Apró hangyák

A 2009-es politikai palettát elnézve az embernek az az érzése támad, hogy egy második rendszerváltás készülődik. Hónapról hónapra egyre több párt alakul, és mindegyiknek egy, hatalmas célja van: megdönteni a ma fennálló, szerintük végtelenül rossz rendszert. No, nem a demokráciát, hanem a mostani korrupt elit hatalmát.

Bár 2006-ban ennek előszele már megcsapta a fentieket - ami mára a jobboldalon Jobbik, a baloldalon LMP néven öltöttek testet - de ekkora burjánzást senki sem várt. A legnagyobb pártalapítási hullám a rendszerváltáskor, és az ezredforduló környékén volt - az összes párt 53 százalékát az ezredforduló után jegyezték be -, de idén újra elindult a folyamat.

Eddig összesen 268 párt van bejegyezve Magyarországon (az Országos Igazságszolgáltatási Tanács szerdán kérésünkre összeállított dokumentuma alapján), és ebből 19 alakult az idén (a bejegyzési időpont alapján). Ez jóval több, mint az eltelt években: 2008-ban mindössze 11, 2007-ben pedig csak 10 új erő formálódott. Ráadásul az évnek még nincs vége, és a sajtónak már bejelentett pártok közül nincs bejegyezve a Magyar Egyesült Baloldal, a Szabadelvű Polgári Egyesület, a Magyar Kalózpárt és az Antirasszista Párt sem.

Érdemes megvizsgálni a pártokat célzó közönséget is: csak a név alapján cigány pártból 16, zöld párból - az LMP-t nem számolva - 15, - míg a nők jogiért küzdőkből mindössze 3 jegyeztette be magát. Azonban a listán szerepelnek olyan pártok is - igaz nem épp bőséggel -, akik nem tekinthetőek önálló pártnak. Ilyenek például a Miép-Jobbik harmadik út - hisz a két párt külön-külön is létezik -, vagy a Magyar Szocialista Párt Baranya Megyei Elnöksége - ami gyakorlatilag az MSZP-hez tartozik.

Civilből politikus

Az új pártok vagy elhullott/leomló félben lévő meglévő formációk hamvaiból születtek, vagy alulról, civil összefogás eredményével - néha pedig a szakszervezetek célozták meg ekképp a politikát.

A civil élet első, és eddig egyik legnagyobb idei kezdeményezése Seres Mária nevéhez fűződik, aki népszavazási sikerességén felbuzdulva párttá szervezte gyülekezetét - a többi idei párthoz képest hatalmas sikerrel. A Civil Mozgalom (CM) saját és aktív weblappal, hírlevéllel, közösséggel és folyamatos gyűlésekkel tartja fenn az érdeklődést. Ráadásul azon ritka civil kezdeményezések közé tartozik, ahol sem ötletekben, sem tettekben nincs hiány - ezek leginkább népszavazási kezdeményezésekben nyilvánulnak meg.

Más civil kezdeményezések arra a magyar hagyományra alapoznak, hogy csak azért szavazunk az egyik pártra, hogy ne a másik győzzön. Ezért alakult meg pár hónappal a CM után az Egyiksem! Civil Kontroll Párt. Igaz, a tevékenységek alapján ez is bekerül a „megalakultak, aztán nem csináltak semmit” kategóriába, de a név már jól mutatja a magyar választási igényeket - ahogy tette azt a tavaly alakult Bizonytalanok vagy Nem Szavazók Pártja is. Sőt néha szakszervezetek is jobbnak látják érdekeiket közvetlenül a politikában képviselni: a tűzoltók, a vámosok és a börtönőrök összefogásával nemrég megalakult a Szövetség az Egységes Magyarországért nevű párt.

A civil pártok részéről érdemes még megemlíteni az internet szabadságáért küzdő kezdeményezéseket, mint az Internetes Demokrácia Pártját (IDE), vagy a még bölcsőben ringatózó Magyar Kalózpártot. Bár viharos sikert egyik sem aratott a választók körében - hisz önálló kormányzásra alkalmatlanok lennének -, de céljaiknak igen sok támogatója akadt.

Ördögből angyal?

Természetesen mindig akadnak olyan politikusok, akik egy párt rossz működése, vagy szétesése estén úgy döntenek, hogy ők nem így képzelték el, és egy újat alapítanak - hasonló eszmék alapján. Eléggé kérdéses, hogy nekik mennyire lehet hinni. Az egyik oldalról ő is benne volt az adott párt munkájában, tehát ő is oka az adott párt helyzetének, ráadásul belülről is megpróbálhatott volna forradalmat csinálni. Ugyanakkor tényleg léteznek becsületes, az ország érdekét néző politikusok, akik időnként nem bírnak a vezetéssel, így csak egy „saját” pártban látnak jövőt.

Az SZDSZ gyakorlatilag széthullott és négy részre szakad. Retkes Atillával az élen az SZDSZ maradéka megpróbál gyökeres fordulatot venni - elsősorban a vidék felé -, míg a jelentős befolyással bíró Magyar Bálint és Kuncze Gábor a régi alapokra kíván új pártot emelni Szabadelvű Polgári Egyesület néven. Ugyanakkor a rasszista felháborodást megragadva Ungár Klára az SZDSZ egykori ifjúsági szervezetével (Új Generáció) karöltve Antirasszista Pártot készül összegründolni, és Fodor Gábor is új formáción gondolkozik - igaz, ő messze menne a szabad madarak csontvázától.

Pettkó András, Katona Kálmán, Hock Zoltán, Almássy Kornél és az egész ifjúsági szervezet (IDF) MDF-ből való kizárása után mindenki egy új MDF megalakulásáról pletykált, ám ennek gyakorlati megvalósulása még nincs. Azonban a szocialistákat megremegtető változások sem múltak el új párt nélkül: Krausz Tamás kilépett az MSZP-ből és megalapította a Magyar Egyesült Baloldalt.

Hogy miért ekkora biznisz pártot alapítani, arra még senkinek nem sikerült választ találnia. Bár a bőséges állami támogatás vonzó lehet, de ez csupán a parlamenti választásokon elért legalább 1 százalékos eredmény után jár, ami nem könnyű feladat. A pártalapításokat inkább a tenni és változtatni akarás hajtja, hisz - mint az egy világraszóló közvélemény-kutatásból is kiderült - a magyar embereknél csak a zimbabweieknek van rosszabb jövőképe, és ezen valahogy változtatni szeretnének.