Mindegyikünk számára fontos, vagy legalábbis fontos volt a december hatodika, azaz a Mikulás érkezése. Gyerekkorunkban akár napokkal a nagy esemény előtt kifényesítettük a cipőnket-csizmánkat, és beletettük a levelet, amit a kedves Nagyszakállúnak szántunk. Igazi Mikuláslázban égtünk, és jobb esetben most is megmaradt bennünk eme gyerekkori rajongásunknak az emléke. Jó gyerekek voltunk ebben az esztendőben? Nos, ez nem kérdés, bár valójában a Mikulás hivatott ezt megítélni. Ő mindent tud rólunk… de mi ismerjük őt? Amennyiben a válasz „nem”, abban az esetben ez a cikk hasznos segédletet nyújthat ahhoz, hogy megismerjük az öreg Ajándékmestert.

A története

„Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember, akinek volt három leánya.” Számtalan mese így kezdődik, a miénk sem kivétel ez alól. Az ominózus lányokra sanyarú sorsuk miatt a legősibb mesterség várt, mivel édesapjuknak megfelelő hozomány hiányában nem állt módjában férjhez adni őket. Miklós, myrai püspök elhatározta, hogy segít rajtuk, mindezt titokban: az éj leple alatt egy-egy arannyal teli erszényt tett a szegény ember ablakába, három egymást követő éjjelen. Az apa a harmadik alkalommal megleste a gáláns adakozót, mivel meg szerette volna köszönni neki a nem várt segítséget. Miklós erre azt mondta, hogy egyedül Istennek tartoznak köszönettel.

Szent Miklós ezen legendája és a személye körüli szokások a 19. században terjedtek el a városokban: a kitisztított csizmába helyezett édességek, gyümölcsök, kisebb ajándékok immár elválaszthatatlanul hozzátartoznak a december hatodikához. Míg a 19. században főként Miklós püspöki munkásága került a középpontba, addig a 20. században a jótékonykodás került előtérbe: természetesen ez a mostani századunkra is igaz. A Mikulás a Miklós név szlovák változata.

Szent Miklós élete

A történelmi Mikós életéről rendkívül kevés dokumentált, hiteles adat áll a rendelkezésre, ám minden bizonnyal 270 és 286 között született Kis-Ázsiában, egy bizonyos Patara elnevezésű kisvárosban, a mai Törökország területén. Tizenkilenc évesen pappá szentelte a nagybátyja, akit szintén Miklósnak hívtak, és püspökként „kereste a kenyerét”. Az ifjabb Miklós később a Sion kolostor apátja lett Myra közelében, és már életében is az adakozásról volt ismert: a szüleitől örökölt vagyon egy részét ugyanis szétosztotta a rászorulók között. Miklóshoz a három szűz történetén kívül egyéb legendák is kapcsolódnak.

A vihar lecsendesítése: A viharba keveredett hajósok vészhelyzetben Szent Miklóshoz fohászkodtak, vagyis egyfajta isteni segítséget remélhettek már. Ekkor megjelent egy misztikus, csodatevő erőkkel felruházott férfi, aki átvette a hajó kormányzását, egyenesbe állította a vitorlákat, és lecsendesítette az iszonyatos erejű vihart. Ezután szőrén-szálán eltűnt a tengerben, olyan gyorsan, ahogyan a bajba jutottak segítségére sietett. Amikor a hajósok a myrai templomban hálaimát mondtak megmenekülésükért, felismerték Miklósban az életük megmentőjét, és megköszönték neki a segítséget.

Az elrabolt gyermek: Egyszer egy ember elindult a már életében is szentként tisztelt Miklós püspökhöz, hogy áldását kérje gyermeke születésére: eddig ugyanis még nem született utódja. Amikor odaért, Miklós már halott volt, de a leleményes férfiú a kor szokásához hűen a holttestet takaró vászonból ereklyeként magával vitt egy darabot. A következő év december hatodikán a házaspárnak végre fia született! A fiú egészségben, boldogságban nevelkedett egészen hetedik születésnapjáig: ekkor arab rablók vitték magukkal, arról nem szól a fáma, hogy hova és miért. Egy év múlva, ismét pont december hatodikán, amikor a házaspár a Miklós-templomban imádkozott a gyermekük megszabadulásáért egy forgószél kerekedett, amely felkapta a még mindig arab fogságban sínylődő fiút, és éppen a templom előtt tette le, szülei határtalan örömére.

Miklós napi szokások Magyarországon

A hagyományos ünneplés a városokban és a falvakban az álarcos, jelmezes játék, az úgynevezett „alakoskodás” volt, amely Nyugatról érkezett hazánkba. A 18. század végétől a 20. század közepéig élt ez a szokás: itt nem az általunk ismert, nagyszakállú, jóságos öregúr jött a gyerekekhez ajándékot osztogatva, hanem egy fekete, horrorisztikus külsejű rémalak, aki egyszerre jutalmazott és büntetett is. Mindenki legnagyobb örömére ez a szokás már megváltozott. Hozzánk már az általunk is jól ismert öregúr érkezik december hatodikán. Persze amelyik kedves olvasó a tulajdonképpeni rémalak és a krampuszok között hasonlóságot vél felfedezni, az nyilván nem véletlen: vannak olyan dolgok, melyek ha meg is változnak, nem kopnak ki teljesen a kultúránkból. A „rém”, vagyis a krampusz példája is ezt bizonyítja.

Hazánkban a jóságos Mikulás december hatodikán, hajnalban érkezik, és ajándékokat tesz a gyerekek már előre kifényesített, kipucolt cipőjébe-csizmájába. Az Öregurat gyakran krampuszok kísérik, akik a rossz gyerekeket ijesztgetik, megtréfálják. Hazánkban a Mikulásnak semmi köze nincs a karácsonyhoz, a karácsonyi ajándékokat az angolszász területekkel ellentétben a Jézuska hozza. Ez evidens is lehetne. Hogy miért mondom el mégis? Nos, ahány ország, annyi szokás. Lássunk erre néhány példát!

Írország

A gyerekek egy zsákot raknak ki a Mikulásnak, aki abba teszi az ajándékokat. Persze, hogy viszonozzák a szép ajándékokat, az asztalon egy rétest és egy üveg sört hagynak a számára. Vajon milyen állapotban lehet a Mikulás, miután végigjárja az ír gyerekek otthonait? És ilyenkor hol vannak a gyermekvédelmisek?

Spanyolország

Spanyolhonban az erkélyen keresztül belopódzó Mikulás hozza az ajándékokat. Nem lehet valami könnyű a munkája, ha idős ember létére ennyit kell tornásznia. Nem lenne egyszerűbb, ha a spanyol szülők vennék meg az ajándékot az Öregúr helyett? A gyerekek amúgy is jól járnak: január hatodikán, azaz Vízkereszt napján a három bölcs hoz számukra ismét ajándékot. Jó lehet ott gyereknek lenni.

Angolszász területek

A gyerekek levelet írnak a Mikulásnak, amit a kandallóba dobnak: ettől azt várják, hogy a kéményen át a lista az Északi-sarkra repüljön, ugyanis szerintük a Mikulás ott él. Ha a levél lángra kap, újra kell írni. Persze megkönnyíthetik a helyzetüket, ha a kandalló alapból nem ég.