Magyarországon – egyelőre – nincs realitása annak, hogy főállásban alkalmazzunk futballbírókat – mondja Vágner László a Népszabadságnak adott hétfői interjújában. Az MLSZ Játékvezetői Bizottságának vezetőjével folytatott beszélgetésből kiderül: egy élvonalbeli magyar futballbíró (tizennyolcan vannak ilyenek) ma két dolgot biztosan nem tehet meg. Egy: nem hagyhatja el a civil pályáját. Kettő: amatőr körülmények között sem teljesíthet amatőr szinten, hisz mindenki (játékos, edző, klubvezető, szurkolók, médiamunkatárs) profi produktumot vár tőle.

Mit gondolnak, mennyit keres egy profi szinten (első- és másodosztályban) vezető magyar focibíró egy hónapban? Nos ez az, amit fix havi illetmény hiányában lehetetlen megmondani. Mindössze annyit tudni, hogy meccsenként bruttó 60 ezer forint üti a játékvezetők markát. Ebből jó esetben sem jön össze egy tisztességes megélhetést ímmel-ámmal biztosító fizetés, nem is beszélve az esetleges sérülések, netán kapitális hibák miatt „kijáró” kényszerpihenőkről.

Amatőr feltételek, profi elvárások

Az úgynevezett profi bajnokságokban Magyarországon tehát amatőr (nem hivatásos) bírák dirigálják a meccseket. Fura dolog ez. Míg ugyanis a futballt idehaza művelők produkciója fényévekre van a világ elittől, addig a játékot felügyelők az elmúlt években egyre nagyobb elismerést vívtak ki, csak a rend kedvéért: a pályán, illetve a partvonal mellett nyújtott teljesítményükkel.

Szóval lenne mit és kit megfizetni. Csak úgy tűnik, nincs miből. Vágner László a HírExtrának megerősíti: jelenleg nincs rá esély, hogy az évente több mint kétmilliárd forintból gazdálkodó MLSZ jóvoltából akár csak a legjobbak is pusztán a játékvezetésből élhessenek. Így pedig marad a munka melletti bíráskodás.

Nem úgy Angliában, ahol például profi játékvezetés van. Ott fix havi fizetést kapnak a játékvezetők. Kérdésünkre, hogy mégis mennyi pénzről van szó, Vágner annyit mond: nem kér forintról… Aztán hozzáteszi: a Premier Ligában sípoló bírók havi illetménye közelít a millió forintos (!) nagyságrendhez, amit busás meccsprériummal is megfejel az FA.

Nem kell azonban a futball tekintetében gyakorlatilag minden szempontból etalonnak számító szigetországig menni ahhoz, hogy a hazainál lényegesen kedvezőbb helyzetet találjunk. A miénkhez hasonló játékerőt képviselő Norvégiában például három-négy, nemzetközi szinten is elismert játékvezetőt tartanak főállásban. De említhetnénk a volt keleti blokk államai közül Romániát vagy Ukrajnát, ahol komoly összegeket fektetnek a játékvezetésbe, mind az infrastruktúrát, mind a bírók javadalmazását tekintve.

Muszáj elindulni a profizmus útján

Az pedig már csak ráadás, hogy – mint megtudjuk – a román vagy ukrán játékvezetés színvonala köszönő viszonyban sincs a magyaréval, a hazai sípmesterek ugyanis Közép-Európa legjobbjai közé tartoznak a nemzetközi futballszervezetek értékelése szerint is.

Ennek fényében különösen bántó a hazai játékvezetés alulfinanszírozottsága, ráadásul a régi – valljuk be, költői – kérdés is adja magát: hogy akarunk hosszabb távon profi labdarúgást az alapösszetevők (képzés, infrastruktúra, játékvezetők stb.) profi felépítése és finanszírozása nélkül?

Vágner László szerint az a legnagyobb baj, hogy sokan ma is úgy gondolják: minek kapjanak többet a játékvezetők, ha kevés pénzért is magas színvonalú teljesítményt képesek nyújtani? Márpedig – mondja – előbb-utóbb a hazai bíráskodásnak is muszáj lesz elindulni a profizmus útján, akár több kisebb lépésben is, mint mondjuk a pálya-és stadionfejlesztés terén. Különben az egészet fújhatjuk.