Szili Katalin fele annyi szavazatot kapott, mind fideszes ellenfele, Páva Zsolt. A baloldal válságkommunikációja túl sokban nem változott a korábbiakhoz képest: továbbra is arról szól a fáma, hogy minden rendben, s hogy felülteljesítették az elvárásokat. Hivatkoznak a közvélemény-kutatásokra, amely eredményeit duplán meghaladták.

Pártok már elég sokféleképpen dolgozták fel választási vereségeit. 2002-ből a „haza nem lehet ellenzékben” bon mot-ja maradt ránk, míg 2006-ból inkább a vesztes választások utáni átszervezések maradtak meg, amelyek a Fidesz kommunikációs stábjában történtek. Egyik választás alkalmával sem hangzott az el, hogy túlteljesítették a követelményeket. Homályos célozgatások történtek (2006-ban már ez se) arra vonatkozóan, hogy a jobboldali egységgel sikerült 40 százalék fölötti eredményt elérni, azonban nem maradtak el az önkritikus megjegyzések sem (például Navracsics Tibortól). Vesztes félként szép kékre festeni az eget, mintha semmi nem történt volna, nem a legjobb megoldás, ugyanis hiteltelen. Az MSZP számára pedig a jelenlegi helyzetben a hitelességgel játszani végképp nem üdvös.

Jelenleg eljutottunk oda, hogy az MSZP-nek gyakorlatilag nincs aduja. Pécsett, a 10 éve rendíthetetlen fellegvárban alázták meg a párt egyik legerősebb emberét, nem mellesleg a népszerűségi listákat régóta vezető Szili Katalint. Elemzők már felhívták a figyelmet arra, hogy Páva Zsolt 2006-ban az őszödi beszéd után sem tudott győzni Pécsett Tasnádi Péterrel szemben (ugyan csak 287 szavazat volt a különbség a végén). A tanulság: az elmúlt 7 évvel való gyökeres szakítás szükségeltetik. Egyfelől azért, mert a gazdasági problémákat a párt nem tudja lemosni magáról, a hitelválság begyűrűzése előtt is válságjelenségekkel küzdött a magyar mezőgazdasági és ipari és szolgáltatási szektor, másfelől mert világossá vált, hogy a problémák elhárítása nem működik, hiába sorjáztak gyors egymásutánban az egyébként hagyományosan ütős szocialista közlemények. Azzal, hogy a Fidesz a hibás már nem lehet meggyőzni senkit.

Országos visszhang

A pécsi polgármester-választásnak azért van gyakorlatilag országos visszhangja, mert a két párt presztízsharcot folytatott. Ezt a helyzetet ab ovo az aktuális körülmények adták, nem pedig a szocialista, vagy a fideszes kommunikáció, amire természetesen a Fidesz rögtön rá is ugrott: Orbán Viktor üzenete szerint Pécs mindenki számára a remény városa, hiszen a választópolgárok elmentek szavazni, s nem mellesleg a Fidesz jelöltjére szavaztak. Természetes, hogy a győztes fél igyekszik minél inkább tágítani a győzelem fényét, Orbán Viktor pedig a pécsi voksolást gyakorlatilag országos jeletőségűvé, mintegy követendő példává tette.

Azt már nehezebben lehet érteni, hogy a szocialisták miért hozakodtak elő az országos közvélemény-kutatási eredményekkel. Talán jobban jártak volna, ha egyszerűen annyit mondanak: van még másfél év a választásokig, minket az érdekel. A felesleges körök, a Fidesz hecckampányozása meg leháborúzása teljesen felesleges, mindez csupán az MSZP ellen irányuló indulatokat szító, míg a saját szavazókat már jó ideje nem mozgósító arrogáns kampányfogás volt. Vagyis öngól.

A szocialisták tehát már nem bízhatnak sem a saját erős embereikben, sem pedig a tradicionális fellegváraikban, s – mai még rosszabb hír – világossá vált, hogy a Gyurcsány-kormány lelépése jottányit sem nem javított a szocialisták helyzetén. Gyurcsány Ferenc megbuktatásának, valamint Bajnai Gordon piedesztálra emelésének egyértelmű célja az volt, hogy javítson a szocialisták helyzetén.

Az elképzelt forgatókönyv nem illúziókra épült, azonban már látszik, hogy a helyzet javulásának várása rövidtávon illúzióvá vált. Bajnai Gordon ugyanis nem szakértői kormányt vezet, hanem az MSZP által támogatott végrehajtó hatalom élén áll, magát továbbra sem feddhetetlen múltú politikusokkal körülvéve. A gyurcsányi gazdaságpolitika csődjéből nem okuló (vagy éppen okulni nem akaró) Bajnai ugyanazokkal a döntésekkel vágott neki a munkának, mint korábban Gyurcsány. A baj csupán annyi, hogy az elmúlt évek megszorításai teljesen hatástalanok maradtak, s senki sem látja a garanciát arra, hogy továbbra sem lesznek azok. A felesleges újabb és újabb áldozatvállalásból pedig a társadalom nagy többsége köszöni szépen, de nem kér.

Suchman Tamás (aki sosem volt Gyurcsány feltétlen támogatója) szájából hangzott a pécsi voksolás másnapján, hogy szakítani kell a gyurcsányi politikával. Alighanem az egyik lényeges kritériuma a szocialista helytállásnak valóban ez, vagy éppen ehhez kapcsolódik. Az MSZP-nek azonban világossá kell tennie, hogy a gyurcsányi politizálással való szakítás nem csupán az eddig sikertelen liberális gazdaságpolitika hátrahagyását jelenti, hanem azt a kommunikációs eljárást is, amely minden helyzetben felülről szól lefelé. Ezzel ugyanis nem vonzó stabilitást és erőt sugároz a párt, hanem riasztó idegességet és agressziót.

Miben kell változtatni?

Ha összegezni kellene, hogy az MSZP-nek miben kell változtatni ahhoz, hogy a jövőben esedékes ilyen jellegű pofonokat ki tudja kerülni, akkor azt kellene mondanunk: ha az EP-választásokat nézzük, akkor mindegy mi történik a párton belül, mert az a hajó régen elúszott. Kevesebb mint négy hét alatt gyakorlatilag nem lehetséges megfordítani a párt számára negatív folyamatokat, kezdve az új politikától a társadalmi gondolkodás megfordításáig. Az MSZP ma már úgy jelenik meg, mint vesztes párt (ettől amúgy a 2006-os vereség után a Fideszt féltették sokan), amely imázs átalakítására nagyon sok idő és még több munka kell.

Az országgyűlési választásokig van még durván egy év. Ahhoz azonban, hogy ne szenvedjenek a szocialisták megsemmisítő vereséget mielőbb lépniük kell. Ehhez azonban gyakorlatilag mindenen változtatni kell: a kommunikáción, a politikai prioritásokon, s a döntéshozók személyi állományán is. Amennyiben mindez nem történik meg rövid időn belül, egészen könnyű lesz jósolgatni a 2010-es választások kimenetelét.