A párkapcsolatban élők életkora magasabb vagy alacsonyabb?

Alacsonyabb. Manapság az első párkapcsolatok, különösen a fiatalok körében az élettársi kapcsolatok. Csak az együtt töltött évek után kötnek házasságot. A párkapcsolatban és a házasságban élők száma ezért lényegesen különbözik.

A másik probléma, hogy amikor a házasságkötés 21-22 éves korban történt, akkor azt követően történt az első gyermek vállalásának időpontja. Az elmúlt évben először fordult elő az, hogy a házasságkötések átlagos életkora magasabb, mint az első gyermek születésének átlagos életkora. Ezt magyarázza a rendkívül magas – ma már negyven százalék feletti – házasságon kívül született gyermekek aránya.

A családok előzetesen egy-kettő, illetve ritkább esetben három gyermeket terveznek. Azonban időközben a kedv alábbhagy. Lehet valamivel ösztönözni a párokat, hogy tartsák magukat a tervezett gyermekek számához?

A probléma kettős. Egyrészt ma egy főiskolát, vagy egyetemet végzett hölgy átlagosan harminc éves korában vállalja az első gyermeket, míg korábban ekkora gyakorlatilag már befejezték a termékenységet. Akkoriban általános volt a kétgyermekes családmodell, melyet a korai házasságkötést követően harminc éves korra teljesítettek is a szülők. Jelenleg a késői gyermekvállalással megnő a valószínűsége, hogy a második gyermekek gyakorisága már lecsökken.

Miben látja ennek az okát?

Tekintettel arra, hogy ezek a családok már kialakították az egzisztenciájukat gyermekvállaláskor nehezebben tudják feladni a munkahelyi pozíciójukat. Az első szülés után erősen meggondolják, hogy vállaljanak e másodikat. Továbbá az életkor előrehaladtával fokozatosan csökken a fogamzóképesség is. Tehát a gyermekvállalás optimális időszakán túl előfordulhat, hogy bár szeretnének, de már biológiai okból kifolyólag nem lehet gyerekük. Valamint az akaratlan egy gyermekes családforma is valószínűleg terjed majd a jövőben.



Magyarország korfája egyre inkább az elöregedés irányába tolódik el. Mi szükségeltetne a pozitív irányba történő változáshoz?

Alapvetően két oka van a népesség öregedésének. Az egyik, hogy a várható élettartam fokozatosan emelkedik. De ennél súlyosabb, hogy a reprodukció nincs biztosítva. A mutatók azt mutatják, hogy a felnövekvő gyermeknemzedékek létszáma 30-35 százalékkal alacsonyabb, mint a szülői nemzedékek létszáma. Ez hosszabb távon mindenképpen a népesség öregedését és csökkenését okozza. Tehát el kellene érni azt, hogy a termékenység szintje valamilyen módon közelítsen a reprodukcióhoz szükséges szinthez.

Mennyire ért egyet Cseh-Szombathy László akadémikus azon 1999-es kijelentésével, mely szerint a század közepére (2050-re) 6 millióra csökkenhet a lakosság létszáma?

Nyolc és fél milliós becsléssel már találkoztam, hatmillióssal még nem. Tudni kell, hogy az előrejelzések mindig bizonyos hipotézisek alapján történnek. Ezeknél mindig az a probléma, hogy valamit feltételeznek és ha realizálódnak,akkor helyes a népesség számra tett „tipp”.
A kilencvene évek végén volt egy termékenységi mély hullám és egy rendkívül rossz halandósági helyzet. Ez mostanra javult, viszont a termékenység szintje megegyezik az akkorival.

Az Európai Unió nyújtotta előnyöket kihasználva évente hányan hagyják el hazánkat egy szebb jövő reményében? Vannak erre pontos statisztikáik, vagy csak becslésekre hagyatkoznak?

Alapvető probléma, hogy a magyarok kivándorlására vonatkozó statisztikák meglehetősen bizonytalanok. Három hónap után be kellene jelenteni, ha valaki hosszabb ideig külföldön tartózkodik. Ez nem történik meg, ahogy az sem, hogy ki tér vissza. Ezért csak becslésekre hagyatkozhatunk.

A 2011-es népszámlálás adhat visszajelzést erre?

Igen. Bizonyos mértékig feleltet ad. De akkor is igazából majd csak azokra lehet azt mondani, hogy tartósan elhagyták az országot, akik a kiutazásukat követő egy éven túl is külföldön tartózkodnak még.