Mint előzőleg a HírExtra már beszámolt róla, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium kezdeményezésére elindult az egyeztetés egy etikai kódex megfogalmazásáról. Ennek lényege, hogy a magyar kereskedelmi egységek polcaira 80 százalékban magyar áru kerüljön.

Az egyeztetés, melyen részt vettek a beszállítók, a kereskedők, és a minisztérium képviselői is, február közepén olyan stádiumba jutott, hogy már Gráf József tárcavezető is úgy vélte, az aláírásra gyorsan sor kerülhet. Nem így történt. Ennek az oka a kódex kevésbé ismert részeiből adódik.

A nehézségek

A szöveg ugyanis eredetileg szabályozta volna azt is, hogy a másodlagos árképzés ne legyen megengedett. Azaz, az áruházláncok mostantól csak azért számíthassanak fel pénzt, ami valódi szolgáltatás. (Eddig például akkor is kértek a termelőktől pénzt, ha kerek születésnapja volt az áruháznak, de idetartozott az úgynevezett polcpénz is.)

Információk szerint ezt a kérdést végül sikerült megoldani. A kereskedők belementek a minisztérium kérésébe, és ha betartják a kódexet, akkor ezentúl csak tényleges szolgáltatásért lehet felszámítani díjat.

Mi a magyar?

Az egy hónapos késlekedés oka persze nem csak ez lehetett. Annál inkább okozott fejtörést az etikai kódex egyik legfontosabb célja, a magyar áruk előnyben részesítése. No, nem azért, mert ebbe nem egyeztek volna bele az áruházak, hanem azért, mert messze nem egyértelmű, mit is nevezhetünk magyar árunak.

Vannak például olyan termékek, amikről mindenki azt hiszi, olyan ősi magyarok, hogy még Árpád apánkkal együtt jött be a hazába. Ilyen a pilóta keksz, a traubisoda vagy a sport szelet. Ezek közül azonban mára csak egy az, amit ténylegesen itthon hoznak létre. Bármilyen nehéz ezt megemészteni, de a Győri Édes pilóta keksze Csehországban, a Sport szelet pedig Szlovákiában készül.

Ugyanilyen gondok adódnak abból, hogy egy termék több összetevőt is tartalmaz. Például egy magyar almából készült Romániában legyártott almalé magyarnak vagy románnak, esetleg a francia tulajdonos miatt franciának számít-e?

Büntetés nincs

A kódex ezenkívül tartalmazza azt is, hogy a piac szereplői – beszállítók, termelők, kis és nagykereskedők – milyen pénzügyi kapcsolatban állhatnak egymással.

Lényeges eleme a kódexnek, hogy a be nem tartása, konkrét büntetést nem von maga után. Ha valamely piaci szereplő megsérti a kódexben foglaltakat, a retorzió „csupán” annyi, hogy azt a bizottság nyilvánosságra hozza, és teszik ezt bizonyos szervezetek is. Azaz a médiában való meghurcolással számolhat az, aki vét az ott leírtak ellen.