Aki hangosan ordít, gyanús

Közismert, hogy aki nagy hanggal mást vádol képtelenségekkel, annak vaj van a füle mögött, s gyanús, hogy az általa emlegetett vádak éppen a vádlóra igazak. Traian Băsescu román államelnök például a székelyföldi politikusokat vádolta meg nem olyan régen etnikai tisztogatással, miközben pártja szabadon engedte Codrin Munteanu prefektust, aki azóta sem hagyott fel „rendrakási elkötelezettségével”. A székelyföldi nyugalmat egy pillanat alatt sikerült felrúgnia a román kormánynak azzal, hogy olyan embert nevezett ki a megyei prefektúra élére, akire nyilvánvalóan a „rendrakás”, s nem a törvényi felügyelet szerepét osztották.

Munteanu már kinevezésekor kisebb botrányt kavart, ugyanis jelképévé vált az átpolitizált közigazgatásnak. A prefektus szerepe a megyei politikai működés jogi kontrollja, vagyis a törvényességi felügyelet. György Ervin korábbi prefektust pozíciójából áthelyezték, a január 30-án kinevezett új megyei vezető pedig – a lobbizások ellenére is – román lett. A pozíció ugyan politikai kinevezést jelent, ugyanakkor szakmai munkáról van szó (mint nálunk – egy példát kiragadva – az államtitkárok).

„Szlovákia gyenge vicc”

Már a 73 százalékos többséggel bíró nagykoalíciós kormány decemberi megalakulásakor arra figyelmeztettek RMDSZ-es politikusok, hogy ebben a helyzetben az is előfordulhat, hogy „Szlovákia egy gyenge vicc” lesz Romániához képest. Ebben sokan kételkedtek, bár ma már közel sem annyira rózsás a helyzet. Amíg Băsescu egyszerre próbálkozik jó fej lenni a székelyeknél és tenni a román szélsőjobboldal kedvére, addig a PD-L-PSD kormány által kinevezett Munteanu előbb a tanácsházákon lobogó székely zászlókba kötött bele, aztán a megyei címer-, valamint az utcanévbizottság magyar tagjainak nagy részét cserélte le románokra, most pedig a kétnyelvű táblákra kattant rá. Mindez „szép” teljesítmény egy hónap alatt.

A kétnyelvű táblák elhelyezésével kapcsolatban számára még az is probléma, ha nem a magyar, hanem a román felirat van alul. A prefektusi akadékoskodás persze egyfajta erődemonstráció is lehet, arra vonatkozóan, hogy ki is az úr Székelyföldön. Ennek bizonygatásával egyidejűleg Székelyföldre jár kampányolni a teljes kormány, illetve az államelnök is. Utóbbi politikus most azt mutatja be, hogy hogyan lehet úgy szavazatokat szerezni, hogy a célközönségnek nem hogy jót nem okozunk, de egyenesen keresztbe teszünk.

Parasztvakítás

Megy tehát – pestiesen szólva – a parasztvakítás, amihez az államelnök nagyon ért. A választások előtt mindig rájön, hogy a székely zárt közösség megnyerése aranyat – vagy legalábbis újabb mandátumot – tud érni. Băsescut nem kell bemutatni Romániában, nem régen egy szavazáson az egyik legnagyobb román politikusnak választották. Sikerét korántsem a politikája következetességének köszönheti, hanem annak, hogy – valóban – az elmúlt évtizedek legjobb politikai kommunikátora, valamint a kormányzó párt PD-L egyik meghatározó embere. Ígért ő már megreformált nyelvoktatást, ígért decentralizált közigazgatást (aminek egy kiváló eleme lenne a prefektúrák megszüntetése), ígért pénzt, beszélt ő már kétértelműen autonómiáról, mígnem Budapestről üzente meg, hogy mindezeket a dolgokat mégsem úgy gondolta, ahogy elsőre értették.

2007. augusztusában az államelnök azt nyilatkozta, hogy a székelyföldi befektetéseket hátráltatja az is, hogy etnikai viták színhelye lehet a régió, majd hozzátette: legalábbis kívülről nézve erre jó esély látszik. Ezt ma, másfél évvel később Băsescu elfelejteni látszik, hiszen az ő politikai szimpátiáját is élvező kormány nevezte ki prefektusnak azt a Munteanut, aki munkásságával nem a jogállamiságot erősíti, hanem az etnikai feszültségeket szítja.

