Tegnap megkezdik szereplésüket kajak-kenusaink. Arany- Kovács Katival meg a többi sikeremberrel. Erre mi történik? A lapok egyik fele a lehető legrosszabbkor emlékeztet szegény Koló tragédiájára, a másik pedig röviden összefoglalva azon sopánkodik, ugyan mennyire nehezíti el a magyar lapátokat a súlyos teher, amit azok a mihaszna vívóink „elszúrásai” okoztak. Igaza is van Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úrnak, mikor azt mondja, alakul ez… Ő legalább töretlen bizalommal és optimizmussal viseltetik a magyar csapat iránt. (Igaz, el kell ismerni, az átlagemberhez képest tetemes előnnyel indul az örökös le nem mondás műfajában. Kérdezzék csak Orbán Viktort.) Miért nekem kell szólni, hogy ellenhullámokkal szemben baromi nehéz lapátolni?

Ma reggel űzzük-hajtjuk a románokat kéziben a legjobb négyért, kivételesen szenzációsan játszik a csapat, nem győzök bámulni ki a fejemből, hogy kettős emberhátrányban a vége előtt tizenöt perccel vezetünk vagy hattal és nem bírunk megállni, erre megint jön a hullám, a betegség. „Oda se nézek, mindjárt jön a völgy!” „Figyeljétek, most esünk vissza, ahogy szoktunk!” Ilyenek hallatszanak, meg hasonlók. Könyörgöm, hát nincs nekünk semmi fantáziánk? Hogy akarunk úgy aranyat nyerni, hogy nem képzeljük jó erősen magunk elé, amint Görbiczék hason csúsznak a tizennyolc ezres közönség felé a Kínai Nemzeti Sportcsarnokban?

Persze negatív hullámok eregetésében mások is jók, nem csak mi. Például az amerikai Phelps még kis sem szállt a medencéből, máris orra alá dugták a mikrofont, s arról kérdezték, ugyan ha nem doppingolt, mégis mi a csudától sikerült nyolc aranyat összekaparnia? Fel nem foghatom, mit cseszegetik Michael Phelps-t, Usain Bolt-ot, vagy a többi győztes atlétát, és egyáltalán mindenkit, aki valami sikert ér el. Mit kérdezgetik őket? Gondolják, bármit is bevallanának, bevallhatnának, ha tényleg tilosban játszottak volna? Nem kérdezgetni kell őket, hanem lebuktatni. Vagy ha ez nem sikerül, maradjanak inkább csendben, mert a negatív hullámok legalább olyan károsak, mint a harmadik generációs EPO. (Aztán csoda, hogy jönnek a szebbnél szebb sportolói elszólások a siker titkáról, a rapmuzsika meg a finom lekvár jótékony hatásáról?) Én a magam részéről az állandó tamáskodást, a kitartó piszkálódást, meg a szüntelen pesszimizmust rekeszteném be.