Igen-igen. Anikó bevallotta, hogy a „nőfaló” „macsó”, Bochkor Gábor két hónap után már nem vitte ágyba. Ezek szerint Bochkor nem nőfaló és nem macsó. Akkor tessék nem ráaggatni olyan jelzőket, amelyek nem igazak, mert ez megtévesztés és félrevezeti a kulturálódni vágyó bulvárolvasókat.

Mindemellett háromféle ember van a világon. Egyik, aki nem olvassa ezt a cikket. A másik, aki olvassa, s csodálkozik, hogy Bochkor mé’ nem akar dugni Molnár Anikóval. Harmadikféle ember az, aki olvassa a cikket, s azon gondolkodik, hogy egyáltalán miért is volt valaha gusztusa Molnárhoz Bochkornak.

Ja, és persze a negyedikféle ember, aki mindezt megírja.

„– Gábor mellett megjártam a mennyországot és a poklot is. Soha senkivel nem voltam olyan boldog, mint vele, és senki mellett nem szenvedtem annyit, mint mellette.”

Van, akinek csak a pokol jut ki. Emlékezzünk csak a középkori kényszerházasságokra. Reméljük Anikónak van fogalma arról, hogy a középkor régen volt.

„ Az első időszak, amikor még bujkálnunk kellett, csodálatos volt, házasságról és gyerekekről álmodoztunk – mondta Anikó, aki szerint akkor változott meg egy csapásra a boldognak hitt kapcsolat, amikor összeköltözött szerelmével.”

Jó reggelt kívánunk. Az egy dolog, hogy valaki tanúbizonyságát teszi annak, hogy képtelen két lábbal a földön járni, de hogy ezt még a nagyközönség elé is tárja. Furcsa aberráció, az iskolapad tud rajta segíteni.

„Hirtelen élettársakból lakótársakká váltunk. Már hozzám sem ért, egyáltalán nem volt köztünk szex. Minden próbálkozásomat visszautasította, ha pedig meg akartam beszélni vele a dolgot, akkor fáradtságra hivatkozott. Csak feküdtünk az ágyban egymás mellett egy-egy laptoppal az ölünkben, és neteztünk, meg tévéztünk. Közben a volt nőit hívogatta. Borzasztóan féltékeny voltam, gyakran rendeztem jeleneteket. De ő mindig minden percével el tudott számolni.” Mindenesetre Bochkor két hónap után már nem akarta Anikót.

Lehet, hogy Anikó vérgáz az ágyban… Vagy Bochkor hiretelen impotens lett.

„A szerelmi válság csaknem tragédiával végződött” – mondja.

Na. Ha csak „majdnem”, akkor nincs gáz.

„Nyolc hónap alatt háromszor akartam öngyilkos lenni. Végül inkább az életem helyett a kapcsolatunknak vetettem véget” – mi pedig borzasztóan sajnáljuk. Még szerencse, hogy relatíve gyorsan sikerült felfognia Anikónak, hogy az öngyilkosságnál jobb elhúzni pasizni. A Dal érted szól. Ha ez mond valamit…

„Azóta sem bántam meg, hogy így döntöttem. Örülök, hogy Gábor talált egy nőt, akivel boldog – mondta Anikó, aki egy cseppet sem tart attól, hogy magára haragítja egykori szerelmét.” Nincs is miért: az időskori impotenciagyanú kiteregetése nem is olyan ok, ami miatt valakinek haragudnia kéne.

„Nincs miért berágnia, mert nem bántom. A könyvben saját érzéseimről, lelki vívódásaimról beszélek. Egyébként én nem akartam, hogy Bochkor szerepeljen a könyvben, de Havas ragaszkodott hozzá – mondta Anikó”.

Igyál még egy whiskyt és fogd rá a Gyuszira. Mártsd be Bochkort és fogd rá a Henrikre. Gerinces.

Aki további információkra kíváncsi Anikó csodálatos, elképesztően izgalmas és az alapműveltséghez tartozó életéről, annak ajánljuk ezt itt.