Irándúsítás: háború lesz?
Ehud Olmert izraeli miniszterelnök hétfőn nyilvánvalóvá tette, hogy országa semmilyen eszköztől sem riad vissza, hogy megakadályozza az iráni atomfegyverkezést. Közben Bush Szaúd-Arábiával tárgyal egy nagyszabású fegyverüzletről. Újabb háború készül a Köz
2008. január 16. szerda 07:27 - Constantinovits Milán
Izrael beizzítA zsidó állam vezetője hétfőn a Külügyi és Védelmi Bizottság zár ülése előtt célzott rá, hogy a katonai megoldást is megengedhetőnek érzi Iránnal szemben. A kijelentést a kormányfő Bushsal folytatott megbeszélése előzte meg, ahol a két elnök áttekintette Irán helyzetét. A The New York Times által megkérdezett Irán-szakértő, Meir Javedanfar úgy véli, Olmert nem gondolja komolyan a fegyveres beavatkozást, mindössze a világ közvéleményét akarta felébreszteni az agresszív kirohanással.
Olmert fenyegetése ugyanakkor nem érhette váratlanul a szakértőket, ugyanis a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) legutóbbi jelentése nem marasztalta el egyértelműen Iránt, sőt azt állította, hogy az országban nem folyik nukleáris fegyverkezés, legalábbis nyilvánosan nem. Ezzel a jelentéssel pedig Izrael nem elégedett meg. Brüsszeli vélemények szerint ugyan nincs semmiféle bizonyíték arra, hogy Teherán hadászati célra használná nukleáris létesítményeit, de erősen valószínűsíthető, hogy mégis dolgozik nukleáris fegyverek kifejlesztésén. Becslések szerint 2009-ig eljuthat oda, hogy önálló atomtölteteket állíthat elő, igaz, még csak évente néhány darabot.
Irán és az uránAz Egyesült Államok, illetve, térségbeli szövetségese, Izrael évtizedek óta feszült viszonyban van Iránnal, és a krízis egyik eredője épp a feltételezett teheráni atomprogram. A történet még 1970-ig nyúlik vissza, amikor Irán is ratifikálta a hidegháború egyik enyhülési jelének tekinthető atomsorompó-egyezményt, amely szabályozta, hogy az egyes államok milyen atomenergiával összefüggő tevékenységet végezhetnek. A nemzetközi megállapodás értelmében az urándúsítás megengedett tevékenység, de tilos nukleáris fegyvereket előállítani.
Irán a hivatalos közlések szerint eddig eleget is tett az előírásoknak, és békés célú hasznosításra szánja az általa dúsított uránt. Továbbá azért van szüksége – állítása szerint – saját maga által tisztított fűtőanyagra, hogy ne függjön idegen hatalmaktól, és a nukleáris potenciál teljes spektrumával rendelkezzék az uránbányászattól a dúsításon át az energiatermelésig. 2003-ban az ország ugyan ígéretet tett az EU-nak a dúsítási program leállítására, de egy évre rá bejelentette a folytatást.
2005-ben Oroszország kompromisszumos megoldást javasolt Iránnak, amely alapján a Teherán által bányászott, majd az orosz atomtelepeken dúsított uránt kapná vissza az iszlám ország polgári létesítményekben történő felhasználásra. Az orosz terv szerint Irán csak uranium-hexafluoridot (UF6) állítana elő az Iszfahánban lévő üzemben. Moszkva még egy ponton beszállt az iráni atombizniszbe, ugyanis 2005-től fűtőanyagokkal támogatja a busheri atomlétesítményt, és az elhasznált nukleáris elemek visszaszállítását is végzi.
Az atomkérdés kisugárzásaiHa a Közel-Kelet geopolitikai mozaikjába kívánjuk illeszteni az iráni atomprogramot, igen sok tényezőt kell figyelembe venni. Egyfelől Izrael fokozódó félelmét, ugyanis a zsidó állam képtelen elfogadni a tényt, hogy Irán atomhatalommá emelkedik előbb-utóbb. Teherán ugyanis rendelkezik már Shahab III rakétákkal, amelyek közvetlenül elérhetik Tel-Avivet is, és a szakértők szerint hamarosan Shahab IV-ek gyártására is képes lesz, amelyek pedig Európáig röpíthetőek. Aggodalommal tölti el Olmertékat az is, hogy Irán feltételezett nukleáris műhelyei egymástól távol, a föld alatt találhatóak, így nem semmisíthetőek meg egyetlen csapással, mint az 1981-ben lebombázott atomerőmű esetében történt.
Amerika is bizalmatlanul figyeli az eseményeket, hiszen nem érdeke, hogy a térség ingatag status quo-ja felboruljon. Ezt elkerülendő a napokban a washingtoni kormányzat tájékoztatta a kongresszust, az Egyesült Államok megvételre felajánlott Szaúd-Arábiának 900 darab precíziós bombát. Az USA igyekszik minden eszközzel fokozni a környező arab országok (Kuvait, Arab Emírségek) önvédelmi képességét: ez jól jön egyrészt a fegyverlobbinak, másrészt a kőolajimportot is védi. A váláság egyik kulcskérdése ugyanis a kőolaj.
Irán a negyedik legnagyobb kőolajtermelő hatalom, és bizony az USA, meg az EU a legjelentősebb importőrei. Bármilyen Irán-ellenes súlyos gazdasági szankció olajembargót vonhat maga után, ami a jelenlegi, történelmi árcsúcsok körül mozgó olajpiacot irracionális következményekkel fenyegetné. Lassulna az USA gazdasági növekedési üteme, az olajárak az egekbe emelkednének,: vagyis Irán igen erős zsarolási potenciállal rendelkezik.