Kókasy

A közönség soraiból érdeklődött valaki, Kákosy Csaba kinevezéséről. Elhangzik, hogy egyesek Kókasy Csabaként emlegetik a Kóka Jánost váltó minisztert, aki „unalmas szakpolitikusként” szeretne bevonulni a történelembe. Gulyás válaszában emlékeztetett arra, hogy a miniszter az miniszter, akkor is, ha szürkébb, mint a másik. Ezzel szemben állhat Gyurcsány véleménye miszerint egy ilyen szerepre egy fajsúlyos politikus vagy fajsúlyos ember kell. Az tény, hogy Kákosy garantálhat egyfajta üzembiztos működést, kérdés, hogy mennyire lesz karizmatikus. Kritikus helyzetben fontos egy ilyen választás, mert üzenete van: Kákosy kinevezésének nem volt üzenete.

Újabb hallgatói kérdés: információi szerint Szetey Gábor neve is felmerült a lehetséges utódok között. Lett volna e bátorsága az SZDSZ-nek kinevezni őt. Gulyás Szetey-t vállalható embernek tartja, akinek van víziója és képes hitelesen elmagyarázni azt. De nem jutott el odáig az ügyvivő testület, hogy erről kellett volna döntenie.

Van-e élet az SZDSZ körül

Az egyik néző arra volt kíváncsi, hogy mennyire van élet az SZDSZ körül, holdudvar, és szimpatizánsok tekintetében. A válasz tanúsága szerint kevesebb a politikai vita, mint amennyi szükséges lenne. Jobban be kéne vonni az SZDSZ-t a vezetőknek a döntésekbe, jót tenne, ha több lenne a belső kommunikáció. Ebben a pillanatban nagyon hiányzik a lelkesedés, ezen csak tartalmi és szereplési változtatásokkal lehet segíteni.

A napokban részt vett egy liberális klub rendezvényén Kis János, szinte a csillárról is lógtak az emberek, ez is azt mutatja, hogy van érdeklődés, bizonyos szereplőkre kíváncsiak: oda mennek, ahol érdemi, tartalmas dolgokról hallanak. Az SZDSZ tagok és szervezetek mintha nem ismerték volna fel, hogy az x-es elnökválasztás után perdöntő a szavuk, ezzel szemben fásultság, erőtlenség uralkodik a pártban.

Vigye el az MSZP a nehezét?

Az egyik liberális fiatal felvetette, hogy amennyiben zátonyra fut az egészségügyi reform, akkor minisztériumot cserélhetnének. A gondolatot továbbvitte, hogy eleve az SZDSZ miért nem választotta a könnyebbik utat, írták volna bele a több-biztosítós modellt a koalíciós szerződésbe, és vállaltak volna inkább látványosabb és sikeresebb tárcákat, például a külügyminisztériumot, hagyva, hogy az MSZP elvigye a nehezét.

Gulyás válaszában kitért arra, hogy a külügy tényleg kevésbé kockázatos és biztos, hogy kevesebb konfliktussal tudnák csinálni. Azonban az SZDSZ két lapra fogadott nagy tételben: az adócsökkentésre és az egészségügyi reformra. Igaz, hogy 2002-ben Bauer Tamás egészségügyi- és pénzügyminisztériumot szeretett volna az SZDSZ-nek, de akkor még nem volt igaza. 2006-ban viszont már el kellett vállalni. A baj nem ezzel volt, hanem azzal, hogy már az elején hiányzott a tartalmi és menetrendi egyetértés a partnerrel. Nem volt elég részletes a koalíciós megállapodás és elmaradt a kellően nyílt és őszinte vita, nem tisztázták, hogy mit fed a megállapodás pontosan. Ennek a következményeit szenvedik most is.

Gulyás kiemelte, hogy ha nem megy át a törvény, akkor a tárca feladása nem old meg semmit. Ha tovább torzul a kompromisszum, akkor meg kell nézni, hogy hány sebből vérzik, és ha túl sokból, akkor még a végszavazás előtt vissza kell vonni. Ma mintha látszódna a kompromisszum. Viszont nem egységes az MSZP frakció.

Mi végre vagyunk itt a kormányban?

Az egészségügyi reform zátonyra futásával felmerülhet a kérdés, hogy akkor mi végre van az SZDSZ a kormányban? Hiszen a megoldandó ügyek miatt lépett be a koalícióba, ha ez nem sikerül megjelenik a hitelesség problémája.

Az egyik jelenlévő azt vetette fel, hogy hagyni kéne, hogy az MSZP végezze ki a jelenlegi tervezetet, fordított játékot űzni, mint ami eddig volt a forgatókönyv, miszerint az SZDSZ-re tolták a felelősséget.

Erre Gulyás elmondta, hogy sokaknak az a véleménye, hogy annyira nem hasonlít már ahhoz a jelenlegi tervezet, amit akartak, hogy nem is lehet tudni pontosan, hogy milyen hatása lesz. Viszont, ha elfogadják, akkor végre elindul a változás, és ha lassabban is, mint az eredeti javaslat, de javít az egészségügyön. A blokkolás, a semmittevés helyett jobb elmozdulni a holtponttól.

Amennyiben vállalhatatlanná szabják át, akkor az SZDSZ-nek együtt kell mondania egy bátrat. Így is vannak nem kifejezetten az SZDSZ kedvére való elemek a tervezetben, például a tulajdonosi arány a pénztárakban (51-49), mindenütt ugyanaz a többségi tulajdonos.