A soproni cukrászdinasztiából származó Kugler (1830-1905) Európa- szerte, még Párizsban is gyűjtötte a tapasztalatokat, mielőtt megnyitotta teát és különleges süteményeket kínáló üzletét, ahol a fagylaltot nyáron - kedvcsinálóként - az üzlet előtt, az utca kövezetére állított asztaloknál fogyaszthatta a nagyérdemű. A Kugler-cukrászat 1870-ben tette át székhelyét a közeli Gizella térre (a mai Vörösmarty térre). Csokoládés kávé, fimon likőrök, cukor-bonbonok, különleges torták és persze a vendégek dicsérték a mestert, akinek mignonjait egyszerűen csak kuglernek nevezték. A cukrászmester 1882-ben, Párizsban ismerkedett meg a genfi születésű Emil Gerbeaud-val (1854-1919), akit két évvel később Pestre hívott.

Az üzlet vezetését 1884-től átvevő Gerbeaud nagy lelkesedéssel és vállalkozó kedvvel látott munkához: a segédek számát tízről hatvanra emelte, s további tizennyolc-húsz elárusítónőt, húsz csomagolónőt és öt szállítót is alkalmazott. Számos újítást vezetett be, a választékot új termékekkel bővítette, vajas-, párizsi- és különleges krémeket, több mint százféle teasüteményt, csemegecukorkákat készített. Ő honosította meg vagy kísérletezte ki az olyan ínycsiklandó finomságokat, mint a macskanyelv, a konyakmeggy, a csokival bevont drazsé és a róla elnevezett zserbószelet.

Üzemét később gépesítette, a XIX. század végén 150 alkalmazottjának többsége már azért jött külföldről, hogy ellesse titkait. Gerbeaud nem csupán az általa előállított édességek minőségére volt büszke, a belbecs mellett ügyelt a külcsínre is, termékeit saját tervezésű, jellegzetes, művészi dobozokban árusította. Cukrászdáját még sokáig úgy nevezte: "Gerbeaud - Kugler utóda", de a Gerbeaud név egyre inkább fogalommá vált önmagában is. Kitüntetésekkel, ipartestületi díszelnökséggel ismerték el a magyar cukrászat és édesipar felvirágoztatását elősegítő szolgálatait, még a Francia Becsületrendet is kiérdemelte.

A cukrászdát 1908-tól a Gerbeaud Emil és családtagjainak igazgatósági tagsága mellett életre hívott Rt. tartotta fenn. 1910-ben felújították, belső berendezésének terveit Darilek Henrik, korának jelentős iparművésze készítette, tovább erősítve az üzletvezetés és az árukínálat sugallta franciás hangulatot.

1945 után a Gerbeaud-t is államosították, 1948-1984 között Vörösmarty Cukrászda néven igyekeztek megőrizni exkluzív voltát és ápolni a hagyományokat. A Gerbeaud felirat 1984 márciusában került vissza az épületre, amely 1995-ben Erwin Müller német üzletember tulajdonába került. 1997-ben egy teljes évig tartó rekonstrukcióval régi szépségében állították helyre a vendéglátás szinte valamennyi műfaját kínáló Gerbeaud-házat, amelyet 2004 óta a Gerbeaud Gasztronómia Kft. működtet.