Etnikai feszültséget szít

Az ügyben megszólalt Markó Béla, az RMDSZ elnöke is. Az erdélyi magyar politikus „meggondolatlannak nevezte Munteanu szavait, az RMDSZ-elnöke aggasztónak tartja, hogy a kormánymegbízott „megyefőnökként” viselkedik, kétnyelvű feliratokat szándékszik eltávolítani egyes intézmények homlokzatáról. Úgy véli: ez ékes bizonyítékát annak, hogy nem érti az anyanyelvhasználatra vonatkozó jelenlegi romániai törvénykezést. Markó úgy értékelte: helytelen a prefektus törvényértelmezése, kijelentései pedig feszültségkeltésre alkalmasak” (forrás: kronika.ro).

A hétköznapi román politika életben az államelnök az, aki minden lében kanál módjára magyarázza a bizonyítványokat (még a pártokét is), s szólal meg akkor is, amikor nem (neki) kellene. Románia területi integritása szempontjából sem lényegtelen, hogy a bukaresti kormány hathatós közreműködésével Székelyföld jóval fejletlenebb marad, mint a többi térség. Băsescu most csöndben van, vagy ha nem, akkor is inkább hallgatnia kellene az etnikai tisztogatások vizionálása helyett. Mindenesetre a kettős mérce ebből is érződik: az ésszerűtlen prefektusi működés, az ezáltali indulatgerjesztés mintha hidegen hagyná az olykor nagyon is érzékeny államelnököt.

Ez már csak azért is furcsa, mert Munteanu megszólalása nem csupán a hazai viszonyokat mérgezi, hanem több ponton is vélhetőleg ellentmond az Európai Unió Alapjogi Chartájának. A megkülönböztetés tilalmát alighanem sérti például az, hogy a Munteanu értelmezésében a román jogrend számára nem mindegy, hogy a magyar, vagy a román felirat van felül egy épületen.

Logikátlan

Az erdely.ma írása már csak hab a tortán. E szerint – még mindig Székelyföldön, de már másik megyébe utazva – a PSD Hargita megyei elnöke, Mircea Duşa „ajánlott” üzletet. Ugyan – mint említettük – Munteanu Kovászna megyébe történő kinevezésével kapcsolatban sem volt érdekes a megbízók számára a megye nemzetiségi összetétele, a hargitai prefektúra vezetésébe sem került magyar anyanyelvű. Duşa hajlandó „átengedni” egy alprefektusi tisztséget a magyaroknak, ha a komolyan nem vehető támogatottsággal rendelkező PSD megyei alelnöki pozíciót kap.

Az egyik politikai kinevezés kérdése, a másik annyiban több annál, hogy a vezető grémiumok (így a hargitai megyei tanács elnökségének) arányakor illik a választói akaratot is számba venni. A hargitai tanács 18 tagjából csupán 2 PSD-s. Ilyen eredmény után sehol sem járna a kettőből egy alelnöki tisztség. Az már önmagában antidemokratikus szándékra utal, hogy az egyre súlytalanabb alprefektusi posztot próbálja valaki rásózni a magyarokra egy befolyásosabb megyei alelnökségért cserében.

Etnikai tisztogatás

A székelyföldi prefektus „etnikai tisztogatása” furcsa módon még a Székelyföld-központú Magyar Polgári Pártnál nem verte ki egyedül a biztosítékot. Függetlenül attól, hogy Szász Jenő minden erejével az elnöki posztjának védelmével foglalkozik, egy ilyen horderejű kérdésben illene megszólalni pártszinten is.

Érezhetően erősödik a törekvés a kormányzat részéről a magyarság asszimilációja irányában. A logikátlan (Duşa, Munteanu, Băsescu) és ésszerűtlen (Munteanu) lépések azonban inkább visszafelé fognak elsülni. Eddig úgy fest, hogy a nagykoalíció Székelyföld életére tör azzal, hogy etnikai és – amúgy is – racionális megfontolásokat sutba dobva olyan prefektust neveztek ki Kovásznába, aki félig-meddig Kovászna megyei román létére semmit nem ért a Székelyföld és a székely emberek működéséből, s az ott élő közösség asszimilációját óhajtja. A székelyek betörés helyett konfliktusokat fognak vállalni, ami akár ki is szélesedhet. Egy ilyen helyzet előteremtése elképesztő felelőtlenség a kormány és a szokásától eltérően ezúttal cinkosan hallgató köztársasági elnök részéről, különösen akkor, amikor Kolozsvárott megjelentek a cigányok és magyarok kiirtására felhívó feliratok.