A Sarki Tanácsot 1996-ban alapította nyolc állam azzal a céllal, hogy az északi sarkvidék természeti kincseit megfelelően kezelhessék, a vitás kérdéseket pedig egymás közt lerendezhessék. A Tanács országai - Egyesült Államok, Oroszország, Kanada, Dánia, Norvégia, Izland, Svédország és Finnország - azonban kiemelt fontosságot tulajdonítanak a környezetvédelemnek is. A Norvégiában megtartott hétvégi konferencia éppen ezt a kérdéskört járta körbe.



Megdöbbentő jelentés

A globális felmelegedés mértékéről és a jég olvadásának tempójáról már sok tanulmány napvilágot látott, ám a legutóbbi egészen drasztikus eredményeket hozott. E szerint a jég jóval gyorsabban olvad, mint eddig hittük. Ennek egyik oka, hogy a sarkvidéken az átlaghőmérséklet gyorsabban emelkedik, mint a Föld más régióiban. A hatása pedig, hogy a jégtakaró gyorsabban tűnik el, mint amit eddig sejtettünk.

Az eredmények alapján két Celsius-foknyi átlaghőmérséklet növekedés esetén Grönland jégtakarója teljesen elolvad. Ez pedig a számítások szerint hét méterrel emelné meg a világtengerek szintjét. Ennek következtében a tengerparti városok gyakorlatilag eltűnnének a Föld színéről.

Mi tehetünk?

A Tanács úgy vélte, ezt csak további, és jóval drasztikusabb szén-dioxid kibocsátás csökkenéssel lehet elkerülni. Igaz, a tanulmány megjegyzi, már ez sem olyan egyszerű, hiszen szinte bármilyen hatékonyan is kezdjük el csökkenteni a kibocsátást, 2020-ig a hőmérséklet akkor is emelkedni fog. Azaz a grönlandi jégtakaró egy része mindenképp elolvad. Egyelőre az tűnik a legbiztosabbnak, hogy a század folyamán egy méteres átlagos tengerszint emelkedés fog bekövetkezni.

A gond azonban nem csupán ez. Ha a jégtakaró eltűnik, az azt jelenti, az alatta lévő fagyott talaj kibukkan és felenged, amiből nagy mennyiségű metángáz fog felszabadulni. Ez tovább erősíti a légkör üvegházhatását, ami a hőmérséklet emelkedését gyorsíthatja meg.

Most is jégkorszak van

A klímaváltozás kapcsán ugyanakkor nem szabad elfeledkezni arról, hogy ennek egy része természetes folyamat. A Földön többször voltak már jégkorszakok (jelenleg is éppen egy ilyenben vagyunk), ami után mindig felmelegedés következett be.

Azaz hiába ülnek össze az országok vezetői, a természet folyásába nem fognak tudni beavatkozni. Minden jel szerint egy felmelegedő periódust él meg a klíma, ami a tengerszint emelkedést, és a jégtakarók elolvadását, valamint a gleccserek visszahúzódását okozza.

Az emberi tevékenység ezt „csupán” felgyorsította. A levegő esztelen szennyezésével rátettünk egy lapátot az amúgy is emelkedő hőmérsékletre. Így a kibocsátás visszafogásával valóban lassítani lehetne a folyamatot, ám ehhez a sokszor hangoztatott összefogásra lenne szükség.



Al Gore az Egyesült Államok volt alelnöke a norvégiai konferencián ugyan kifejtette, hogy az Obama adminisztráció biztosan partner lesz egy globális kibocsátás-csökkentési rendszer kidolgozásában és betartásában, ám ez messze nem elég. Ha a bolygó eredményesen akar fellépni a gyorsuló felmelegedéssel szemben, akkor abban kivétel nélkül minden országnak részt kell vennie. Ez pedig a mindenkori világpolitikát ismerve, gyakorlatilag lehetetlen.

Nem elég a gát

Jóval ésszerűbb volna felkészülni a tengerszint emelkedésre. A felmelegedésnek ugyanis nem lehet gátat szabni, a tengerparti települések viszont lépniük kell. Méghozzá beljebb a szárazföld felé. A tengerrel vívott csatát nem lehet megnyerni, visszavonulót kell fújni.

A Sarki Tanács végül abban állapodott meg, hogy létrehoznak egy munkacsoportot, amely a 2009 decemberében létrejövő koppenhágai klímacsúcs számára készít jelentést az olvadásról. Az év végi konferencia mind a szakértők, mind a politikusok szerint a klímaváltozással kapcsolatos globális összefogás egyik legfontosabb állomása lesz. Legyen igazuk.