Fogy a víz...

A jövőkutatók szerint már ebben az évszázadban stratégiai cikké fog válni a jó ivóvíz. Egyre nagyobb árat fizetnek érte felhasználói, forrásainak birtoklásáért nemzetközi bonyodalmak, esetleg háborúk fognak kitörni.

A jövendölést érdemes komolyan venni, mert az olajjal még csak-csak lehet takarékoskodni (az ember kevesebbet autózik és többet biciklizik, ételét és italát olyan nyersanyagokból készíti el, amelyek nem utaznak az országok, netán kontinensek egyik végéből a másikba és vissza stb.) de az ivóvízzel nemigen, hiszen szomjunkat mindenképpen oltani kell. Az országok számára létfontosságú, hogy minél bőségesebben álljon rendelkezésükre az éltető nedü. A kutatók erre olyan megoldásokat javasolnak, amelyek ma még ritkaságszámba mennek, de néhány évtized múlva mindenütt alkalmazni fogják őket.

Az egyik legfontosabb beavatkozási terület ott lehet, ahol az ivóvizet nyerik. Az ivóvíz két nagy forrásból fakad: a rétegvizekből és a felszíni vízfolyásokból. Az utóbbiakból könnyebben kinyerhető, de nagyobb tisztítást igényel, a másik nehezebben, költségesebben hozható felszínre a 100 méteres nagyságrendű mélységből, viszont kevesebb, vagy éppen semmi tisztítást nem igényel. A rétegvíz javára írható még, hogy - hosszú útja során - a jó ízét biztosító kalcium és magnézium-hidrokarbonátokból több kerül bele, mint a felszíni vizekbe.

Ám a rétegvíz valamikor felszíni, majd talajvíz is volt, csak mélyebbre került. Ez az utóbbi körülmény teszi elsőrendű fontosságúvá a talajvíz minőségének javítását. Ez az alfája a jövő ivóvíz-előállításának, egyáltalán vízgazdálkodásának. Ennek érdekében egyre több helyen lesz szükség az egyes talajvíz rétegek monitorozására, megfigyelésére abból a szempontból, hogy a felszíni ipari és mezőgazdasági tevékenység következtében nem került-e veszélyes anyag a talajvízbe. Ha igen, az adott rétegben kell valamilyen tisztítást alkalmazni, ami lehet akár tiszta oxigén befúvása is a vízrétegbe, hogy oxidálja a káros anyagokat.

A szigorú védelem természetesen kijár a felszíni vizeknek is. Az ivóvízellátás szempontjából részben azért, mert jó minőségű rétegvíz híján felszíni vizekből kell ivóvizet nyerni, részben pedig azért, mert a felszíni vizek is lejutnak a rétegvízbe, például a folyómeder alatti kavicságyon átszűrődve, s elszennyezhetik azt. Az egyre inkább fontos mezőgazdasági öntözés szempontjából sem mindegy, milyen minőségű felszíni vizekből kerül a szántóföldekre az éltető víz. Ettől is függ mezőgazdasági termékeink minősége. A természetes viz védelme nemcsak abban nyilvánul meg, hogy nem vezetnek bele például tisztítatlan szennyvizet, hanem abban is, hogy az oda más úton bejutó vizeket is tisztítják. Ezek nagy mennyisége a csapadékkal kerülhet a természetes vízfolyásba a városi utakról, ipari területekről. A csapadékvíz-elvezető rendszernek a patakba, folyóba torkolása előtt szűrők segítségével kell eltávolítani a szennyeződéseket.

Ezek az ívóvízforrások minőségének megőrzésére szolgáló eljárások. A kész ivóvízzel viszont egyre inkább takarékoskodni kell. Egy-két évtized múlva unokáink szemében végzetes könnyelműségnek tűnik majd, hogy ivóvízzel zuhanyoztunk, mostunk, öntöztünk és öblítettük a vécét. A kutatók szerint (déd)unokáink idejében például majd összegyűjtik és házi szűrőberendezésen vezetik át a mosakodásra, mosogatásra, mosásra használt vizet, amely a kezelés után ugyan ivásra nem, de a ház körüli növények öntözésére, mosásra, a vécé leöblítésére alkalmas lesz. Van másik megoldás is. A mai vízvezetékben ivásra alkalmatlan vízzel látják el a háztartások előbb említett vízigényét, s az ivóvizet hegeszett fóliában vagy palackokban hozzák majd forgalomba. A harmadik módszer igen drága volta miatt valószínűtlen. Ugyanis meg kellene kettőzni a vízvezeték hálózatot, egyik csapon jönne az ivó-, a másikon az ipari víz.

A mellékhelyiségek szennyvizét viszont mindenképpen elvezetik a központi szennyvíztelepre. Ott pedig a már ma is ható elvek alapján - kémiai és biológiai tisztítással - ivóvíz minőségűre alakítva engedik a természetes vízfolyásokba. Már ma is működnek ezek a berendezések, amelyek ráadásul a maradék, a szennyvíziszap rothasztásából keletkező éghető gázok révén fedezik a szennyvíztelep összes energiaigényét. Aki pedig nem bízik az ivóvíz kellő tisztaságában, saját maga is beszállhat ebbe a folyamatba a már ma is működtetett, csapra szerelhető szűrőberendezésekkel. Csakhogy a jövő készülékeiben már ultraibolya fény vagy mikrohullámok semmisítik meg a veszélyt okozó biológiai vagy kémiai anyagokat.

Magyarország helyzete a vízgazdálkodás szempontjából is különleges. Magyarországra a felszíni vizek csaknem 100 százalékban határon túlról érkeznek és határon túlra távoznak. Így akár egy éven belül előfordulhat nálunk árvíz és szárazság. Igen fontos tehát a velük való gazdálkodás, például az árvízkor érkező többlet tárolása, amely lehetővé teszi az öntözést aszály idején. Az ország számos területén igen jó minőségű rétegvizek (például karsztvíz) találhatók. Ezek minőségének a megőrzése a már említett szempontok miatt létfontosságú az országnak.

Hogy az ivóvíz kérdései milyen fontosak, jól jelzi, hogy a Zaragozában június 14-én megnyíló Expo 2008 jelmondata: A víz és a fenntartható növekedés. Az e kiállításon résztvevő mintegy 100 nemzet kutatói már a gyakorlatban is bemutatják a világkiállításra várt hatmillió látogatónak az imént vázolt berendezéseket.