Újságok, televízióadások, rádióadások, hírportálok tucatjai foglalkoznak az élelmezés kérdésével országos és nemzetközi szinten. Javaslatok, egyezmények vannak, megoldás nincs. Elméleti szinten. Több száz ország, nemzetközi találkozók, kérdések. Legfőképp politikusokkal, elméleti szakemberekkel. De ha mindenki erről beszél, ha mindenki a témában intézkedik, akkor miért nincs semmi változás a gyakorlatban? 2008-ban majdnem a világ hatoda, több mint egymilliárd ember éhezett.

Hogy mi a valóság, miért nem történik semmi, mi lenne a megoldás – ha egyáltalán van? Most nem egy elméleti szakember mondja el, hanem egy olyan agrár- és vidékfejlesztő mérnök, aki ki már fiatal korában ezüstkalászos gazdaként kétkezi munkával foglalkozott. Dr. Hajas Pál később agrárújságíróként, főszerkesztőként, minisztériumi kabinetfőnökként, kutatási és termelési főmérnökként dolgozott. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szolgálatában ázsiai, afrikai és arab országokban is segítette az agrár- és vidékfejlesztés problémáit.

Október 12-én, Debrecenben a FAO, valamint a Debreceni Egyetem Agrár- és Műszaki Tudományok Centruma által rendezett kerekasztal-konferencián az egyik fő előadó Dr. Hajas volt. Prezentációjában ugyanazokról a kérdésekről és tapasztalatairól beszélt, melyeket velünk is megoszt. Megkeresésünkre olyan lendülettel és meggyőződéssel fogott mondandójába, hogy szinte megszakítani sem tudtuk.

Tavaly a világ az éhezők terén átlépte az egymilliárdos határt. Miféle nemzetközi egyezmények, stratégiák, illetve eredmények születtek a közelmúltban a biztonságos élelmezéssel kapcsolatban?

Az eredmények eddig csak születgetnek. Egyre több azonban az ígéret, nemrégen L’Aquilában volt a G8, szeptember végén a pittsburghi konferencia. Mindez nem más, mint egy kaotikus ígérgetés tömeg. Október 12-13-án lezajlott Rómában egy másik jelentős konferencia, aminek az volt a címe, hogy „How to feed the World in 2050?”, azaz "Hogyan tápláljuk az emberiséget 2050-ben?".


Ez olyan kérdésekre is választ ad, hogy milyen a bioüzemanyag és az élelmiszer kölcsönhatása, illetve hogy emiatt emelkedett-e az élelmiszerek ára. Nos hát, a bioüzemanyag problémája nkább regionálisan lehet igaz, mert ennek az előállításával óriási környezeti károkat okozunk. Az ilyen jellegű üzemanyag előállítása Dél-Amerikára és az USA-ra a legjellemzőbb, Argentínában és Brazíliában óriási kárt tesznek, hiszen először gabonát termelnek, utána pedig abból üzemanyagot.

Ilyen rövidlátó gondolkodás Magyarországon is van. "Most sok a kukoricánk, akkor építsünk bioetanol üzemeket”. Építettek is, abszolút kihasználatlanul működnek. Ez a projektek arra tökéletesen jó volt Magyarországon, hogy nagyon-nagyon sok milliárdot ellopjanak ezekből belőlük. Ezek korrupciós projektek. Erre is utaltam az előadásomban.

Ha egy dolgot kéne megnevezni, akkor Ön mit nevezne meg a jelenlegi
helyzet okaként?

Nem az élelmiszerhiányt. Élelmiszer jelen pillanatban nominálisan több van, mint amire szükség lenne. A szegénység és a mérhetetlen korrupció az, ami a világot behálózza.