A zsíros ételnek nagy hagyományai vannak a világ különböző részein. A tápláló eledelnek azonban vannak kellemetlen hatásai is, pl. zsírszöveteket halmozódnak fel az emberi testben, aminek következtében súlyunk emelkedésnek indul. Ez persze nem igazán válik egészségünkre, a felesleges zsírmennyiségtől szabadulni kéne, mehetünk futkározni, vagy esetleg mindenféle diétákkal sanyargathatjuk magunkat. A túlzott zsírfelhalmozódás persze a hibás anyagcsere produkciója, csakúgy, mint a cukorbetegség vagy az érelmeszesedés.

Mindennek véget vethet egy új felfedezés, amely a Harvard Egyetem lelkes tudósainak köszönhető. A friss találmány tulajdonképpen egy egyszerű zsírsav, egy a sok ezer közül, melyeket a zsírsejtek bocsátanak ki magukból a vérplazmába, mindenki nagy örömére. Ami sajnálatos, hogy ez egyelőre csak egereknél működik. Azonban ha a remény és a halál ismert kapcsolatát vesszük alapul, akkor joggal lehetünk akár optimisták is.

A felfedezés

A Harvard kutatói arra lettek figyelmesek, hogy egy általuk már genetikailag átrendezett egérnél létezik egy eddig ismeretlen anyag, amely következtében szabályozottabbá válik az anyagcsere a májban és az izomszövetekben. Hosszas keresgélés után végül sikerült rábukkanni a megoldásra egy „lipokine” nevezetű hormon formájában, amely az átalakított egerek zsírsejtjeiben volt található. Ez a speciális hormon lipidekből, zsírokból áll össze, ellentétben az eddig ismert hormonoktól melyek fehérje vagy szteroid alapúak.

Ez a hormon (hivatalos nevén C16:1n7-palmitoleate) olyan génmanipulált egerekben szabadult fel, melyek zsírtároló sejtjeiben a megszokottnál kevesebb ún. zsírkötő fehérje volt. Ezen fehérjék hiánya váltotta ki a zsírsejtekből a fokozott palmitoleate termelést. A felszabadult hormon aztán eljut az izmokhoz és a májba, ahol fokozza az inzulintermelést, aminek következtében jobb lett a sejtek anyagfelvétele. Mindennek a folyamatnak az lett az eredménye, hogy az egerek csak kevés táplálékból felvett (egészségtelen) zsírt tudtak elraktározni, majd a zsírok pótlására a zsírtározó sejtek maguk kezdtek (egészséges) zsírokat termelni (ezt de novo lipogenesisnek hívja a szakirodalom).

Kísérletezzünk

A kutatók, hogy igazolják a teóriát összeszedtek néhány egeret. Egy csoport normál változatot, melyek zsírsejtjeiben a megszokott mennyiségű zsírkötő fehérje volt, na meg egy csapat génkezelt egeret, melyek csak kevés ilyen fehérjét tartalmaztak. Minden csoport fele-fele arányban kapott zsíros és diétás eledelt, egészen 16 héten keresztül. A kísérlet végére a zsíros kaján tartott szimpla egerek iszonyatos hízásnak indultak, ellentétben a genetikailag módosított társaikkal, akik jó kondíciónak örvendtek.

Átfogó vizsgálatok után kiderült, hogy a zsírban gazdag táplálék ellenére a génszerkesztett egerek ellenálltak a különféle anyagcserés rendellenességeknek. Pechesebb társaikkal ellentétben nem alakult ki náluk cukorbetegség, nem volt szívproblémájuk vagy hízott májuk.

Mire lehet jó a lipokine?

Az ember éhes, hát eszik, pl. egy jó adag csülökpörköltet burkol magába, mert mondjuk az a kedvence és az asszony jól csinálja odahaza. Emberünk nem mozog túl sokat, mert a munkában nem lehet, esetleg amúgy sem tud, vagy csak egyszerűen lusta, melynek eredményeként hízni kezd, majd érelmeszesedik, aztán jön a szívinfarktus. Az ilyen esetekre, vagy általánosan az elhízásra nyújthat egy esetleges megoldást a fentebb bemutatott zsíralapú hormon, már amennyiben bebizonyosodik, hogy az egerekhez hasonlóan az emberi szervezetben is működőképes lehet.

Persze nem arról lenne szó, hogy génmanipuláljuk az elhízásra hajlamos embereket, hogy a zsírsejtjei ne termeljék azt a bizonyos zsírkötő fehérjét, minek következtében fenemód termelődik majd a lipokine. Az viszont lehet megoldás, hogy valamiképpen lelassítják a fehérjék termelését, de mégjobbnak tűnik a lipokine szervezetbe juttatása.

Aztán emberünk csak elmegy kedvenc háziorvosához, aki felírja neki a fogyasztó hormont, ami egy-kettőre helyrepofozza az anyagcseréjét. Mindenki boldog és elégedett. Sajnálatos módon azonban egy ilyen humán használatra szánt szer kifejlesztése évekig, évtizedekig is eltarthat. Addig pedig maradnak az eddig bevált fogyasztómódszerek és az elhízott emberek.