Közjogi struktúra

A kormányzat belső közjogi struktúráját három elv befolyásolja. A miniszterelnöki elv lényege a kormányfő kiemelt szerepe, amely szerint ő első az egyenlők között („primus inter pares”). Ezt alátámasztja a konstruktív bizalmatlanság intézménye, amely stabilitást biztosít a kormány (így a miniszterelnök) számára, valamint az, hogy az ő kezében van a miniszterek jelölésének és felmentésének a joga, valamint az ő reszortja a kormányprogram bemutatása is.

Másik elv a testületi, amely szerint a kormány testületként hoz döntéseket – bár egy-egy tárcának eltérő súlya van egyes kérdéseket illetően. Harmadik az úgynevezett reszortelv, amely bizonyos fokú önállóságot biztosít a tárcavezetők számára a cselekvéseket, egy-egy szakterületen való cselekvési irányok megszabását illetően.

Hangsúlyos miniszterelnök

Magyarországon közhelyszámba megy, hogy a miniszterelnöki el az elmúlt évtizedben látványosan megerősödött. A folyamat ugyan a rendszerváltás óta tartott. Antall József is megpróbálkozott már a referatúrák ötletével (amelyet az Orbán-kormány valósított meg), Horn Gyula kormányzása alatt pedig a jogi lehetőség is megnyílott a kancelláriaminiszteri poszt betöltésére. Az Orbán-kormány azon túl, hogy Stumpf Istvánt tette kancelláriaminiszterré, a Miniszterelnöki Hivatalt a kormányfő munkaszervezetévé alakította, benne a referatúrákkal, mely különböző területek szakpolitikai munkáit felügyelte.

A 2004-es miniszterelnök-váltást követően a miniszterelnöki elv tovább erősödött, kevésbé a jogi környezet átalakítása miatt (de azért is, például a közigazgatási államtitkári intézmény megszüntetésével), azonban nagy részben Gyurcsány Ferenc személyes habitusa volt az, amely igazán befolyásolta a három elv egymáshoz való viszonyát, a miniszterelnök elv további erősödését.

Szakítás a „hagyománnyal”

Bajnai Gordon színre lépésével ez a folyamat megakadhat, illetve némileg visszarendeződhet a kormányfő befolyása a testületiség, de leginkább a miniszteri önállóság javára. Párton kívüli politikusként valószínűleg nem az ő feladata lesz a politika alakítása, a háttérben az MSZP, illetve a szocialisták SZDSZ-szel és MDF-fel való alkudozásai lesznek igazán lényegesek a politika alakítását illetően.



Bajnai Gordon kívülről került be a kormányba, a politikai támogatottságát Gyurcsány Ferencnek köszönhette miniszterként, miniszterelnökként pedig annak, hogy a baloldal kényszerhelyzetben volt. Saját befolyásos pártemberei azonban nincsenek – de még nem befolyásosak se nagyon. Ez a helyzet abban az esetben lenne ideális, ha valóban megvalósítható lenne egy kizárólag szakmai alapokon működő kormányzat – a realitás azonban az, hogy erre vajmi kevés esély van, legalábbis a mostani társadalmi-politikai hangulatban. Amennyiben a kormányzati politika szakmai alapon való irányítása nem lehetséges, (evidens módon) a pártpolitikai háttérrel számolni kell.

Mindez felértékeli a miniszteri önállóságot, a rendszerváltás óta először várható a miniszterelnöki elv strukturáló hatásának csökkenése – ami a kormányzat belső közjogi struktúráját illeti.

Az, hogy ennek fényében mennyire lesz képes a miniszterelnök a válság valódi kezelésére, nehéz kérdés, amire egyelőre válaszolni még nem lehet. Sok függ attól, hogy az MSZP (immáron tehát a párt) mennyire meri majd vállalni a konfliktusokat a Fidesszel szemben, mer-e valódi reformokat végrehajtani, avagy a reformkormányzás az eddigieknek megfelelően kommunikációs pótcselekvést, lázas programalkotást fog-e jelenteni.