Kóka János nevéhez nem sok előremutató dolog köthető. A mindenki fejébe mélyen belesulykolt „pannon puma” kifejezésen kívül, mely maga volt a teljes képzavar és a valóság fejreállított, torz tükörképe, minisztersége könnyen felejthető.

Nagy barátsága Gyurcsány Ferenccel meghatározta a két párt koalícióban eltöltött viszonyát. Ez azonban ma már inkább hátrányára válik Kókának. Gyurcsányt szeretné mindenki elfelejteni mind a pártjában, mind a választói fejekben. Kóka azonban nem akarja, hogy elfelejtsék, görcsösen ragaszkodik a hatalomhoz. Már amennyi maradt neki. Mert az SZDSZ ma érdemileg a 19 fős frakcióra korlátozódik, ezt pedig még ő vezeti. Kérdés, hogy meddig?

Szemben az árral

Nehéz persze szembemennie egy ennyire nagy erejű árral. Retkes Attila első megnyilvánulásaként az ő menesztéséért kampányolt, és az új elnök nem hagyott kétséget afelől, hogy ezt elnöksége minden eszközével megpróbálja elérni. Fodor Gábor most távozó elnök szintén kemény szavakkal bírálta Kókát – igaz, a hozzá illő jómodor keretein belül. Azt mondta, a továbbiakban megengedhetetlen, hogy a pártelnökkel szembe menjen a frakció.

De Demszky Gábor is világossá tette, ki mellett áll. Felszólította a „régieket”, hogy távozzanak a párt országos vezetőségéből, s mindjárt magán kezdte a dolgot: bejelentette, nem indul többet a főpolgármesteri székért. (Tegyük hozzá, esélye sem lenne nyerni, így távozása ugyan stílusos, de érthető.)

Hisztiző liberálisok

A régiek azonban egyelőre nem reagáltak a felszólításra. Pedig valamit már sejthettek a dologból, mert Magyar Bálint, Kuncze Gábor és Pető Iván sem vett részt a küldöttgyűlésen. Ezzel azonban inkább magukra aggatták a negatív bizonyítványt. Valódi liberálisként ez nem megengedhető viselkedés. Egy liberális gondolkodó meghallgatja mások véleményét is, nem pedig durcás kisgyerekként a sarokba vonul hisztizni.

Kóka ugyan részt vett a gyűlésen, ám mikor rájött, hogy itt bizony nem szívesen látott vendég, sürgősen távozott. Ez legalább annyira furcsa, mint az „öregek” távolmaradása.

Az SZDSZ nagy bajban van. Ilyen helyzetben mindenkinek a legjobb tudása szerint kellene belevetnie magát a válságkezelésbe. Ha nem tud mondani semmit, ami kivezetheti a liberálisokat a sírgödörből, vagy ha képtelen a párt érdekében döntéseket hozni, álljon fel és önként vonuljon vissza a politikából. Ez volna a szimpatikus liberális hozzáállás. A bujkálás nem az.

Nem államférfiak

A politikusi nagyság ott mutatkozik meg, hogy még időben képesek vagyunk beismerni saját alkalmatlanságunkat és ekkor meg is tudjuk hozni a megfelelő döntést: visszavonulunk. A hétvégi küldöttgyűlés, és az azóta eltelt idő világosan bemutatta, hogy erre az SZDSZ egykor komolynak elfogadott vezetői nem képesek. Innentől kezdve pedig teljesen igaza van Retkes Attilának, mikor elnézést kér a párt egyes politikusainak arrogáns, agresszív stílusáért. Ezek után pontosan tudjuk kikre gondolt.

Kóka széke inog

A jelenlegi állás szerint azonban csak Kóka frakcióvezetői posztja van veszélyben. Ha ugyanis a párt úgy dönt, kizárja tagjai közül a politikust, akkor nem maradhat tovább a frakció élén sem. Viszont az SZDSZ többi parlamenti képviselője, (akiket Demszky burkoltan a parlamenti mandátumuk visszaadására szólított fel a hétvégén) ott maradnak az Országgyűlésben.

Éppen ezért lesz nehéz az SZDSZ új elnökének valóban új politikát – ahogy ő ígéri 180 fokos váltást – véghezvinnie. Régi emberekkel csak régi politika jöhet. Ezért új elnök ide vagy oda, most is legfőképpen az „öregeken” múlik, mi lesz a liberális párt sorsa.