folyamat jelentősen felgyorsítható, ami sokat segít abban, hogy időben reagálni tudjunk az éghajlatváltozás okozta kihívásokra.
