A meglepődött amerikai külügyminiszter asszony, Hillary Clinton úgy értelmezte az iráni delegált megjelenését, mint annak a jelét, hogy Teherán is ki akarja venni a részét a térség rendezésével kapcsolatos feladatokból, ugyanakkor nem tervez napirenden kívüli megbeszéléseket az iráni diplomatákkal.

Hamid Karzai, Afganisztán miniszterelnöke a hágai megnyitón tartott beszédében üdvözölte a megjelent nemzetek képviselőit és elöljáróban arra kérte őket, hogy a forrongó térség civil áldozatainak mérséklése érdekében, fokozottabban támogassák az afgán biztonsági erők munkáját. Általánosságban megjegyezte, hogy az afgán nép reménykedve tekint Hága felé, és bízik abban, hogy a konferencia olyan fejleményekkel járhat, melyek jó kihatással lesznek a helybeliek életére.

Még több katona

Mind a Karzai, mind a Clinton beszédekből erősen kiérezhető volt, hogy a két ország a konferenciát, már az első percektől fogva az új amerikai külpolitika nemzetközi „akkreditációja” felé szeretnék elsütni. Obama múltheti bejelentésének értelmében, az amerikai kontingens 17 ezer új katonával és 4 ezer kiképzőtiszttel erősödik.

Az új amerikai kormányzat, a kampány címszót meglovagolva, korábban az afgán stratégiában is radikális változást ígért. Obama lépten-nyomon a fejlesztések fontosságát hangsúlyozta, beismerve, hogy a katonai törekvések egyre kevésbé látszanak működőképesnek, ha a térség stabilitásának hosszú távú szavatolásáról van szó. Ennek ellenére, az új amerikai turnusban alig néhányszáz civil mérnök és szakértő fog helyet kapni. A lassan egy évtizede döcögő szekér rúdja tehát irányban marad, annyi történik, hogy még egy-két villányi szalmát lódítanak rá.

Azon, hogy ez így mennyire alkalmas tűzoltásra, már korábban is sokan elgondolkodtak, a nyitóünnepségen felszólaló iráni külügyminiszter-helyettes, hűvösen most csak annyit jegyzett meg: „a külföldi csapatok jelenléte képtelen békét és stabilitást teremteni Afganisztánban” - Mohammad Mehdi Akhoundzade regionális megoldást javasol. Maga a Nemzetközi Vörös Kereszt is arra figyelmeztet, hogy a tervezett létszámrobbanás, könnyen jelenthet akár még több civil áldozatot.

A tálib béke

Hillary Clinton, a konferencia első napján, a „megbékélés egy tisztességes módját” ajánlotta fel a tálib törzseknek, amennyiben azok hajlandóak lemondani az erőszakról, és beleegyeznek a fegyvernyugvásba. Ahogy arról már korábban hírt adtunk, a kezdeményezésre tálib részről is akad érdeklődés, noha egy általános érvényű, tálib részről hozott béketörekvés esélye parányi, már csak a törzsi viszályok és a növekvő al-Kaida függőség miatt is. A valóság is a pesszimista teóriákat támasztja alá.

Ahogy azt a fent említett cikkünkben megírtuk, Hamid Karzai már hosszú ideje szeretné, saját kormánya sikerének elkönyvelni a tálib konszolidációt, a Clinton felszólalás után az ő képviselete is abbéli szándékának adott újból hangot, hogy tárgyalni szeretne volt és jelenlegi tálib vezetőkkel. „Egyetlen lehetőséget sem fogunk elutasítani, hogy a normál életbe rántsuk vissza azokat a tálib vezetőket, akik nem ápolnak kapcsolatot az al-Kaidával, a békére törekszenek és elfogadják az alkotmányunkat” – mondták az afgán delegáltak.

A korrupt kormány tartja életben a szélsőségeket

A drog elleni harc és a biztonsági fejlesztések mellett, külön szót kaptak a jelenlegi afgán kormányzat korrupt ügyei. Afganisztán jelenleg a világ legkorruptabb országa – állítják a Transparency International nevű szervezet megfigyelői. Clinton megjegyezte, hogy az a vezetés, amely nem képes kellő felelősséget tanúsítani saját népe irányában, a terrorizmus legnagyobb toborzótábora.

Mi történt Hágában?

Afganisztánnal kapcsolatban sajnos nem sok. A felvetett problémák mindegyike évek óta a nemzetközi diskurzus része. Az új amerikai külpolitika keresztbelőtte az egyetlen érdemi változással kecsegtető, civil fejlesztésekkel kapcsolatos reményeket is. A konferencia alatt viszont, mindenki legnagyobb meglepetésére, megszületett harminc év legmagasabb szintű diplomáciai egyeztetése Irán és Amerika között. Richard Holbrooke, az amerikai térségi megbízott napirenden kívül tárgyalt az Iráni külügyminiszter-helyettessel, Mohammad Mehdi Akhoundzade-val. Kérdéses, hogy csattant-e csók az első randevún, a felek feltehetőleg csak az afgán misszióval kapcsolatosan folytatták a „baráti eszmecserét”.