A borjak húsz százaléka pusztult el egy különösen száraz időszakban az 1993-as év során - amúgy két százalék körüli szokott lenni a halálozás. A három csordából azonban csak egyet érintett igazán a veszteség - itt a borjak 63 százaléka hullott el.

Ez volt az egyetlen csorda, amely a Tarangire Nemzeti Parkban maradt a száraz időszakban. A többiek a parkon kívül találtak maguknak élelmet és vizet.

Mindkét kivándorolt csordát egy tapasztalt tehén vezette, amelyik már megélte a 35 évvel azelőtti, hasonlóan súlyos aszályt. A nemzeti parkban maradt csorda tagjai közt egy elefánt sem volt ilyen idős - mutattak rá a kutatók a Biology Letters című szaklap internetes változatában.

Régóta gyanítják, hogy az idős elefánttehenek memóriája különösen fontos a csordák számára, a mostani kutatás is ezt támasztja alá. Ez pedig még egy ok arra, hogy miért kell küzdeni a vadorzók ellen. Ők ugyanis különösen az öreg tehenekre vadásznak, azok hosszú agyara miatt. Egy lövéssel azonban így nem csak egy elefánt, hanem a csorda emlékezetének egy része is elvész.