Az amerikai légierő nyugállományú tisztjei - akik közül hárman a saját szemükkel sosem láttak ugyan azonosítatlan repülő tárgyat, de olyan személyt igen, aki látott már olyat - azt állították, hogy a hatvanastól a nyolcvanas évekig a földönkívüliek több alkalommal felkerestek amerikai katonai nukleáris létesítményeket. Észleléseiket egyébként korábban több cikkben és könyvben is közölték.

Hastings, a Nemzeti Sajtóklubban megtartott sajtóértekezlet szervezője úgy vélekedett: most már tényleg elérkezett az idő, hogy az amerikai kormány színt valljon a földönkívüliek kérdésében.
"Úgy hiszem, és ezek az urak is úgy hiszik," - mondta a jelenlévőkre utalva - "hogy bolygónkat egy másik világból érkezett látogatók keresték fel, akik valamilyen oknál fogva érdeklődést mutattak a II. világháború óta kibontakozott nukleáris fegyverkezési versenyben" - jelentette ki az ufószakértő, aki saját bevallása szerint 120 olyan volt katonával találkozott, aki nukleáris bázisokat felkereső ufót látott.

Hastings a rakétáknak a földönkívüliek látogatásával összefüggésbe hozott meghibásodásával kapcsolatban így nyilatkozott:

"Bárki legyen is ezeknek a járműveknek a fedélzetén, az mások mellett Washingtonnak és Moszkvának is azt az üzenetet küldi, hogy a tűzzel játszunk. Azt hogy a nukleáris fegyverek birtoklása és az azokkal való fenyegetés, potenciális veszélyt jelent az emberi fajra és a bolygó egész környezetére".

Robert Salas, az amerikai légierő nyugállományú századosa - aki könyvet írt arról, hogy 1967-ben ufók jelentek meg egy montanai rakétabázis felett - a sajtótájékoztatón elmondta, hogy ő maga nem látta a repülő tárgyakat, mert azok felbukkanásakor éppen a föld alatt tartózkodott. Az őrök egyike azonban azt mondta neki, hogy 10 méter átmérőjű vörös, kerekded objektumok lebegnek a malstromi támaszpont főbejárata fölött.

"Amikor felhívtam a parancsnokot, a rakétáink, ahogy mondani szokás, elindíthatatlanná váltak. Lényegében aközben hatástalanították őket, hogy ez a tárgy még mindig a helyszín fölött lebegett" - mondta Salas.

Salas százados és társasai azt állították: a légierő megtiltotta számukra, hogy beszéljenek az incidensekről.

Charles Halt nyugállományú amerikai ezredes a brit légierő bentwatersi és woodbridge-i bázisánál látott furcsa fényjelenségeket 1980 decemberében.

Az első alkalommal egy élénkvörös, a közepén sötét, "szemre emlékeztető" objektumot látott, amely pislogott és olvadt fémhez hasonló anyagot csöpögtetett magából. A lebegő tárgy Halt szerint megvilágította az erdőt, hangtalanul emelkedett és süllyedt, majd amikor a katonák meg akarták közelíteni, egy csendes robbanással öt fehér tárggyá alakult át, majd eltűnt. A talajon a jelenség után semmilyen nyom vagy bizonyíték sem maradt.

Halt másodszori "harmadik típusú" találkozása alkalmából másfajta tárgyakat látott, mintegy 1000 méteres magasban lebegni, amelyek közül az egyik lézerszerű fénycsóvát lőtt ki a katonák lába elé.

"Dermedten álltunk. Ez vajon kommunikációs próbálkozás volt? Fegyver? Vagy csak egy kísérlet?" - emlékezett vissza az esetre Halt ezredes.

Az incidensben senki sem sérült meg. Halt rádión úgy értesült, hogy az ufók az atomfegyverek raktárai közelében is hasonló csóvákat lőttek ki. Mivel a két eset a bázisok területén kívül történt, az illetékes parancsnok, egy meg nem nevezett tábornok azokat "brit belügynek minősítette", és soha többé nem foglalkoztak velük.

Az amerikai légierő 1949 és 1969 között egy utólag Kék Könyv Projektnek elnevezett program keretében vizsgálta ki az ufójelenségeket. Weblapján a fegyvernem leszögezi, hogy egyetlen, a légierőnek jelentett, valamint az általa megvizsgált és értékelt ufó sem jentett semmilyen fenyegetést a nemzetbiztonságra vonatkozóan.

A hivatalos álláspont szerint nincs rá semmilyen bizonyíték, hogy az "azonosítatlanként" jellemzett észlelések földönkívüli járművek lettek volna.
Salas százados ezzel szemben "valóságosnak és nem képzeletbelinek" nevezte az ufóészleléseket, és azt állította, hogy a kormány még mindig titokként kezeli őket.

A sajtóértekezleten a heteknek feltették e kérdést: közülük ki gondolja úgy, hogy az emberiségnek meg kellene szabadulnia a nukleáris fegyverektől. Válaszul egyedül Robert Salas emelte fel a kezét.